A vívóbajnok versenyművei (4.)

Londoni távolléte alatt befejezték a Palais-Royal felújtását, és az Orchester Olympique-et is újraszervezték, élére egy olasz hegedűst neveztek ki. 1789. május 5-én Joseph Bologne, Chevalier de Saint-Georges nézőként volt jelen egy előadáson. Itt hallotta meg, hogy a pénzügyminiszter is a rabszolga-kereskedelem beszüntetéséről beszélt. Bő egy hónap múlva, július 14-én kirobbant a forradalom.

A Szabadság, egyenlőség, testvériség jelmondat mélyen megérintette Josephet, de nem vehetett részt a forradalomban, mert pártfogói ismét Londonba rendelték. Talán óvni akarták a forradalom kezdeti zűrzavarától, mert később fontosabb szerepet szántak neki.

1790-ben hazafelé jövet, Belgiumban egy fegyveres alak megtámadta, és a táskáját igyekezett elrabolni, melyben fontos dokumentumokat vitt. Joseph Bologne egykettőre lefegyverezte támadóját. Erre még előkerült négy segítőtársa az előző próbálkozónak, de a vívómester őket is kiiktatta. Mint kiderült, ez a merénylet is szervezett akció volt, melyet a rabszolgakereskedő-maffia követett el abolicionista tevékenysége miatt. Ez az eset nem tartotta vissza Josephet, hogy még azon az éjjelen ne menjen el muzsikálni egy baráti társaságba.

Hazaérve Franciaországba anyagi gondokkal küzdött, ezért több vívómérkőzést is elvállalt, hogy némi pénzhez jusson. Betegen is elképesztő ügyességgel forgatta a kardot. Némi útkeresés és a forradalmi zűrzavarban való tájékozódás után, 1791 júniusában belépett a Nemzeti Gárdába. Katonai képzettsége és tapasztalata révén saját egységet bíztak rá. Helyzetével azonban nem elégedett meg, ezért 1792-ben egy teljesen feketékből és mulattokból álló ezredet szervezett nyolcszáz gyalogossal és kétszáz lovassal. Ezredét a köznyelv Légion St-Georges-nak nevezte, utalva ezzel a vezetőre.

Külön érdekesség, hogy parancsnoksága alá tartozott a szintén mulatt Thomas-Alexandre Dumas tábornok, a híres regényíró, Alexandre Dumas apja. Thomas édesanyja szintén afrikai rabszolganő volt, apja pedig francia nemes. Furcsamód Thomas-Alexandre Dumas apja nem volt valami érzelgős típus. Hajmeresztő összegért vásárolta meg a Marie-Cessette nevű néger rabszolganőt, majd pár év elteltével, mint egy használt bútort, két lánygyerekkel együtt eladta egy nantes-i bárónak. Alexandre Dumas, a regényíró kimondottan büszke volt származására. Az is megtörtént, hogy az orrukat fennebb hordó franciák az orra alá dörgölték afrikai eredetét. Dumas nem hiába volt gyakorlott író, olyan replikát kanyarított a vele élcelődőknek, hogy egy életre megemlegették: „apám mulatt volt, nagyapám néger, dédnagyapám pedig majom. Látja, uram, az én családom ott kezdődik, ahol az öné véget ér”.

1793-ban fordult a hadiszerencse, és Joseph Bologne, Chevalier de Saint-Georges-ot, valamint Orléans-i Fülöpöt is letartóztatták. Börtönbe került, és kis híján a hírhedt guillotine áldozata lett. A forradalom zűrzavarában tizennyolc hónap múlva változtak a politikai viszonyok, és szabadon engedték, viszont katonai rangjától megfosztották. Zenészként sem sikerült elfogadtatnia magát a közönséggel, mert régi rajongóit elűzte a forradalom, az új közönség pedig katonai múltja miatt utasította el.

Élete utolsó éveit nagy szegénységben élte. Hiába próbálkozott állást találni a hadseregnél, kéréseit sorra elutasították. Csak hegedűjében talált vigaszt. 1799-ben hólyagbetegség támadta meg, de elhanyagolta a baját. Aztán erős láz gyötörte. Erős természete sokáig tűrte a szenvedést, de június 9-én, 53 évesen itt hagyta a forradalmak és a színpadi szerencsék világát.

Sokak szerint ő volt a fekete Mozart. Mások meg azt mondják, helyesebb lenne Mozartot Fehér Chevalier-nek nevezni, mert Joseph Bologne volt a tehetségesebb. Legendák szólnak arról is, hogy Mozart betegesen féltékeny volt a nála tizenegy évvel idősebb fekete muzsikusra. Van, aki úgy véli, Mozart a Varázsfuvola című operájában Joseph Bologne-ról mintázta a gonosz szerecsen Monostatost. A zenei elemzők közül van, aki úgy véli, Mozart Esz-dúr Symphonie Concertante-jának (K. 364) több részlete kísértetiesen hasonlít Joseph Bologne korábban írt hegedűversenyéhez (Op. 7. No. 1.). Azt azonban fontos megjegyeznünk, hogy a zenetörténetben számtalanszor előfordul, hogy különböző zeneszerzők műveinek egy-egy részlete akár a véletlenek folytán is hasonlít. Ha mindössze egyetlen művön belül fedeztek fel hasonlóságot, nem állítható teljes bizonyossággal, hogy Mozart másolta volna feltételezett riválisa művét. Egy másik elmélet szerint Mozart azért nem kedvelte Joseph Bologne-t, mert 1778 nyarán, amikor elhunyt Mozart édesanyja, Grimm báró, aki mellesleg Joseph pártfogója is volt, mindkét híres zeneszerzőt befogadta a palotájába. A fekete francia ekkor Európa legjobb zenekarát dirigálta, míg Mozart műveit egy közepes együttes, a Concert Spirituel játszotta. A két híresség körülbelül három hónapig lakott egymás közelében, így feltételezhető, hogy többször találkoztak. A feltételezett ellenszenv azonban nem bizonyítható.

Joseph Bologne, Chevalier de Saint-Georges neve és művészete hosszú ideig a feledés homályába merült. Bő másfél évszázadig senki sem tudott róla, csak az 1960-as években fedezték fel fennmaradt műveit, és kezdték játszani ezeket. Küzdelmes, kalandos és példaértékű életéről 2022-ben Chevalier címmel filmet készítettek.