A „wittenbergi fülemile” (1.)

Ha a világ Luther Márton nevét hallja, akkor vagy a hőst, vagy az eretneket képzeli a név mögé. Mindkét félnek igaza van a maga szempontjából. De Luther nemcsak hős, vagy nemcsak eretnek volt, hanem kiváló zeneértő is. Miért fontos ez a tény? Azért, mert a zene életünk alkotóeleme. Ezért volt a zene a hét szabad művészet egyike, ugyanezért a zenei tudás a szellemi szabadság kulcsa, és a zene rejtett hatalom is. Nem véletlen, hogy énekkel indítottak forradalmakat, énekkel, indulókkal biztatták a világháborúk poklainak résztvevőit, és ugyancsak énekkel nevelték a diktatúrák polgárait. A zene nem veszítette el fontosságát, annak ellenére, hogy sokan mellékesnek tekintik.

Luther Márton, a reformátorok egyike, nem csak amolyan „szakmáját jól ismerő” szerzetes volt, hanem globálisan látta a világot. Ezért is beszélhetünk úgy róla, mint a reformáció zeneszerzőjéről.

Hogy közelebbről megismerjük Luthert és korát, tegyünk egy életrajzi kitérőt!

1483. november 10-én született Martin Luder. Európa ekkor még a középkor életét élte, telve babonákkal, hiedelmekkel és a korszak adta lehetőségekkel. Édesapja bányász volt.

A kis Martin Ludert Manzfeld-ben íratták be iskolába a szülei. Elképzelhetjük, milyen lehetett az oktatás egy középkori intézményben, melyről a későbbi reformátor úgy nyilatkozott, hogy az az „ördög iskolája” vagy „szamáristálló” volt. Ebben az – és valószínűleg nem egyedüli – iskolában valóban „beleverték” a tudást a tanulók fejébe. A későbbi Luther azonban kitűnő alanynak számított, mert verés nélkül is képes volt magába szívni a latint meg a hét szabad művészetet (köztük a zenét).

1501-ben már egyetemista Erfurtban. Apja abban reménykedett, hogy jobb sorsra érdemes fiából jogász lesz, és így megalapozza a család anyagi jövőjét. A teljes megrökönyödés akkor érte a szűkebb és tágabb családot, amikor megtudták Márton nagy elhatározását, miszerint beáll szerzetesnek. Szinte hihetetlen volt, hogy az életvidám, diplomás fiatalember hirtelen hátat fordított az „életnek”, és a kolostori cellák csendmagányát választotta társként. Azt azonban jó tudnunk, hogy Luthert már évek óta foglalkoztatta a szerzetesi élet gondolata.

Ma már legendának nevezik Luther Márton megtérésének történetét. Megesett ugyanis, hogy a véndiák Luther otthonról gyalogolt Erfurt felé. Már egyórányi járóföldre volt a céljától, amikor rettenetes vihar kerekedett. Egyszer csak egy villám a közvetlen közelében csapott a földbe. A légnyomás ereje, mint egy macskát, úgy vágta földhöz a fiatalembert. Márton Szent Annához, a bányászok védőszentjéhez kiáltott, hogy: „Szerzetes leszek!” Ez az esemény 1505. július 2-án történt, és Luther 17-én bekopogott az Ágoston-rendi Fekete kolostorba.

Kétévi szerzetesi élet után Lu-thert pappá szentelték 1507-ben. Ugyanebben az évben kezdte el eredeti nyelven (héberül és görögül) olvasni a Bibliát. 1512-ben teológiai doktor lett, és az erfurti egyetemen kapott tanári állást. A wittenbergi kolostor toronyszobájában érte a nagy felismerés, hogy „az igaz ember pedig hitből él” (Róma 1, 17.), nem pedig jónak nevezett cselekedetek által. Ez a bibliai részlet lett a reformáció magva, ebből fejlődött ki az egyház megújításának gondolata. Fontos megjegyeznünk, hogy a jó cselekedet a lutheri összefüggésben bűnbocsánatért való váltságdíjat jelent, márpedig a bűnbocsánat nem megvásárolható.

A tudós teológusprofesszort 1514-ben Wittenberg város prédikátorává is kinevezték. Feladatát hivatásként értelmezve, híveinek lelki üdvösségével törődött. Már néhány éve szúrta Luther szemét a gyónást helyettesítő bűnbocsátó igazolványok – cédulák – árusítása. Egy bizonyos Johann Tetzel nevű szerzetes már kész reklámkampányt folytatott az anyagi haszon érdekében, és úton, útfélen hirdette jelmondatát: „amint a pénz a ládában csörren, lelked azonnal a mennybe röppen”.

Luther e tevékenység ellen többször felszólalt, de prédikációi nem bizonyultak hatékonynak az üzlet megfékezése érdekében. Emiatt drasztikus lépésre szánta magát, és 1517. október 31-én közzétette 95 tételét a templom kapuján. Az időzítés tökéletes volt, mert a halottak napja közeledtével rengetegen mentek el a templomba, így sokan olvashatták a prédikátor kiáltványát.

Maga Luther sem gondolta, hogy ezzel a bizonyos 95 tétellel mekkora kavarodást okoz az egyházban. Tény, hogy nem akart szakadást és viszályt az egyházban, hanem csak mellőzni akarta mindazt, aminek nincs bibliai alapja. Külön érdekesség, hogy a reformáció a reneszánsz és humanizmus korában kezdődött, ez a korszak pedig épp arról nevezetes, hogy visszatekint az ókori görög-római kultúra tökéletesség-eszméjére; ugyanígy Luther is visszatekintett Jézus tanítására.

Jelen esetben már mellékes, hogy a reformációnak volt németországi anyagi vonzata is, és talán ezért lett még erőteljesebb e mozgalom – a befizetett pénzek ne vándoroljanak Rómába, hanem maradjanak német földön (a Fugger bankárdinasztia szeme bizonyára felcsillant ezen ötlet hallatán).

Luther mozgalma egész Európában események láncolatát váltotta ki. Természetesen emiatt kiátkozták az egyházból, ami félig halálos ítéletet is jelentett a tudós papnak. Szerencséjére akadtak pártfogói, akik gondoskodtak a védelméről. 1521-ben Bölcs Frigyes választófejedelem elraboltatja a prédikátort, hogy megóvhassa az életét. Wartburg várában György lovag néven rejtették el a világ elől. Lakhelye egy toronyszoba volt, apró ablakokkal. Itt dolgozott Luther éjt nappallá téve, és mindössze tíz hét alatt német nyelvre fordította az Újszövetséget.

Az 1525-ös év különlegesnek számított, ugyanis a szerzetes Lu-ther megházasodott, és feleségül vett egy apácát, Katharina von Borát. Csodák csodájára az esküvő után az édesapja is megszelídült, és ismét jó viszonyt ápolt házas pappá lett fiával. A szerzetesi életforma után minden bizonnyal nagy változást hozott Luther életében a házasság. Meg is jegyezte, hogy „az ágyban, amikor felébredek, két copfot pillantok meg, amelyeket ezelőtt nem láttam”. Az asszonnyá és hétszeres édesanyává vált apáca pedig az akkori korban rendkívüli dolgokat vitt végbe: gazdálkodott, sört főzött a kolostor sörfőzdéjében, valamint fürdőszobát építtetett.