Alkoholos oldatok (spirituszok)

Gyógyír gímszarvas agancsából (Spiritus cornu cervi) 

A segesvári gyógyszertári múzeumban olyan gyógyszerkészítmények neve is olvasható a kiállított folyadékedényeken, amelyek nem tinktúrák, bár alkoholos oldatok. Ezen készítmények közös megnevezése SPIRITUS, mögötte a hatóanyag eredetére vonatkozó növényi, állati vagy ásványi anyag neve. Hat darab ilyen edény van kiállítva: Spiritus anisi, Spiritus cochleariae, Spiritus juniperi, Spiritus menthae, Spiritus cornu cervi, Spiritus nitri dulcis. Ezek közül az első négy készítmény növényi eredetű, napjainkban is használatosak, és kettőről már beszámoltunk. Az ötödik készítmény eredetileg állati eredetű volt, később vegyi úton nyert anyaggal helyettesítették, és az utolsónak említett gyógyhatású anyag ásványi-vegyi eredetű volt, ezeket ma már csak elvétve alkalmazzák a nagyvilágban.

A Spiritus cornu cervi elnevezésű készítmény Erdélyben minden valószínűség szerint a gímszarvas (latinul Cervus elaphus) szarvából (agancsából) készült.

A gímszarvas régies megnevezése rőtvad, a német rotwild (vörös vagy rőt vad) magyar megfelelője. Egész Európában, tehát Erdélyben is a legnagyobb testű kérődző vadfaj.

Előfordul még a Kaukázus térségében, Ázsia nyugati és középső részeiben, Anatóliában, Észak-Afrikában és Dél-Amerikában is. Erdélyben az úgynevezett kelet-európai (kárpáti) gímszarvas él. Húsa táplálékforrás, gyönyörű agancsáért sokan vadásznak rá, s bár nem áll a kihalás szélén, az állomány jelentősen csökkent, szükség van védelmi intézkedésekre. Argentínában viszont kártékony állatnak minősítették!

A gímszarvas számos, esetenként több ezer éves európai barlangfestményen és tárgyon szerepel, a hun-magyar mondakörben és a magyar népi hagyományokban ismert mitikus állat. A monda szerinti Magor és Hunor által üldözött csodaszarvas is valószínűleg gímszarvas volt.

A télen szürkésbarna, nyáron vörhenyesbarna gímszarvasok bikái viselik az agancsot, amelyet minden évben elhullajtanak, általában februárban, de újat növesztenek néhány nappal később, és az új agancs növekedése száz napig is eltart, vagyis naponta 2-3 centimétert növekszik. Az agancs csontképződmény, fejlődéséhez sok mész (kalciumvegyület) szükséges, kezdetben háncs takarja. A gímszarvas 10-15 kilogramm agancsháncsot is termelhet, amelyet a hagyományos orvoslók gyógyszerként használnak, Oroszországban bejegyzett orvosságot is készítenek belőle Pantokrin néven több gyógyszer formájában is, különböző eredetű gyengeségek, fáradtság, alacsony vérnyomás, impotencia kezelésére. Az agancsot megőrölve, kis adagokban főleg Kelet-Ázsiában használják.

Hazánkban az agancs szeszes kivonatát (spiritusz) a 19. század elejéig használták. A készítményt hevítéssel kiszárított, összevagdalt szarvasagancs desztillálásával állították elő. A Pozsonyi Taxa-ban (1745) Spiritus Cornu Cervirectificatus, szarvasszarv néven szerepel. Különböző idegbetegségekben nyugtatóként, ezenkívül görcsoldóként és lázcsillapítóként használták, belsőleg, 5-40 cseppet cukorra csepegtetve, magában vagy Tinctura anodynával együtt. Külsőleg kenőcsökben, gyakran kámforral együtt izzasztószerként és fájdalomcsillapítóként alkalmazták.

A 19. század elején-közepén a szarvasagancsot ammónium-karbonáttal helyettesítették, úgy, hogy a készítményhez csontból éteres párolással nyert olajat vegyítettek, az így nyert készítmény neve nem változott meg. Az ammónium-karbonát, más néven illékony só, repülősó, agancssó, pék ammóniája a közelmúltban még jelen volt a konyhákban és a patikákban, ahol sokan megkérdik napjainkban is, hogy van-e. Sütőporként használták, néhány országban használják még ma is, a kemencében elbomlik, a gáz halmazállapotú bomlástermékek, eltávozva, a tésztát likacsossá teszik. Az ammónium-karbonát szeszes oldatát mint gyógyhatású készítményt a légzőszervek hurutjánál, köptetőként használták.

Eredetileg ugyancsak szarvasagancs-kivonatból, később ammónium-karbonátból állították elő a segesvári múzeumban látható Liquor cornu cervi succinatus nevű készítményt is. Tartalmaz még borostyánkősavat (Acidum succinicum). A hatóanyagokat feketecseresznye-vízben oldották fel. Köhögéscsillapító, görcsoldó, nyugtató, tífusz elleni készítményként használták.

A segesvári gyógyszertári múzeumban még két liquor van az említetten kívül: Liquor terrae foliate tartari, amelyet lázcsillapítóként, hashajtóként és vizelethajtóként használtak egykor, kálium-acetát-oldatot tartalmazott. A Liquor ammoniae purae feliratos edényben ammóniaoldat volt, a légzésre és a szívre serkentő-izgató szerként javallották. A liquor szó tágabb értelemben minden folyékony gyógyszerre vonatkozhatott, szűkebb értelemben a sóoldatok, hígított savak, szeszes keverékek általános neve.

Veress László