Áprily Rasmussen hajóján
2015-11-27 12:09:08
- Kiss Székely Zoltán
Turcsány Péternek odaátra
Turcsány Péternek odaátra
Szavaim – letört deszkái hajómnak
Szkülla s Kharübdész örvényeiben –
– intő jelek csavargó halandóknak:
elégünk a part őrtüzeiben.
Nem vagyok ura az időmnek, néha
kilopózik belőlem a lélek
s végtelenbe tör. Görcseimet méla
pusztulásba oldom s nagyon félek,
hogy idegen földön állok emberek
közt majd a gyászban némán feketén.
Az öntudat gyávasága? Meglehet,
varjúszó lesz csak száraz jegenyén.
Mint dán királyfinak, idegen hajón,
mikor hazámba visszaérkezem,
a hajótat kétes ringása meggyón:
Rasmussen hite érkezik velem.
A ó poétáknak élni kell
tovább, hisz a szárba szökkent virágot,
mert e föld adta, csak e föld veheti el.
Így teljesedik szabott világod.
Utóirat
Nem vihetek mást nektek, csak verset, csak
verseket. Nyújtom felétek két kezem.
Ne várjátok, hogy jelszókat kiáltsak,
nagy békesség vágyával érkezem.
