Ahol láthatatlan az írás

A bibliai Dániel próféta könyvében van egy megrendítően szép történet, amelyben Bélsaccar király (Károli fordítása szerint – Belsazár) nagy lakomát rendez, ahol a jeruzsálemi templomból elrabolt arany- és ezüstedényekből iszik ezerfős vendégseregével. Ekkor egy emberi kéz ujjai tűnnek fel, és a királyi palota festett falára írni kezdenek. A titokzatos írás ez volt: mené mené tékel ú-parszin, amit egyedül csak a próféta tud megfejteni. Ennek a titokzatos írásnak magyar jelentését hordozza a két világháború között íródott Erdélyi történet három kötetének címe: Megszámláltattál…, És híjával találtattál, Darabokra szaggattatol. 

Kedves Olvasó!

Nem véletlenül jutott eszembe ez az ószövetségi látomás és Bánffy Miklós trilógiájának címe, amint a főtér vége felé szerényen meghúzódó kétemeletes, egyszerű, almazöld színű épületet nézem. Az épület ma a marosvásárhelyi református egyház tulajdona, amit bérbe adnak különböző tevékenységekre, ezért időnként változnak a feliratok, de a nem látható felirat nem változik: itt lakott Gagyi László, az Erdélyi Helikon egyik tagja.

Gagyi Lászlót mint újonnan meghívott helikoni tagot éppen az egykori magyarországi külügyminiszter, író, gróf Bánffy Miklós üdvözölte Marosvécsen, 1938-ban. Másik nagy nevű helikonista társa, Makkai Sándor püspök nevezte ki 1933-ban a marosvásárhelyi református kollégium elemi iskolai tanítójának, majd ott találjuk az Ifjú Erdély, a Pásztortűz és az Erdélyi Helikon munkatársai között. Enyhe szomorúsággal és majdhogynem szégyenérzettel állapítom meg: itt élt közöttünk az Erdélyi Helikon íróközösségének egyik tagja, s alig-alig tudok (tudunk) róla valamit. Hadd legyen ez a rövid eszmefuttatás porlefújás egy elfeledett marosvásárhelyi íróról!

Gagyi László a nyárádmenti Fintaházán született 1910-ben. Nagyenyeden tanítóképzőt végzett, Illyefalva és Nagysajó után Marosvásárhelyen volt tanító, ahol még igazgatói tisztséget is betöltött. Alig 19 éves, amikor első novelláskötete megjelenik. Irodalmi lexikonok felsorolása szerint legalább tíz regény szerzője, de írt verset, elbeszélést, mesét, vígjátékot és tanulmányt is. Bevallom, egyedül az 1970-ben megjelent A tábornok című regényét olvastam, de leginkább két lexikonbeli feljegyzés keltette fel érdeklődésemet iránta. A Budapesten kiadott Új magyar életrajzi lexikonban olvasható: „1947–53-ban a dogmatikus irodalompolitika háttérbe szorította”. Azért hét évtized múlva sem igen lehet sokat hallani róla ebben a városban, ahol élt, írt és dolgozott. Egy másik irodalomtörténeti feljegyzés így hangzik: „Mikor az Igaz Szótól kikerült, hogy ne maradjon munka nélkül (…) a könyvtárban alkalmazták”. Kiegészítésként írom ide: mindez az 1956-os tisztogatás után történt, és 1959-ben így került a városi könyvtárba. 1991-ben hunyt el, és  a marosvásárhelyi református temetőben Molter Károllyal együtt képviselik az Erdélyi Helikon egykori dicsőségét Maros-parti városunkban. 

Szerintem egy szerény emléktáblát mégis megérdemelne az utókori nem dogmatikus irodalompolitikusoktól.