Alkoholfüggőség

– A legnagyobb problémát elsősorban nem a magas számok jelentik, hanem az, hogy nem tekintünk problémaként az alkoholfogyasztásra, és úgy kezeljük, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy valaki iszik. Tudjuk azt, hogy az alkohol egy legális drog, és sajnos ma is találkozunk olyan hozzáállással, hogy akkor férfi a férfi, ha iszik, vagy minél korábban kezdi valaki az ivást, annál jobban fogja bírni. Ez azonban nagyon téves, mivel a fiatalok körében látjuk, hogy akik zsengébb korban kezdik el az alkoholizálást, azok a későbbiekben sokkal hamarabb jutnak el a függőségig, és sokkal mélyebbre süllyednek. 

– Mindannyian tapasztaljuk, hogy a szűkebb-tágabb környezetünkben egyesek alkoholt fogyasztanak. Van, aki havi egy-két alkalommal, mások hetente, egyesek naponta. Mikor beszélünk alkoholizmusról, hol van az a határ, amelyen túl már függő valaki?

– Három típusú alkoholistáról beszélünk: a részeges ivóról, aki látványosan, a részegségig issza le magát, így mindenki tudja róla, hogy alkoholista. A másik típus a periodikus ivó, aki három-négy hétig iszik, utána leteszi, és hosszú ideig nem fogyaszt alkoholt, aztán valami történik, aminek a hatására ismét a pohárhoz nyúl, és ez így megy éveken át. Emellett vannak a szintivók, ők azok, akik mindennap isznak egy kicsit, soha nem részegek, de állandóan van bennük ital, soha nem józanok. Lehet valaki egy életen át szintivó úgy, hogy annak nincsenek látható, tragikus következményei, veszteségei, ennek ellenére ő is alkoholista. Felmerülhet a kérdés, hogy ez miért rossz, hiszen nem dől romba az élete az alkohol hatására? Azért, mert senki nem tudja azt biztosan, hogy mindig megmarad-e az illető azon a szinten, ami a szintivást illeti, és tulajdonképpen nagyon ritka az az eset, ahol látszólag nem súlyosbodik a helyzet, mert az alkoholizmus progresszív betegség, és a szervezet lassan, de biztosan károsodik, illetve az alkoholmennyiséget gyakran emelni kell a hatás érdekében – ma csak ennyit, holnap annyit isznak, aztán egy idő után eljutnak odáig, hogy nem tudnak leállni, hiszen gyakorlatilag az alkoholizmus esetében kontrollvesztésről van szó. Azonkívül a szintivóknál ugyanúgy jelentkezhetnek elvonási tünetek, amennyiben elmarad az alkohol. 

– Az alkoholfüggőkkel való munka során mit tapasztaltok, milyen okok lapulnak a háttérben, miért nyúlnak a pohárhoz?

– Nagyon sokat nyom a latban, hogy milyen családból származik valaki, milyen mintákat hoz otthonról, illetve hogyan tud megküzdeni a problémáival. Sok esetben arra hivatkoznak, hogy csak csekély mennyiségű alkoholt fogyasztanak, az nem árt senkinek, és bármikor abba tudják hagyni, de a kérdés mindig az, hogy miért isznak, mi van a háttérben. Maga a függőség csak a tünet, nem azzal kell dolgozzunk, hanem az emberrel, mert az alkoholizmus egy szétesett emberi életnek a következménye lehet, nem tudnak megküzdeni a problémáikkal. Amikor alkoholistákkal dolgozunk, már az első találkozásokkor megkérdezzük, hogy miért, milyen körülmények között nyúlnak a pohárhoz, és kilencven százalékuk azt a választ adja, hogy azért, hogy felejtsenek, vagy mert nagy a feszültség bennük, és azt valamivel oldani kell. A gond az, hogy nem kezeljük problémaként az alkoholfogyasztást, vannak nők, akik legyintve mondják, hogy a férjük iszik egy kicsit, jobb kedve lesz tőle. Ez rendben van addig, ameddig nem azért iszik, hogy már ne legyen rossz kedve, vagy mert másképp nem kapja a helyét. A függőségek kapcsán szer- és folyamatfüggőségről beszélünk: a szer az alkohol, a drog, amit beviszünk a szervezetbe, a folyamatfüggőség pedig egy viselkedési mintához kötődik, ide tartozik a szerencsejáték- vagy éppen a digitális függőség. Mindkettő egyfajta menekülés, és ugyanazt a hatást váltja ki az emberből, pillanatnyilag, rövid időre megkönnyebbül, viszont hosszú távon ennek ára van. A szervezet, az agy termeli a dopamint, amire szükségünk van ahhoz, hogy kiteljesedett életet éljünk, de az alkohol, a tudatmódosító szerek megsokszorozzák ezt a dopaminszintet, az agy ezt megjegyzi, és erre az állapotra vágyik, így pedig már a személyes találkozás, egy finom étel, a baráti kapcsolatok – amelyek normál körülmények között örömöt okoznak számunkra – már nem lesznek elegek ahhoz, hogy elérjük azt a dopaminszintet, amit a káros függőségek (legyen ez szer- vagy folyamatfüggőség) nyújtanak. 

– A Bonus Pastornál segítséget kérők többsége alkoholproblémákkal küzd, ez a leggyakoribb szenvedélybetegség, amellyel a mindennapokban találkoztok?

– Eddig így volt, mostanában azonban a mindennapi munkám során azt tapasztalom, hogy egyre több a kábítószerfüggő, illetve gyakori a szerencsejáték-függőség is. Ugyanakkor az alkoholizmus sok esetben más függőséggel társul, elsősorban a szerencsejáték-függőséggel. A szerencsejáték-függő elveszít egy nagy összeget, és alkohollal vigasztalja meg magát, ha pedig nyer, akkor azzal ünnepli meg. Mindig van ok az ivászatra. A kábítószer-használóknál ritkán jelenik meg az alkoholfogyasztás. Az alkoholizmus nem válogat, a hajléktalantól az egyetemi tanárig, mérnökig bárkit érinthet. A mai társadalomban egyre gyakoribb a munkafüggőség, 14-16 órát dolgozunk, kifáradunk, és kell lazítsunk. Sokan felelős pozíciót töltenek be a munkahelyükön, leterheltek, nem bírják a feszültséget, alkohollal próbálnak enyhíteni rajta, és egy idő után függővé válnak. Ilyenkor a munkafüggőség a gyökere az alkoholfüggőségnek. Ugyanakkor a hozzánk fordulók között vannak függőséggel küzdő nők is. A nőknél inkább a zugivás a jellemző, sokan az alkoholista férj mellett így próbálják enyhíteni a feszültséget. Mások egyedül maradnak, és így vigasztalódnak.

– Általában kik azok, akik első körben hozzátok fordulnak segítségért, maga az alkoholfüggő vagy inkább a családtagok? 

– Nem lehetetlen, de nagyon kevés az esélye annak, hogy egyedül meg tudjon valaki küzdeni az alkoholizmussal. Maguk az alkoholisták általában akkor keresnek meg, amikor már nagyon mélyen vannak, amikor az egészségük tönkremegy, befekszenek a pszichiátriára, megkapják a gyógyszeres kezelést, aztán kiderül, hogy mégsem tudnak leállni. Sok esetben az jön hozzánk, aki már mindent elveszített, a család eltávolodott tőle, a kapcsolatai romba dőltek, a munkahelyén eltanácsolták, a hajtásiját elvették, a méltósága, hírneve sérült. Ez viszont már túl késő olyan értelemben, hogy hosszabb időbe telik, hogy valaki ebben a fázisban újraépítse az életét. Olyan is van, aki eljött érdeklődni, például arra hivatkozva, hogy a felesége azt állítja, hogy alkoholista, de végül nem jött el a terápiára, majd két év után tért vissza segítségért, teljesen tönkremenve, bottal jött fel az emeletre, alig tudott beszélni.

Ugyanakkor amikor egy családban jelen van egy alkoholista, akkor ez már nem csak róla szól, hanem körülötte mindenkiről. Nagyon gyakori, hogy a család keres meg először, és ennek azért örülünk, mert van egy hozzátartozókat célzó támogató csoportunk, ami nagyon fontos, hiszen sokszor itt kezdődnek el a nagy változások. Marosvásárhelyen minden szerdán du. 4.15 kor találkozunk a Bonus Pastor-irodában. Ez egy félig nyitott csoport, bárkit fogadunk, hiszen ez az a hely, ahol sorstársként találkozhatunk, egymástól tanulhatunk, és ha bennünk elkezdődik a változás, sokszor ez vonja maga után a többi változást is. Történt már meg, hogy a férj akkor kezdett segítséget kérni, amikor a feleség változtatott a magatartásán, és ez a hozzátartozói támogatócsoporton belül kezdődött. Fontos, hogy a család, a társ is támaszra leljen, hiszen nem könnyűek a mindennapok egy alkoholfüggő mellett, nehéz döntéseket kell meghozni, nehéz meghúzni a határokat, hiszen ismerjük a függő személyiségjegyeit: nem megbízható, hazudik, tologatja a határokat, és sok esetben a társ éveken át hisz neki, reménykedik a változásban, és ez egy körforgás, egy mókuskerék, de egyszer csak betelik a pohár. Sok esetben, amikor a férj eljut odáig, hogy valóban változtatni szeretne, a feleség már ki szeretne lépni a kapcsolatból.

– Hogyan történik a segítségnyújtás? 

– A függőnek nem elég azt mondani, hogy holnaptól nincs ital, hiszen, ha ezt be is tartja, fennáll a veszélye annak, hogy egy másik függőségbe menekül. A célunk nem csak az, hogy az illető többé ne fogyasszon alkoholt, hanem az, hogy felépüljön az egészséges önértékelése, személyisége. És ennek az alapja az absztinencia. Tudni kell, hogy az alkoholizmus gyakorlatilag egy gyógyíthatatlan betegség, olyan értelemben, hogy amint egy kortyot is megkóstol az egyén úgy, hogy azelőtt esetleg öt évig már nem ivott, azonnal újra elindul a folyamat, és visszaeshet. 

Amikor megkeres valaki, hogy segítségre van szüksége – legyen az a család vagy maga a szenvedélybeteg –, első lépésben felvesszük az adatokat, és elbeszélgetünk vele. Négyféle programunk van a függőségben szenvedők számára: az első az egyéni beszélgetés, van, aki csak ezt tudja bevállalni, vagy mert a munkahelye nem enged intenzívebb jelenlétet, vagy más okok miatt. Emellett a magyarózdi terápiás otthonban lehetőség adódik bekapcsolódni egy négynapos önismereti tevékenységbe, ennek a programnak a célja az absztinencia megkezdése, információszerzés a függőséggel kapcsolatban, a diagnózis felállítása (függőség, társfüggőség), a terápiás terv elkészítése, önismeret. Ezeket a célokat csoportfoglalkozások, műhelymunkák, személyes tanácsadás, igei csendességek, valamint felépült szenvedélybetegek élettörténeteinek meghallgatása által érjük el.

A csoportfoglalkozások segítenek a függőséggel való szembenézésben, az önismeretben. A műhelymunkák keretében a résztvevők információkat szereznek a függőséggel, társfüggőséggel kapcsolatban, illetve segítséget kapnak a diagnózisalkotásban, valamint egy terápiás terv elkészítésében.

A felvétel egy előzetes interjú alapján történik, amelyre személyes jelentkezés szükséges. Ezt a programot évente négyszer szervezzük meg. Itt már találkoznak a bentlakó szenvedélybetegekkel. A 12 napos intenzív terápiát is évente négyszer szervezzük meg, a következő május 8-án kezdődik és május 19-én zárul. Ide és a 4 napos programra is általában a függő mellett a társat is várjuk, jobb, ha együtt jönnek, és mindkettőjükkel dolgozunk, ugyanis sok esetben a társ a legnagyobb jó szándék ellenére sem segíti, hanem fenntartja a helyzetet, például azzal, hogy falaz a függőnek, hogy mentse a menthetőt. A 12 napos terápiára általában azok jönnek, akik nincsenek annyira mélyen; velük kb. 10-15%-os eredményeink vannak. Sokan helyreálltak, de az idő meghatározó faktor, hiszen 12 nap alatt nem lehet olyan mélyre menni, mint a hosszú terápián. Ez (is) magyarázza a kisebb felépülési eredményt. A hosszú, 6-9 hónapos terápia esetében életmód-változtatásról beszélünk. Négy eszközzel dolgozunk a terápiás közösségen belül: egyéni terápia, szemináriumok, munkaterápia, illetve csoportterápia is van, ahol biztonságos környezetben az ugyanabban a hajóban evező sorstársak visszajeleznek egymásnak. A terápia során megtanulják, hogy vannak határaik, képességeik, kompetenciáik, amiket fejleszteni kell: szavahihetőnek kell lenni, rendszerezett életet kell élni. 

Azonban fontos hangsúlyozni, hogy a terápia nem ér véget sem a 12 nappal, sem a 6-9 hónappal, annak kell legyen folytatása, hiszen egy új életstílust visznek magukkal. A terápián átesettek számára vannak támogató csoportjaink, utógondozó táboraink, különböző találkozók, konferenciák, amelyekre mindig meghívjuk őket és a családokat is. Van gyerektáborunk, ahová a függőségben szenvedők gyerekeit visszük el, évek óta zajlik ez a program, és ma már vannak olyan fiatalok, akik valaha gyerekként vettek részt ebben a táborban, ma pedig segítőként veszik ki a részüket belőle. Ugyanakkor öregfiú-találkozót is szervezünk évente kétszer, legközelebb március 31-én kerül erre sor, ide visszajönnek azok, akik sikeresen végigvitték a terápiát, vagy akár rendszeresen támogató csoportba jártak, és ott épültek fel (erre is van példa, hogy a heti rendszerességgel részt vevők között épültek fel, és most felépült emberként vannak jelen a mindennapokban). Megjegyzem: minden csütörtökön du. 6 órától vannak ezek a támogató csoportok a szenvedélybetegek számára Marosvásárhelyen a Bonus Pastor-irodában. Évente kétszer találkoznak az ózdi terápiás otthonban, és példájukkal ösztönzik azokat, akik most vesznek részt a terápián. 

– Mennyire gyakori a visszaesés a terápián részt vevők körében? 

– Egy alkoholista sohasem lehet szociális ivó, tehát nem ihat meg alkalomadtán például egy kis pohár bort, mivel egy fél korty is elég ahhoz, hogy visszaessen. Igen, vannak visszaesők, de a jobbik eset az, amikor újra eljönnek hozzánk, és ismét segítséget kérnek. Egy felmérés szerint hatvanszázalékos siker jellemző a Bonus Pastor hosszú terápiás programjára, legyen ez 6 hónap vagy 9 hónap. Van, aki háromszor-négyszer elvégzi a terápiát, de a sokadik alkalommal érti meg a lényeget, addig ugyanis a család vagy a munkaadó unszolására jött.