Aki nélkül nem lenne Sapientia

*Fotó: Both Gyulla

Dr. Hollanda Dénesé az idei Bernády-emlékplakett

A városépítő polgármester szellemiségét tükröző Bernády Napok idei kitüntetettje egy olyan személyiség, aki – Marosvásárhely hajdani elöljárójához hasonlóan – szinte a semmiből teremtett maradandót. A Bernády-emlékplakettet, Gyarmathy János szobrászművész alkotását az ötnapos rendezvénysorozatot záró október 24-i, péntek esti gálán dr. Hollanda Dénes egyetemépítő professzor, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem megálmodója és életre hívója vehette át a Kultúrpalota nagytermének telt házas közönsége előtt.

Az egybegyűlteket az est házigazdájaként Nagy Miklós Kund, a szervező Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány kuratóriumának alelnöke, majd Borbély László elnök köszöntötte.

– Huszonhét év telt el, és már a második nemzedék nőtt fel azóta, hogy együtt ünnepeljük városunk nagy polgármesterének, Bernády Györgynek az örökségét. Idén különleges évfordulókat is ünneplünk: 33 éves a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány, és harminc éve költöztünk be a Bernády Házba, abba az otthonba, amely a kultúra, a párbeszéd és a közösség szimbóluma lett. Ez alkalomból egy könyvet is kiadunk, hogy méltó módon megőrizzük az elmúlt három évtized munkáját, közös élményeit és eredményeit – mondta Borbély László, majd a fenntartható fejlődésről szólt, amelynek megvalósítására Bernády városrendezési terveiben sok évtizeddel a fogalom megszületése előtt már törekedett. 

Az erdélyi magyar műszaki felsőoktatás megteremtője

A várost Bernády szellemiségében szolgáló kitüntetett laudációját Nagy Miklós Kund olvasta fel. A kuratóriumi alelnök egy Arany János-idézettel indította a gondolatsort: „Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,/ Ember lenni mindég, minden körülményben”, majd így folytatta: „Mondhatnám, hogy azért idéztem a költőt, mert ő és az egykori városépítő polgármester egyazon októberi napon, október 22-én hunyt el, előbbi 1882-ben, utóbbi 1938-ban, és tisztelgő rendezvénysorozatunk ehhez igazodva vált lélekerősítő őszi eseménnyé. Az idézetet azonban nem ez motiválta, hanem az, hogy a most kitüntetendő kiváló személyiség számos díja közül az egyik legmegbecsülendőbb az Arany János-érem, amelyet a Magyar Tudományos Akadémiától kapott 2012-ben. Az elismerés indoklásában ez áll: »…Hollanda Dénes nélkül aligha lenne magyar nyelvű műszaki oktatás ma Erdélyben. Határozottsága és a megfelelő időpont felismerése a cselekvésre olyan kvalitásai, amelyek eredményeképp erdélyi magyar műszaki értelmiségi generációk indulhattak el pályájukon«.

A továbbiakban a méltató hangsúlyozta: „a Tudomány Erdélyi Mestere Díjjal, a Bocskay István-díjjal és még sok rangos elismeréssel értékelt professzor felsőfokú oktatóként, tudományos kutatóként, szakmai kiválóságként, közéleti szereplőként, szervezőként, közalapítványi kezdeményezőként, illetve mindenesként olyan sok mindent valósított meg pályája mintegy hét évtizede során, hogy csupán egyszerű felsorolásuk hosszú perceket venne igénybe. Mindezeket szárnyára vette a média, ő maga pedig könyvben mesélt a legfontosabbakról. Kézdialbisról, a szülőfaluról, a családról, majd a brassói tanulmányairól, indulásáról, mindarról, amit az az áldatlan, nehéz kor eléje is állított. Ott is, majd még emberpróbálóbb körülmények között Marosvásárhelyen. Az előző állomások és évek, majd az utána következők is benne vannak abban az általános megbecsülésben, amivel mi, marosvásárhelyiek övezzük a Tanár urat” – tette hozzá Nagy Miklós Kund.

„Ez volt az én küldetésem”

Hollanda Dénes az 1977–78-as tanévtől kapcsolódott be a Bolyaiak városának mindennapjaiba, és semmi sem tudta meghátrálásra kényszeríteni – emelte ki Nagy Miklós Kund. „A hely szelleme rá is döntő hatással volt, és akárcsak annyi máshonnan ide telepedett markáns egyéniség, ő is hamar megszállott vásárhelyi lokálpatriótává vált. Eredményesen, hatékonyan össze tudta hangolni elképzeléseit, céljaiért következetesen kiállva mutatott példát másoknak is arra, hogy nem csak »ahogy lehet«, a lehető legjobban kell cselekednünk. Akkor is, ha bizonytalanságok, gondok, kishitűségek, akadályoztatások állnak elénk. Talán egyik fő szakmai területe, a fogaskerék-problémák kutatásának tanulságait is felhasználta különféle foglalatosságai eredményes harmonizálására, a kisebb »ügyeket« is kellőképpen illesztve a nagyokhoz, és fordítva. Ezzel is magyarázható sikeressége. És azzal, hogy mindig előre tekintett, a nagyvilágra is figyelt. Na meg volt hite. Nyilván önmagában is.”

Nagy Miklós Kund az elmondottakat egy Hollanda-önvallomással támasztotta alá: „…amikor visszagondolok életem fontosabb mozzanataira, mindinkább az a meggyőződésem, hogy egész életem eredményeit a Gondviselésnek köszönhetem. (…) Talán feladatként kaptam e munka elvégzését, talán ez volt az én küldetésem, és ezért volt mindig fölöttem a Jóisten védő keze.”

A laudáció a továbbiakban arra is kitért, hogy dr. Hollanda Dénest 2005-ben avatták Marosvásárhely díszpolgárává. Ekkor már hivatalosan nyugdíjba mehetett volna, de tudta, érezte, hogy még sok tennivaló vár rá, hiszen ebben az időszakban már zajlottak a munkálatok a Sapientia marosvásárhelyi campusának főépületében. Az egyetemépítő professzor végül öt évvel később vonult nyugdíjba, de egy évtizedig még tanított. 2023-ban a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség választmánya tiszteletbeli tagjává választotta Hollanda Dénest, akinek a Bernády-emlékplakett a 25. kitüntetése – tudtuk meg Nagy Miklós Kundtól.

A siker titkai

Az ünnepelt az elismerés átvételekor bevallotta: bár élete során sok kitüntetést kapott, a mostani a korábbiaknál jobbanesik neki, talán azért, mert ez azt jelzi, hogy annak ellenére sem feledkeztek meg róla, hogy eltelt az idő. Hollanda Dénes a továbbiakban az életútját összefoglaló kétkötetes művel ajándékozta meg a Bernády Napok szervezőit, majd a siker titkával kapcsolatos – önéletrajzi könyvében is olvasható – gondolatait osztotta meg a jelenlevőkkel. Az egyetemépítő professzor hitvallása szerint a sikernek három feltétele van: az embernek pontosan kell tudni, hogy mit akar, elég akaraterővel kell rendelkeznie ennek megvalósításához, ugyanakkor hinnie is kell a sikerben. Ezt példázza dr. Hollanda Dénes életútja is, hiszen ő akkor sem adta fel, amikor 1990-ben a marosvásárhelyi Műszaki Főiskola intézményvezetőjeként a magyar nyelvű mérnökképzés elindításáért küzdött, felsőbb körökben pedig biztosították arról, hogy ez Marosvásárhelyen sosem fog megvalósulni. Miután a Petru Maior egyetem vezetői tisztségeiből kizárták, jobbnak látta átmenni az ő kezdeményezésére frissen alakult Sapientia egyetemre, amelynek 2001. május 1-jétől nyolc éven át volt a dékánja. Hollanda Dénes hangsúlyozta: megvalósításaiban sok segítséget kapott, többek között Borbély Lászlótól, aki az egyetemépítéshez szükséges terület felhasználhatóvá tételében töltött be fontos közvetítő szerepet a mezőgazdasági minisztériumban. 

A díj átadása után a szokásos tombolahúzás következett. A Czirjék Lajos által évről évre felajánlott nyereményt, a festőművész egyik képét Bessenyei Sarolta vihette haza.

A gálaestet A. R. Gurney amerikai író Szerelmes levelek (Love letters) című kétszemélyes színműve, Gálffi László és Hernádi Judit nagyszerű játéka koronázta meg. Az – ezúttal Mácsai Pál által színpadra állított – darabot negyedszázaddal ezelőtt Mircea Cornișteanu rendezésében láthatta a marosvásárhelyi nagyérdemű, akkor a művészi pályája 50. évét ünneplő néhai Lohinszky Loránd és felesége, Farkas Ibolya, a Bernády-emlékplakett tavalyi díjazottja alakításában.