Amíg a baba alszik (2.)
2026-07-13 14:00:00
- Kuszálik Péter
Szarka Károly így jellemzi röviden David Szalay könyvét: „A regény nem hibátlan, de bőven ad gondolkodnivalót az olvasónak.” (ot.hu, jún. 22.) Ezt a mindenkit kielégítő szentenciát a vasúti menetrendről is el lehetne mondani, ezért még egy kulcsmondatot másolok ide: István „Hallgatag, de vonzó férfi, aki a szakmai sikereit is leginkább előnyös megjelenésének köszönheti – némi túlzással mondhatjuk, hogy a testéből él.” (Khm, hallgatagsággal a hiányos tudást szokás leplezni.) E sommás vélemény után kérdeztem rá Minyára: ♦Ráillik-e a Flesh hősére a hímringyó szó? ♠Csak átvitt értelemben, mivel a regény főhőse nem ’hivatásos’ [= bárcás] szexmunkás. ♦Vegyük az imént idézett másik jellemzést: „a testéből él”. Szarka idézi István első kapcsolatát is: egy kb. harminc évvel idősebb hölgy mutatja meg a 16 éves legénynek, hogy merre nyílik a ’boldogság’ (= testi örömök) kapuja. Nincs is ezzel semmi baj, merthogy valamikor csak el kell kezdeni a felnőttkort, nemde a francia államelnököt is a tanárnője avatta be (de csitt, ez magánügy). Maradjunk Párizsban és vegyük Raymond Radiguet példáját, akinek A test ördöge című kisregénye száz évvel ezelőtt hódította meg az arra fogékony olvasókat; a kötet címe nem sejtet, hanem definiál. A szóban forgó főszereplők közös jellemzője: valamennyien a szex szenvedélybetegei; s ahelyett, hogy elvonókúrára jelentkeznének, regényhősként próbálnak újabb babérokat gyűjteni. A francia íróról szövegezett szócikk így jellemzi a kötetet: „A test ördöge a nagyon ön- és céltudatos kamasz mindenen átgázoló, a következményekkel nem számoló testiségnek a balladája.” (Húszadszor szólok: „ne vigyétek túlzásba, mert jóból is megárt a sok!”)
Egy másik regény is eszembe jutott Szalay könyve kapcsán. ♦Úgy vélem, hogy a Flesh Orbán János Dénes Swedenborg kávéház című kötetéhez hasonlít: a dúsgazdag, de üres fejű fiatalok nem találják a helyüket és egyik marhaságot a másik után követik el. Menjenek el szenet fejteni, hadd lássák, milyen az: két kezed munkájával keresni meg a kenyeret, magadnak és a családodnak! ♠Valóban: az unatkozó jólét és a belső üresség ugyanaz a motívum, ami OJD művében is megjelenik. Szalay könyvében is azt látjuk, hogy a felső tízezer hatalmas vagyonából és korlátlan lehetőségeiből csak sekélyes, önpusztító pótcselekvésekre futja. A fizikai munka példázata a regényben is megtalálható: a főhős nem az elit tagja, hanem egy kallódó, börtönt is megjárt magyar férfi, aki fizikai munkával (biztonsági őrként, sofőrként) keresi a kenyerét. „Szalay nem finomkodik: megmutatja, hogy a kemény munka világa mennyivel valóságosabb, mint az elit látszatélete. A regény pont ezt az igazságtalanságot mutatja be: miközben az egyik oldalon a mindennapi betevőért és a család eltartásáért szakad meg a hát, a másik oldalon a semmittevésbe bolondulnak bele az emberek.” [♦Ha minden szénbányász letenné a fejtőkalapácsot és beállna ingatlanfejlesztőnek, akkor fölborulna az egyensúly. Mindenki folytassa a tanult mesterségét, s ha akad egy-egy regényhős, aki elégedetlen a saját társadalmi helyzetével, akkor kapjon lehetőséget az írótól a változtatáshoz. A ’kitörés’ motívuma számtalan regényt ihletett már, de úgy látom: a szex által inspirált sztorik száma jóval nagyobb, mint a fizikai munka nyújtotta lehetőségeké.]
♦A hús szimbóluma egyebütt is megjelenik: a börtönben az új rabot nevezik ’friss húsnak’, de a homoszexuálisok is ezzel a szóval illetik az utcáról fölszedett ’szexrabszolgát’. Milyen esztétikai gyönyör lehet egy sima, 1+1=2 képletű könyv olvasása? Nyugaton ez a csúcsirodalom? ♠A nemzetközi kritika és a Booker-zsűri nem a történet egyszerűsége (az „1+1=2 képlet”), hanem a nyelvi megformálás és a lélektani pontosság miatt díjazta a könyvet. A modern nyugati irodalom jelentős része ma nem felemelő, katartikus történeteket keres, hanem a következő esztétikai szempontokat értékeli: Szalay minimalista stílusa nem szépíti a valóságot, és nem használ felesleges díszítéseket. Sokan azért tartják zseniálisnak, mert elképesztő precizitással ír. Az esztétikai élményt itt nem a történet szépsége adja, hanem az a nyelvi bravúr, ahogyan a szerző képes a legnyersebb, leglehangolóbb emberi helyzeteket is sallangmentesen megragadni. A Flesh nem kíván erkölcsi tanulsággal szolgálni. Fölmutatja a valóság egy szeletét: a gazdagok kiüresedését és a kiszolgáltatottak tárggyá válását. A nyugati kritika szemében az a jó író, aki nem ítélkezik, és nem rágja a szájba a tanulságot, hanem meghagyja az olvasónak a felháborodás jogát. [♦Mondta Minya. Ő tudja…]
♦A görbe tükör sokkal üdítőbb olvasmány, ha gúny és humor kíséri. Példaként ott a Csöngetett, Mylord? című tévéfilm-sorozat, amely sokkal magvasabb mondanivalót hordozott, mint amennyit az átlagos néző meglátott benne. Szalay szűkszavúsága nem tud elkápráztatni: ha egy író 5000-szer írja le a ’yeah’ szót, az még nem művészi teljesítmény (’truváj’). ♠A tévéfilm-sorozatban a Meldrum család álszentsége azért működik zseniálisan, mert a maró gúny és a humor csillogóvá teszi a brit társadalom bírálatát. Szalaynál a humor hiánya és a szikárság unalmassá [!] teszi a szöveget. A modern irodalom egy része (pl. a Knausgård-féle hiperrealizmus) úgy akar hű lenni az élethez, hogy leírja a hétköznapi párbeszédeket is. Ha a mai fiatalok minden második szava a ’yeah’, az író ötezerszer leírja. Ez nem művészet („truváj”), csupán a valóság mechanikus rögzítése. Szalay és a hozzá hasonló modern szerzők szándékosan értékmentesek [!] akarnak lenni. Nem gúnyolódnak, mert az állásfoglalás lenne. Csak lemásolják a rideg valóságot, s odateszik az olvasó elé, ami viszont humor és szellem híján könnyen sterillé [!] válhat. Nem csoda tehát, hogy egy szellemes, képernyőre vitt társadalmi tabló sokkal közelebb áll az emberhez, mint egy olyan könyv, amely a sivárságot dísztelen nyelvezettel akarja bemutatni. A valóságot sokkal nehezebb úgy elviselni, ha az író még egy-egy jó poént is sajnál az olvasótól. ♦Kösz’, inkább megmaradok a régi kedvenceimmel, nem erőltetem a legújabb recepteket.
