Az új adótörvénykönyv kapcsán leginkább a héacsökkentés mentén folytak a viták az elmúlt hónapokban, mígnem végre nagy egyetértésben elfogadták a kétlépcsős változatot.
Az új adótörvénykönyv kapcsán leginkább a héacsökkentés mentén folytak a viták az elmúlt hónapokban, mígnem végre nagy egyetértésben elfogadták a kétlépcsős változatot. A jövőben életbe lépő jogszabály kidolgozói azonban nagy rafináltan „belopták” a kisembereket, kisvállalkozókat sújtó intézkedéseket, és ezek bizonyára nem adnak okot osztatlan örömre.
Pénzügyi szakemberek szerint magánszemélyként, egyéni vállalkozóként fel kell készülni arra, hogy 2016-tól egyes adó- és járulékok jelentősen növekednek. Azon túl, hogy többet kell majd fizetni ingatlanadóra (érdekes az adószámítási „képlet”), társadalombiztosításra, nem látjuk, hogy mit kap ezért cserébe az adófizető polgár. Magánszemélyként nem mindegy, hogy a járulékbefizetési arány megállapításakor a reális jövedelmet vagy a minimálbért veszik alapul, hogy a jövedelem nélkülieknek is bevezetik az egészségbiztosítási hozzájárulást, amit mellesleg a pénzügyi befektetések kamatai, osztalék után is be kell majd fizetni. Amúgy is aberráns előírás volt az összjövedelem utáni egészségbiztosítási járulék követelése, hiszen ugyanazért az alapcsomagért, amire állítólag „leszerződtünk”, egyesek kétszeres, mások többszörös összeget fizettek. Ahelyett, hogy rendet csináltak volna a rendszerben, és minden biztosított számára bármikor elérhetővé tették volna a biztosítás fejében járó szolgáltatást, továbbra is arra törekszik a kormány, hogy minél többet fizettessen az államkasszába és minél kevesebbet nyújtson cserébe.
A vállalkozóbarát környezet megteremtése, a kisvállalkozók támogatása – ezzel a kormányretorikával ellentétes a cégszékhelyül szolgáló ingatlanok adózási mértéke, az, hogy aránytalanul nagy adóteherrel sújtják majd azokat, akik lakásukban működtetnek céget. Azok az kisvállalatok sem örülnek majd, amelyek legkevesebb két alkalmazottat foglalkoztatnak, és eddig 1 százalékos jövedelmi adókulccsal működtek; ez az előírás csak az újonnan létesített, legkevesebb egy alkalmazottat foglalkoztató kisvállalatokra vonatkozik majd, és csak tevékenységük első két évében, egyébként az adókulcs a kisvállalatok jövedelmének 3 százaléka.
A dohánytermékek (sőt, az elektromos cigaretta is!) utáni luxusadó növelése bizonyára sok dohányost érint majd kellemetlenül, az alkoholra viszont csökkentik a luxusadót. Bizonyára az elsőből szép összeget bevételez az államkassza, a kérdés az, hogy a befolyt pénzből milyen arányban finanszíroznak egészségügyi – akár betegségmegelőző – programokat, avagy egyéb célokra megy el a pénz.
Az új adótörvénykönyv nagy aduja kétségkívül a héacsökkentés, a hátsó ajtón „belopott” intézkedésekről kevesebbet beszélnek, ezek hatásai jövőben már érezhetőek lesznek.
