A természetszeretet és a felfedezések örömei
A mezőpaniti Kádár Márton Általános Iskolában számos környezetbarát tevékenység honosodott meg, mint például a Curie természetismereti és tehetségkutatói vetélkedők, a Föld, a víz, az állatok világnapja stb. Ezt a hagyományt bizonyítja az a rendkívüli környezetismereti, környezetkutatói tevékenység is, amelyre október 28-án, a vakáció első napján került sor. A korszerűen felszerelt „konténeriskolában” nagy volt az érdeklődés az V–VIII. osztályos tanulók körében a Kecskemétről érkezett vendég tanár természetkutatása és felfedezései iránt. A színvonalas, gyerekek számára könnyen érthető és elvégezhető kísérletek magukkal ragadták a kíváncsi gyereksereget. A Merj bármit, bárhol, bármikor merészséget sejtető cím meg is hozta az eredményét, mert a két és fél órás, kísérletekkel tűzdelt előadás végén már maguk a tanulók is kísérleteztek, építő jellegű kérdéseket tettek fel, sőt nem is akartak hazamenni.
A rendhagyó természet- és környezetismeret témájú gyakorlati foglalkozást Sikó Dezső tanár úr tartotta az érdeklődő jövőbeli „ifjú kutató tanulók” számára, a digitális környezeti mérőeszközök bemutatását gyakorlati foglalkozás követte. A számítógép vezérelte eszközökkel víz-, levegő- és talajminta-elemzéseket végeztek. Külön figyelem és nagy érdeklődés követte az „Einstein-tabletek” megismerését és sokoldalú felhasználási lehetőségeit. Környezetkímélően vízből elektromos energiát állítottak elő, majd üzemanyagcellás motorban elégetve tapasztalták meg a természet örök körforgását.
Hogy ki is Sikó Dezső tanár? Mi köti Mezőpanithoz?
A tevékenységet megelőzően faggattuk a gyerekkoráról, tanulmányairól, munkásságáról. Érzékenyen, ugyanakkor humorosan beszélt gyerekkoráról, hisz ő is a falu szülöttje. Így a tanulók is, a jelen levő tanárok is párhuzamot vonhattak az akkori és a mai mezőpaniti iskolai élet között.
Sikó Dezső Mezőpanitban született 1958-ben, az általános iskolát szülőfalujában végezte, majd a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Középiskolában érettségizett. Ezt követően a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem fizika karán folytatta tanulmányait. Az egyetemi tanulmányai alatt az elméleti felkészülés mellett bekapcsolódott a kutatásba, a hidrogéntechnológia fejlesztésébe, ami nagymértékben meghatározta szakdolgozatának a tematikáját is. Később kísérleti fizikából szakvizsgázott a Szegedi Tudományegyetemen, majd szaktanácsadói feladatokat vállalt a természettudományok tanítása területén. Az egyetem elvégzése után Dévára került fizikatanárként. Az 1989-es rendszerváltást követően a kecskeméti Bolyai János Gimnázium fizika szakos tanára lett. A modern fizika tanítását számos saját építésű didaktikai eszközzel gazdagította. Már pályakezdésekor nagy lehetőséget és kihívást látott az informatika tanórai alkalmazásában. A környezetvédelem és kutatás terén sikeresen mentorálta tanítványait, kinyitotta számukra a megismerés, megértés és kutatás új dimenzióit. Több mint négy évtizedes nevelő-oktató munkája eredményeképpen számos fizikus, mérnök, orvos, űrhajósjelölt és tanár tanítványa kapta tőle a természettudományos kritikus gondolkodás alapjait, a tudás megszerzésének élményeit. Életét kitöltő pedagógiai tevékenységét a dévai, bukaresti, kerepesi, győri és kecskeméti városi kitüntetések igazolják. A fizika tanítását és népszerűsítését az Ericsson-díj, a többszörösen kiérdemelt Bonis Bona, a nemzet tehetségeiért végzett munkájának elismerése emeli ki. Számára kiemelkedően értékes az MTA Kutató Tanára cím kiérdemlése. Szakmai és pedagógiai tapasztalatait szaktanácsadóként megosztja a tanárjelöltek képzésében. Az oktatás és nevelés megújítását pályázati támogatásokon beszerzett digitális mérőrendszerek tanórai népszerűsítésével és a tanulói kutatómunka támogatásával igyekszik elérni.
Az előadás, a gyakorlati bemutatók után meghallgattuk kissé melankolikus elmélkedését a múlt és a jelen párhuzamáról.
»Rohanunk, tanulunk, dolgozunk, és alig vesszük észre, hogy mi zajlik körülöttünk. Lassan vagy gyorsan minden változik, az örök körforgásban csak a gyermeki kíváncsiság a változatlan. Az anyai szeretetet adó kedves óvónő, a türelmes tanítónő, a felsős tanárok emberi nagysága, a középiskolák tudós egyéniségei élő emlékekké válnak egy utazás alkalmával. Kecskemétről Mezőpanitba vagy Mezőpanitból Kecskemétre hosszúnak tűnik az út térben és időben. Jó érzés visszatérni a régi helyekre, melyek emlékei nem fakulnak. Igaz, hogy egyre kevesebb ismerős fogad, de itt vannak az új, fiatal, csillogó szemű arcok. Bennük is, mint annak idején bennem is, kérdések és ötletek halmaza zsongott az ismeretlen jövőről. Tankönyvekből próbáltak minket tanítani, számtalanszor feltettük a kérdést, hogy milyen lesz az élet 2000 után? Hogyan lehetne könnyen tanulni, hogyan fogunk utazni, mit fogunk dolgozni, és hogyan fogunk élni úgy általában? Álmainkat túlszárnyalta a valóság, alig tudjuk követni a mindennapok változásait! Számtalan okoskütyü segíti vagy bonyolítja a munkánkat és emberi kapcsolatainkat. A hagyományos didaktikai eszközök használata most is szükséges, de nem elégséges. A tanulók „ingerküszöbe” oly magas, hogy mindig fölötte tanítani nagyon nehéz. Azok voltak a „jó” órák, amikor agyunk a hallottaktól, látottaktól „elszállt”! A 21. század iskolája ezt kell adja a tanulni vágyó fiataloknak. A labda magasra van dobva diáknak, tanárnak. A hagyományos tanítást ötvözni kell az új eszközökkel és módszerekkel. Nekem is tanulnom kell naponta a Z generációtól. Ők beleszületnek a digitális világba, nekünk alkalmazkodni kell. Napjainkban nem az a kérdés, hogy hány számítógép van egy tanteremben, hanem az, hogy mire használjuk azokat? Ezt illetően szerettem volna – és remélem, hogy sikerült – néhány gyakorlati példával élni a digitális merőeszközök tanórai és azon kívüli felhasználásával. A 20. század végén, 21. század elején megjelenő mérő adatgyűjtőktől kiindulva próbáltam bemutatni az okostelefonok és a szenzoros tabletek felhasználási területeit. Pályázati támogatással bővítettem iskoláim szertárait, vezettem be tanulóimat a kutatómunka örömeibe, és nyitottam meg ezen keresztül egy olyan világ kapuit számukra, melyben az emberi értelem, a megismerés és a boldogság mindenkié lehet! Tanáraimtól én is ezt láttam-kaptam, emlékük, emberi nagyságuk előtt fejet hajtva adtam kezetekbe e csodás eszközöket, és osztottam meg veletek tapasztalataimat« – mondta.
Deák János nyugalmazott tanár
