Akadályok és építkezések Székelyhodoson

A bürokrácia fogságában

Székelyhodoson jártunk a legutóbb, ahol szomorúan tapasztaltuk a hazai, átkos bürokrácia útvesztőjében bolyongó polgármesterek és hivatalok helyzetét, az állapotot, amikor van akarat, akad pénz is, de egy-egy váratlan esemény, hónapokig húzódó engedélyeztetési procedúra akár évekre is visszavetheti egy olyan, létfontosságú épület átadását, mint mondjuk egy iskola. Barabás Ottó polgármesterrel beszélgettünk.

Összeomló épületek és folyamatos engedélyeztetés

– Amikor már lehetett uniós forrásokra pályázni, Jobbágytelkén szerettünk volna egy új kultúrotthont építeni, ezért 2013-ban, a mostani kultúrházzal szemben vásároltunk egy területet, elkészítettük a tervet, de semmiféle uniós vagy kormányprojekt nem támogatta az építést, mert csak 14 és fél ár hely állt rendelkezésre, és az Országos Beruházási Társaság programjához minimum 60 ár terület kellett. Emiatt az utolsó pillanatban két kultúrotthon uniós finanszírozású felújítására tettünk le kérelmet. Nyertünk a pályázattal, 2018-ban írtuk alá Gyulafehérváron a szerződést, következett a közbeszerzés, az iszlói kultúrotthonra egy jelentkező került, a jobbágytelkire kettő. A tervezést és kivitelezést kellett elvállalniuk. A jobbágytelki kultúrház tervének elkészítése után, 2019 decemberének közepén a nyertes cég egyoldalúan felbontotta a szerződést, mert az árak időközben felmentek, és nem tudta elvégezni a munkálatot. Ez okból a 2020-as költségvetéskor az akkori árakkal újraszámoltattuk az épület felújítását, és új közbeszerzést hirdettünk meg. Két cég jelentkezett, az egyikük, amelyik körülbelül hat százalékot engedett volna az árból, a szerződés aláírásának napján nem jött el, hanem kért további 50.000 lejt, mondván, a közbeszerzés óta emelkedtek az árak. Erre nekünk nem voltak jogi kereteink. A cég nem írta alá a szerződést, mi elvettük a garanciapénzt, és újra meghirdettük a kivitelezést. A második jelentkező vállalta el a kultúrotthon felépítését, aláírtuk vele a szerződést, nekifogott a munkának, és amikor a tetőt a régi épületről levette, az épület 80 százaléka összedőlt. A pályázat nem újjáépítésre, hanem felújításra szólt, amelynek értelmében a külső falakhoz nem szabad hozzányúlni, és a belsőket is csak illemhelyek, mosdók, kazánház kialakításakor szabad költöztetni. Ráadásul 2017 óta, kétszeres ráaszfaltozás miatt, emelkedett a megyei út szintje, ezért 40 centivel meg kellett emelni az alapot, ehhez pedig jóváhagyásra volt szükség Gyulafehérvárról. Ez több hónapig váratott magára, addig nem tudtunk nekifogni az építkezésnek, az összedőlt falak miatt az épület 98 százalékát le kellett bontani, tulajdonképpen új épületet emelünk. Jelenleg a falak állnak, a kivitelező megöntötte a tetőszerkezet betonkoszorúját, ám az építkezési anyagok ára időközben annyira felment, hogy többször jelezte, ha nem találunk valami megoldást, inkább otthagyja a munkát. Az állam megengedte, hogy 26 százalékot rátegyünk az építőanyagokra az eredeti kiíráshoz képest, de ez sem elég ahhoz, hogy fedezze a költségeket. A gond az, hogy mi ugyan önrészből állnánk a hiányzó összeget – így is több mint tízmillió lej az önrész a két kultúrotthon esetében –, de jelenleg egyetlen törvény sem engedi meg, hogy ezt a pluszköltséget kifizessük. Egyelőre biztat a kivitelező, hogy folytatja a munkát, de még nem tudjuk, milyen megoldást találunk – bukásra nem dolgozhat ő sem, ez nyilvánvaló. Az üresen álló területre pedig azóta sem tudtunk építeni.

Amikor a szintén felújítandó iszlói kultúrotthon kéményét lebontották, a nyolcméteres keresztgerendákat leszakította, úgy megette a szú azokat. A munkafelügyelő nem engedte tovább folytatni a munkát, ameddig a teljes gerendázatot ki nem cserélik. Ennek nem volt betonkoszorú a tetején, azt is jóvá kellett hagyatni, ez is további engedélyezést jelentett. A pályázatok elnyerését követően semmilyen pluszt nem adnak, a 2018-ast is akkori valutaárfolyamon számolták, nem pótolnak rá, sőt, a folyamatos engedélyeztetéssel hátráltatnak is. Iszlóban mostanra a külső-belső szigetelés, festés elkészült, a villanyhálózat rendben, elkészültek az illemhelyiségek. Hátravan még a mosdók válaszfalainak kialakítása, a színpad újradeszkázása és az udvar rendezése.

Ugyancsak Iszlóban az Országos Településfejlesztési Program pályázatán nyertük meg az iskolafelújítást. Az iskola egyik, használhatatlanná vált szárnyát alapig le kellett bontani és egy részt újjáépíteni, két méter mélységben a körbedrénezést megoldani, illemhelyeket kialakítani, mert az óvoda és az iskola ugyanabban az épületben van, de az új törvénykezés szerint a kettőt el kell választani. Külön bejáratokat alakítottunk ki, a belső munkálatok, a külső meszelés, festés, nemesvakolat elkészült, gázkazánt cseréltünk, az automatizálást elvégeztük. Az udvarrendezés maradt hátra, amelyre a tavasszal kerül sor.

A székelyhodosi iskola maradt hátra, azt nem sikerült az utóbbi években felújítani, de pályáztunk az iskola teljes felújítására, a központi fűtés kialakítására, a kazánháznak otthont adó szárny felépítésére. Reméljük, hogy nyerni fog a pályázat, időben elküldtük, a kivitelezéssel együtt biztosan két-három éves folyamat előtt állunk. Két további kultúrotthonunk vár még felújításra: az ehedi és a hodosi. Utóbbit az elmúlt 20 évben közmunkával javítottuk, a közbirtokosság, a francia testvértelepülés és a polgármesteri hivatal támogatásával a tetőzet egy részét kicseréltük, de ott is kellene további javításokat végezni. A légkondicionáló berendezést és a gáz bevezetését a közbirtokosság fizette ki, a vízhálózatot a testvértelepülés. Az ehedi kultúrház tetőzetének a gerendázatát ki kellene cserélni. 

Az ehedi iskolát visszakapta a helyi katolikus egyházközség, és bérmentesen a rendelkezésünkre bocsátotta. Beszereltettük a vízhálózatot, de nincsen belső illemhely, ezért az utóbbi két évben az egészségügyi hivatal nem engedélyezte a működését. Próbáltam konténeres vécét szerezni a tanfelügyelőségen keresztül, de azt a választ kaptam, hogy ha van az épületben vízhálózat, akkor nem adhatnak. Így rá voltunk kényszerítve, hogy a gyerekeket Jobbágytelkére, majd Hodosra vigyük iskolába. Tudjuk, bérleti szerződést kellett volna kössünk az egyházzal, mert a bért ki tudtuk volna fizetni, ők pedig azt be tudták volna fektetni. De kevés a gyerek, az egyház is jót akart, mi díjmentesen karbantartottuk az épületet, amelyre most már ráférne a felújítás, az ajtó- és ablakcsere, de mivel nem a miénk, nem tehetünk semmit, így az iskola gyakorlatilag megszűnt. Ugyanígy jártunk Jobbágytelkén a régi iskola épületével, amelynek a felújítására 2007-ben tettünk le kérelmet, de amikor a tanfelügyelőségtől megtudták, hogy visszaigénylés alatt áll, szóltak, nehogy megpróbáljuk felújítani, mert börtönbüntetés jár érte. Az egyház szívesen nekünk adná, hogy újítsuk fel, és továbbra is iskolaként használjuk, de még nem kapták vissza, a visszaigénylési procedúra azóta zajlik – az utcafrontos épület pedig lassan a község szégyenévé válik.

Tervek és sikeres pályázatok

Az utóbbi években az uniós LEADER-programon keresztül pályáztunk hókotróra, útszéli kaszára, saját forrásból vettünk egy buldoexkavátort, pótkocsit, két hete letettünk egy kérelmet sószóróra és egy talajegyengető gépre, valószínűleg nyerni fog a pályázat. Van iskolabuszunk, traktorunk, vannak gépeink, és önkéntes tűzoltóságot szeretnénk alapítani, ezért tervben van, hogy a jövőben veszünk majd egy tűzoltóautót. Közvilágításra is pályáztunk a környezetvédelmi minisztériumnál – 412 lámpatestet szerelnének fel, a teljes beruházás 1.100.000 lejbe kerülne, amiből 273.000 lej az önrész. Az utóbbi évben a község összes, 42 utcáját sikerült telekelni, így aszfaltozási tervvel is pályáztunk, ami 29 millió lejbe kerülne. A gond az, hogy 1200 lélek él a négy faluban, az aszfaltozáshoz kanalizálás szükséges, ennek kiépítéséhez kilenc, folyamatosan működő átemelőpumpa, azok működéséhez pedig egy 100.000 euróba kerülő villanyhálózat, és a kicsi lélekszám miatt félő, hogy egy cég sem vállalja el a működtetést. Készítjük továbbá a községi területrendezési tervet, egy kolozsvári cég végzi a munkát, amelynek az utolsó, negyedik fázisához értünk, már csak a végleges engedélyeztetés maradt hátra, amelyhez 27 közintézményben kell jóváhagyást kérni – ez is legalább egy évet vesz igénybe. 

Vírushelyzet és elöregedés

A tavaly ősszel nagyon sokan elhunytak a községben, közülük 8-9-en voltak covidosok. Jobbágytelkén azelőtt évente 5-6 temetés volt, a tavaly pedig csak novemberben eltemettünk 11 embert. Idén októberig egy covidos betegünk sem volt, most ismét van 11, de az állapotuk szerencsére nem súlyos. Ami az elöregedést illeti, Jobbágytelkéről sok fiatal Magyarországra költözött, Hodoson egy picit növekedett a gyerekek száma, Ehedben nagyon megcsappant a gyermeklétszám, és Iszlóban sincs annyi, mint ezelőtt 20 évvel. Üres házat mégsem lehet találni – hétvégi házaknak veszik meg azokat a városokban élők.