Alkotmánymódosítás szakértői szempontok szerint

A kormány prioritásai között első helyen az alkotmány módosítása áll. Megalakult a parlamenti alkotmánymódosító bizottság, létrehoztak egy úgynevezett alkotmányozó fórumot, amelynek az a feladata, hogy körbejárja az országot, és begyűjtse a civil társadalom által javasolt módosításokat.

A kormány prioritásai között első helyen az alkotmány módosítása áll. Megalakult a parlamenti alkotmánymódosító bizottság, létrehoztak egy úgynevezett alkotmányozó fórumot, amelynek az a feladata, hogy körbejárja az országot, és begyűjtse a civil társadalom által javasolt módosításokat. Ezek benyújtási határideje május 15. Varga Attila volt parlamenti képviselőt, alkotmányjogászt, egyetemi docenst javasolta az alkotmánymódosítás széles körű társadalmi vitáját lebonyolító alkotmányozó fórumba az RMDSZ. Vele beszélgettünk az alkotmány módosításáról, illetve az alkotmányjogász által benyújtott módosító csomagról.

A beszélgetés apropóját az adta, hogy Marosvásárhelyen is tanácskozott az alkotmányozó fórum, amelyre, utólag kommunikációs zavarra hivatkozva, nem hívták meg a civil szervezeteket, csupán az egyik egyetem jogi kara és két tanára volt jelen három civil társaságában.

– Valóban az RMDSZ jelölt a fórumba. Annyit tudok, hogy két irányban tevékenykedett ez a fórum, egyrészt a civil szervezetekkel egyeztetve, másrészt az úgynevezett akadémikus, tehát a tudományos szféra bekapcsolásával. A civil szférával több egyeztetés meg találkozó is volt, hogy a tudományos szférában volt-e bármilyen megbeszélés, arról nincs tudomásom, mert engem csupán egyetlen tematikus rendezvényre hívtak meg, amelyre a parlamentben került sor, és amely az alkotmánybíróság jogállásával foglalkozott.

Ahogy érzékelem, eléggé esetlegesen működik a fórum, ennek ellenére biztosan nagyon sok civil, esetleg szakmai véleményt is be tud nyújtani. A magam részéről, a fórum tagjaként a saját nevemmel aláírt, részletes, konkrét, szövegszerű, indoklással is ellátott alkotmánymódosító csomagot nyújtottam be, tehát én a munkámat ebben a formában elvégeztem.

– Ez a javaslatcsomag azonos az RMDSZ javaslataival?

– Készítettem egy javaslatcsomagot az RMDSZ számára. Nyilván, aközött amit én az RMDSZ számára készítettem, és aközött, amit majd az RMDSZ be fog nyújtani, lesznek különbségek, de az általam megfogalmazottak jó részét nyilván az RMDSZ átveszi.

A kulturális autonómia alkotmányjogi megfogalmazása

– Melyek az ön által legfontosabbnak tekintett módosítások, amelyekre feltétlenül szükség lenne az alkotmánymódosítás során?

– Már az elején fontosnak tartottuk, hogy a nemzetállamot az 1. cikkely 1. bekezdéséből töröljék. És rögtön kiegészítésként – nem alternatívaként – bevinni, hogy a nemzeti kisebbségek Romániában államalkotó tényezőknek számítanak. Ennek megvan a maga racionalitása, azt próbálja sugallni, hogy a nemzeti kisebbségek egyfajta partnerségben vannak a román állammal. És van ennek egy kollektív dimenziója is, hiszen ha a kisebbségeket mint közösséget elfogadja az állam, és nem csak a kisebbségekhez tartozó személyekről beszél, akkor nyilván, közvetett vagy közvetlen formában, elismeri ezeknek a közösségi jogait.

Vannak javaslataim a 6-os cikkely módosítására, amely a nemzeti kisebbségek identitására vonatkozik. Itt megpróbáltam szövegszerűen megfogalmazni azt, hogy rendelkezzenek döntési joggal a nemzeti kisebbségek vagy szervezeteik mindazon kérdésekben, amelyek az identitásuk megőrzését, kifejezését érintik. Ez lényegében nem más, mint a kulturális autonómia alkotmányjogi megfogalmazása. Ugyancsak a 6-os cikkelynél ennek kiegészítéseként arra is javaslatot tettem, hogy akkor, amikor az állami – helyi vagy központi – hatóságok kisebbségekkel kapcsolatos döntéseket hoznak, kötelező módon konzultáljanak a kisebbségek szervezetével.

– Vannak olyan kérdések is, amelyek esetében nem egyszerű konzultációról van szó, hanem döntést is kell hozni.

– Valóban így van, de ezt már nem az alkotmány fogja kibontani, hanem például egy kisebbségekről szóló statútumtörvény, amelyik mindjárt tíz éve a parlamentben van.

– Mi az ön álláspontja a hivatalos nyelvvel kapcsolatosan?

– A hivatalos nyelvről szóló 13-as cikkely nagyon sommásan annyit mond, hogy Romániában a hivatalos nyelv a román. Itt megfogalmaztam, hogy azokban a közigazgatási egységekben, ahol a kisebbségek részaránya jelentős, vagy legalább 50 százalék, ott a nemzeti kisebbségek nyelve, a romániai hivatalos nyelv mellett, második, regionális nyelvként működik. Akár hivatalos nyelvnek is mondhatnánk, de azt javasoltuk, legyen regionális nyelv.

– Az alapjogok tekintetében milyen javaslatot fogalmazott meg?

– Azt, hogy legyen az ügyészeknek és a bíráknak, ha hibáznak vagy tévednek, jogi felelősségre vonhatósága. Ugyanis az rendben van, hogy elmozdíthatatlanok, hogy nyilván minden döntésükért nem felelhetnek, viszont a gyakorlat azt bizonyítja, hogy vannak olyan súlyos szakmai tévedések, szakmai hibák, amelyek következtében Románia nagyon nagy összegeket veszít Strasbourgban. Ilyen esetekben, amikor nyilvánvaló a bírói tévedés, legyen megállapítható a felelősségük is.

Több törvényhozási hatáskört a képviselőháznak, ellenőrző hatáskört, kinevezési jogköröket a szenátusnak

– Az alkotmány másik nagy fejezete az államszervezettel kapcsolatos, a parlamenttel, a végrehajtó hatalommal, illetve a hatalmi ágakkal...

– Az első nagy kérdés a parlament kérdése, a kétkamarás vagy egykamarás parlament. Én a magam részéről a kétkamarás parlament mellett vagyok. Egy differenciált hatáskörű kétkamarás parlament meghatározza, hogy a képviselőház a politikai képviseletet látja el, a szenátus pedig a területi képviseletet. Következésképpen a képviselőház alapvetően a törvényhozással foglalkozna, míg a szenátus politikai, nemzetbiztonsági, honvédelmi, nemzetközi egyezmények ratifikálásával, illetve helyi közigazgatási kérdésekkel. Több törvényhozási hatáskört adnék a képviselőháznak, és több, a kormány fölött ellenőrző hatáskört, kinevezési jogköröket a szenátusnak.

Egy másik államszervezeti kérdés, amely nagy áttörés lenne – nyilván nem fogják elfogadni, de a javaslat igen fontos –, hogy térjünk át erről a nagyon zavaros szemiprezidenciális rendszerről a sokkal egyértelműbb parlamenti rendszerre. Tehát hogy az elnököt a mindenkori parlament válassza, ebből adódóan a mindenkori köztársasági elnöknek csökkentett hatáskörei lennének, a végrehajtó hatalom mindenkori feje a kormány, illetve a kormányfő. Ez maga után vonna egy sor változtatást az elnöki jogkörökben, például azt, hogy hogyan nevezik ki a kormányt, hogy nem rendelkezik kizárólagos joggal a kormányfő kinevezésében, hanem a politikai pártok döntik el, ki a kormányfőjelölt és kik támogatják a kormányt. Hasonlóképpen, a kormánytagok visszahívása és új kormánytagok kinevezése teljesen a miniszterelnök felelőssége. A formális kinevezési aktust megteheti az elnök, de nem ő dönti el, hogy ki megy és ki marad a kormányban, hanem a miniszterelnök.

Bizonyos hatásköröket, például hogy az elnök részt vehet a kormányülésen, törölni kellene, mert milyen kormányzati felelőssége lehet egy parlamenti rendszerben az elnöknek? Itt javasolom, hogy ne Románia elnökének, hanem köztársasági elnöknek nevezzék, a feladata, hogy konzultáljon a kormánnyal, ne legyenek kormányzati feladatai.

Korlátozni a bizalmatlansági indítvány intézményét

– Korlátoznám a bizalmatlansági indítvány intézményét. Ez azt jelenti, hogy amikor a parlamenti ellenzék nem ért egyet a kormánnyal, és ezt bizalmatlansági indítvánnyal ki akarja mutatni, akkor ne arról szóljon a történet, hogy megbuktatjuk a kormányt és utána nekifogunk egy új, bizonytalan kimenetelű kormányalakítási rendszernek, hanem egyidejűleg javasolja az új kormányfő személyét. Így, ha bukik a kormány, automatikusan megvan az új kormányfő. A parlamenti rendszerben nem a köztársasági elnökre kell bízni a kormányalakítást, ne ő keresgéljen kormányfőjelöltet, és ha netán a parlamenti pártok javasolnak, ő ne javasolja, ahogy Klaus Johannis esetében történt.

– Sok kritika elhangzott a sürgősségi kormányrendeletekről is.

– Fontos a sürgősségi kormányrendeletek számának csökkentése. 2003-ban volt egy próbálkozás, hogy egy kicsit körülbástyázzuk ezt az intézményt, mert bebizonyosodott, hogy a kormányok visszaélnek ezzel a lehetőséggel. Ezért nehezítő feltételeket szabott az alkotmány 2003-ban.

– A gyakorlat azt bizonyítja, hogy minden nehezítő feltétel ellenére, az egymást követő kormányok megtalálták a módját, hogy elárasszák a jogrendszert sürgősségi kormányrendeletekkel.

– A megoldás az, hogy nem kell további esetleges akadályokat gördíteni, a mindenkori úgyis ki fogja ezt játszani, hanem egyszerűen törölni kell mint lehetőséget. Az egyszerű kormányrendeleteket meg lehet tartani, mert azok esetében erősebb a parlamenti ellenőrzés, de a sürgősségi kormányrendeleteket törölni kell.

Hasonlóképpen törölném a kormány felelősségvállalását, amikor ez törvénytervezetre vonatkozik. Megtartanánk a felelősségvállalást, amikor az egy programról vagy politikai nyilatkozatról szól, de törölném azt, amikor beleszól a törvényhozásba. Lényegében ezzel is visszaéltek a mindenkori kormányok. Törölni kellene, mert teljességgel elfogadhatatlan eljárás.

El kellene törölni a CSAT-t

– Ha még visszatérhetünk egy kicsit az elnökre, akkor elmondanám, hogy a parlamenti rendszerben nincs értelme annak a párhuzamos kabinetnek, kormánynak, amely nem más, mint a nemzetvédelmi tanács, a CSAT. Nincs helye mint intézménynek, hogy az elnök vezessen egy párhuzamos kis kormányt, ahol a miniszterelnök ennek az alelnöke, ott vannak továbbá a titkosszolgálatok, a hadsereg képviselői. Tehát ezt mint intézményt törlésre javaslom, hiszen a parlamenti eljárásban nincs helye. Fontos módosítás, hogy a kormány az esküt nem az elnök, hanem a parlament előtt teszi le. És amikor a kormánytagok felelősségre vonásáról van szó, ezt is alapvetően a parlamentnek kell megtennie. Akkor is, amikor bűnvádi eljárást kezdeményez, akkor egyértelműen a parlament dönti el, hogy engedi-e a kormánytagok bűnvádi eljárásának az elindítását.

Az igazságszolgáltatás rendszerében is tiszta vizet kellene önteni a pohárba

– Azt mondta, hogy az igazságszolgáltatás rendszerében is tiszta vizet kellene önteni a pohárba. Mit jelent ez pontosabban?

– Ezt még nem dolgoztam ki teljesen, jelesen azt, hogy az ügyészek jogállását pontosabban kellene meghatározni, meg kellene szüntetni a jelenlegi formájában a CSM-t, ezt a magisztrátust. Az ügyészt a kormány felügyelete alá kellene helyezni, ez valamilyen szinten most is így van, de nem egyértelmű. Tehát az ügyészt a kormány alá kell rendelni, ne tekintse magát egyenlőnek a táblabíróval, mert nem az, és meg kellene szüntetni a CSM-t olyan formában, hogy kettőt kellene csinálni belőle: a bírák legfelsőbb tanácsát, és az ügyészek legfelsőbb tanácsát. Ezt azonban még nem dolgoztam ki.

Van egy részletesebb módosító javaslatom az alkotmánybírósággal kapcsolatosan. Itt az RMDSZ óvatosabb, én egyértelműen alkotmánybíróság-párti vagyok. Gyenge alkotmánybíróságra szerintem nincs szükség, akkor inkább ne legyen, de ha van, akkor viszont legyen erős. Megnövelném a számát 15 főre, a legfelsőbb bírói tanácsból és a legfelsőbb ügyészi tanácsból két bírót és egy ügyészt neveznék ki, illetve két ügyészt és egy ügyvédet, tehát a szakmaisága is növekedhetne ennek a testületnek. Rossz döntés volt 2003-ban, hogy az alkotmánybíróság konfliktusokat old meg közintézmények között. Ezt megváltoztatnám annyiban, hogy csak hatásköri konfliktusokat oldhat meg.

– Ezt értsem úgy, hogy csökkentené az alkotmánybíróság szerepét?

– Ez a csökkentés nem abba az irányba mutatna, hogy az alkotmánybíróság szerepét csökkenteném. Az említett hatáskör a jelenlegi formában inkább problémákat okoz az alkotmánybíróságnak, mert úgy működik, mint egy politikai döntőbíróság a különböző közhatóságok közötti konfliktusokban: gondoljunk csak az elnök és a miniszterelnök, az elnök és a parlament konfliktusaira, a parlament és az igazságszolgáltatás közötti konfliktusokra.

– A marosvásárhelyi fórumon az egyik résztvevő börtönnel sújtaná azt is, aki az 1-es cikkely módosítását javasolná. Erről mi a véleménye?

– Erre is van javaslatom. Arra vonatkozik, hogy a 152-es cikkelyt, amely megtiltja az alkotmány módosítását bizonyos területeken, vagy teljes egészében törölném, vagy ha nem, akkor biztosítanám a módosítás lehetőségét azokra a cikkelyekre, amelyek jelenleg nem módosíthatók. Ez pedig a nemzetállam, illetve a kormányforma kérdése. Ezeket miért ne lehetne módosítani? A nemzetállam teljesen anakronizmus, a kormányformát illetően pedig miért ne dönthetne a nép, hogy köztársaságot vagy monarchiát akar? Egyébként borítékolható lenne, hogy 90 százaléka a lakosságnak köztársaságpárti, de nem egy olyan kérdés, amit be kell betonozni az alkotmányba.

A harmadik a hivatalos nyelv fogalma. Hiszen Románia, ha késéssel is, de aláírta a Kisebbségi és regionális nyelvek európai chartáját. De benne maradna a területi integritás, az állam függetlensége és oszthatatlansága, a politikai pluralizmus és az igazságszolgáltatás függetlensége. Ezek valóban olyan alapkérdések, amelyek igazából nem kérdőjelezhetők meg, és benne maradhatnának a 152. cikkelyben.