Akik szétkacagták a diktatúrát

Marosszéki farsangok Barabás László új könyvében

Szalmamedve, fa- és fazékfejű ló, lányokra, asszonyokra „kaccsogtató” kecskefej, szilvaízes, tollas emberi arc és még megannyi emlékezetes figura elevenedett meg dr. Barabás László néprajzkutató Farsangi dramatikus népszokások Marosszéken című új könyvének vetítéssel színesített bemutatóján múlt csütörtök délután a marosvásárhelyi Studium Hub termében.

A kultúra hete rendezvénysorozat keretében az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány szervezésében zajló együttléten a QR-kóddal ellátott, különleges multimédiás kötet másik két szerzője – Bálint Zsigmond fotóművész és Miholcsa Gyula operatőr, dokumentumfilm-rendező – is jelen volt. 

A telt házas közönséget dr. Tekei Erika, a könyv szerkesztője köszöntötte, majd máris elkezdődött az időutazás: az egybegyűltek Alsósófalva 1982-ben lefilmezett farsangján találhatták magukat, és tanúja lehettek annak, ahogy a siratóasszonyok ékes szóval búcsúztatják a szalmatestű, vén Illyést. A néhai Schnedarek Ervin által megörökített jelenet levetítése után Barabás László köszönetet mondott a budapesti Hagyományok Háza munkaközösségének, amiért érdemesnek tartotta több évtized gyűjtését az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvánnyal közös kiadványban megjelentetni. Ezt követően a szerző a látottakhoz fűzött magyarázatot, pontosabban a felvétel megszületésének előzményeit ismertette.

Újrajátszva, visszatanulva 

– Alsósófalván, a Sóvidéken Kacsó András táncszakember vezetésével 1973-ban volt utoljára úgymond megrendezett farsangtemetés. Amikor a hetvenes évek végén érdeklődni kezdtem ezekről a szokásokról, nemigen találtam semmiféle dokumentumot. Elmentem az idős emberekhez, hogy kérdezzem meg, milyen volt, és nem lehetne-e felújítani. A negyvenes-ötvenes években még hagyománya volt a farsangolásnak, és azok, akik abban részt vettek, vállalkoztak arra, hogy újra eljátsszák. Schnedarek Ervin kiváló filmes szakembert meggyőztem, hogy a Szakszervezetek Háza filmklubjának segítségével örökítsük meg a jelenetet. 1983-ban a fonóban is sikerült pár felvételt készíteni – mesélte a néprajzkutató, majd a filmek utóéletére is kitért.

– A felvételeket visszavittük a faluba, hogy próbálják az emberek újrajátszani, és a székelyudvarhelyi múzeumba is elvittük Bálint Zsigmonddal. Az ösztönzésre 1986-ban András Ilona tanárnő vezetésével újra megszervezték, és azóta is minden évben megtartják a farsangot Alsósófalván. Az Igaz Szónak volt egy Bölcsőringató című gyűjteménye, ott jelent meg a szertartás forgatókönyve és a szövegei, amiket így a helybéliek vissza tudtak tanulni. A film viszont eltűnt, sokáig nem lehetett tudni, mi lett vele. Végül Schnedarek Ervin hagyatékából került elő Blos-Jáni Melinda filmszakértő révén, én egy kiállításon találtam rá – tette hozzá Barabás László, majd a múlt rendszerbeli farsangok lelki vetületére világított rá.

– Az idősebbek tudják, milyen időket éltünk akkoriban. A farsangi szokásvilág ellenkultúraként működött, azok az emberek, akik benne voltak, szétkacagták a diktatúrát.

„…és megvan az ideje a nevetésnek…”

A továbbiakban dr. Tekei Erika vette át a szót. A könyv szerkesztője a szerzőhármas – a 12 önálló kötettel rendelkező dr. Barabás László, az új kiadvány 110 fekete-fehér 

fotóját készítő Bálint Zsigmond, valamint a videóanyag alkotója, Miholcsa Gyula – életpályáját körvonalazta. Tekei Erika arra is kitért, hogy Barabás László 2009-ben a Mentor Kiadó gondozásában megjelent az Akiket fog a figura. Farsangi dramatikus szokások, népi színjátékok Marosszéken című munkája, a szerző doktori disszertációjának a könyvváltozata tekinthető az új – aktualizált és kibővített, későbbi kutatások eredményeit is tartalmazó – kötet előzményének. 

A Farsangi dramatikus népszokások Marosszéken című könyvet Pozsonyi Ferenc néprajzkutató lektorálta, Tekei Erika társszerkesztője pedig Pávai Natália volt a budapesti Hagyományok Házától – hangzott el a bemutatón. Ezután Tekei Erika a kötet szerkezetét ismertette. A Szentírásból vett mottó után – „Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak. Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának” (Préd. 3:4,5) – a részletes tartalomjegyzék következik, majd dr. Bartha Elek néprajzkutató, a debreceni egyetem oktatójának ajánlása, ezután pedig Barabás László egyszerre tudományos igényű és személyes bevezetője, amely három részből áll: a szerző a farsangi kultúráról ír, az ehhez kapcsolódó szokásokkal való találkozásairól számol be, végül a gyűjtés célját, szempontjait és módszereit ismerteti. Ezt egy nagyobb lélegzetű bevezető tanulmány követi Maros-

székről, a tájegység történetéről és farsangi szokásairól, illetve a népi színjátékok rendszeréről és a farsangi népi színjátszás száz esztendejéről. A kötethez egy hatalmas adattár is tartozik, ami a marosszéki farsangi szokások és színjátékok gyűjteményét, valamint a farsangvégi szokásjátékokat foglalja magában. Az appendixben található az irodalmi jegyzék, az adatközlők, interjúalanyok név és születési év szerinti bemutatása, a gyűjtésben részt vett 126 település névjegyzéke magyar, román és német nyelven – a kötetben fellelhető gyűjtőterületek: a marosszéki Mezőség, a Maros, a Nyárádmente, a Küküllő vidéke és a Sóvidék –, valamint a fotódokumentáció egy kis része, a rendkívül gazdag fényképanyag – 68 színes és 110 fekete-fehér kép – ugyanis teljességében a QR-kód leolvasásával tekinthető meg, ahogy a farsangról készült tíz dokumentumfilm is.

Egy fehér folt kiszínezése

A kötet szerkezetének körvonalazása után Tekei Erika dr. Bartha Elek ajánlását olvasta fel. A debreceni néprajzkutató szerint Barabás László „új kutatásai alapján a magyar farsang egy eddig ismeretlen rétegét tárta fel az erdélyi és az egyetemes magyar tudományosság számára, nem utolsósorban pedig a hagyomány őrzőinek hasznára és örömére”.

A továbbiakban a szerző vette át a szót, izgalmas történetekkel fűszerezve a levetített képeket és videófelvételeket. A fotókon a népi derű és bölcsesség megannyi pillanata villant fel: fonószínházi jelenet állatalakoskodással, tréfás lakodalom parodisztikus esketéssel, népszínműre emlékeztető betyárjáték, mesterségek humoros bemutatása a hatalmat jelképező alakok – például a kommunista évtizedek milicistája – parodizálásával. A filmfelvételek közül az első az 1993-as szentháromsági guzsalyosba vitt „maszkurázni”, de láthattunk falovast és betyárokat, nádembereket és megannyi farsangi lakodalmi menetet, köztük a híres kibédit. A vetítés végén Barabás László a gyűjtések során megismert emberekre emlékezett, akikkel félszavakból és egy szemvillanásból is megértették egymást, és akik a kérésére eljátszották a farsangot, arcukat, hangjukat, mozdulataikat adva iránytűként az utánuk következő hagyományőrző nemzedékeknek.