A november 28-án, 1920-ban született Somlyó György 1987-ben íródott Őszi szonettjének borzongásával, novembertől búcsúzva indulok hónapváltó sétámra. Kedved ha van hozzá, tarts velem, kedves Olvasóm!
Zúg a erdő, hull a lombja,
Szegénylegény a vadonban,
Testét, szúrós tüske vérzi,
Szíve Erdély jaját érzi.
Mint az ősz az erdők lombját,
Gazdag Erdélyt letarolták,
Bojár után német lopja,
Segít benne labanc csorda.
Édesanyám mosson inget,
Elmegyek én még ma innet,
Megyek inkább az erdőkbe,
Mint egy ukrán temetőbe.
Mintha csak a mának írta volna 1942-ben a Zúg az erdő című versét Józsa Béla – 1943. november 29-én halt meg tisztázatlan körülmények között, börtönben…
Régi világ, kuruc élet
Bércek alján újra éled,
S a tábortűztől száll az ének (…)
1921. november 29-én született Csíkszentkirályon László Gábor közgazdász, erdészeti szakíró. 1949-ben a Bolyai Tudományegyetemen védte meg Csíkvármegye erdőgazdasága és az erdőhasználat szövetkezeti megszervezésének kérdése című doktori értekezését. Az erdő- és faiparban helyezkedett el. Kutatási területei: erdészet, bútoripar, szállítási kérdések. Szakcikkeit a Revista Pădurilor és a Hargita közölte. Az Erdészeti zsebkönyv két kötetének (1958, 1959) társszerzője volt. A Magyar Autonóm Tartomány monográfiájának szánt tanulmányát a kötet elkobzása után rövidítve a Korunk hozta nyilvánosságra A Magyar Autonóm Tartomány erdőgazdasága cím alatt 1958-ban. 2010-ben a Pallas-Akadémia Könyvkiadó jelentette meg Életem és a székelyföldi faipar című, 1930–2001 közötti – több mint 70 évre kiterjedő – időszakra vonatkozó visszaemlékezéseit.
Késő ősz van, vagy már télkezdet. Az őszi színek leörvénylenek fáról, bokorról, ahogy az 1929. november 29-én Ravában született Kedei Zoltán (számomra a Vár-lak remetéje) Vártemplom tornya című képén.
30-a már Szent András napja. Senki sem illik a tizenkét apostolból jobban Nyilas havának első dekádjába, mint ő. Elsőként követte Krisztust. Életrajzát az apokrif András cselekedetei tartalmazza. Eszerint térítő útján eljut a sztyepplakó szittyák közé is. A szkíták híres nyilazó nép volt. Magukat a Szarvas népének nevezték, az égen a Nyilas csillagkép talán éppen az ő emléküket őrzi már az ógörögök óta.
Gyárfás Jenő – Hozomány-összeírás egy csángó családnál
András-napi hó a vetésnek nem jó
– állítja a közmondás. Igazságtartalmával vitába szállnék. Hanem manapság ritka mifelénk a november végi havazás.
Idén november utolsó napja advent első vasárnapja. Az egész adventi idő Krisztus jövetelére figyelmeztet (advenio = jövök, eljövök; adventus = megérkezés, Krisztus érkezése).
November 30-án, 1760-ban született Csíkmindszenten Gergelyffi András orvosdoktor, botanikus. Orvosi tanulmányait 1790-ben Pesten a Királyi Magyar Egyetemen végezte. 1791-ben visszatért Erdélybe, 1800-ban Udvarhelyszék hatósági orvosa lett. Orvosi munkája mellett az ásványviz összetételének tudományos elemzésével foglakozott, 1811-ben az erdélyi földgázkitöréseket és az erdélyi borvizeket vizsgálta. Az eredményes orvoslás alapfeltételének tartotta a népjóléti állapotok állandó javítását. Könyvei közül hármat említek: a Technológia, vagyis a mesterségek és némely alkotmányok rövid leírása 1809-ben Pozsonyban; a De aquis et Thermis Mineralibus Terae Siculorum Transylvaniae 1811-ben Szebenben, A két magyar hazába béhozandó és szabadon termeszthető hasznos növényekről Kolozsváron 1814-ben jelent meg.
Ugyancsak november 30-án, 1885-ben született Boga Lajos tanár, természettudományi szakíró. Marosvásárhelyről induló és ugyanott 1956-ban véget érő élete különös sors. Az egyetemet Kolozsváron végezte, és a doktori oklevelét is ott szerezte. 1916–1925 között az Erdélyi Múzeum állattárának őre. 1920–1941 között középiskolai tanár. 1941–1945 között újra az Erdélyi Múzeum állattárának őre, egyidejűleg az EME természettudományi és matematikai közleménye, a Múzeumi Füzetek szerkesztője. 1945-től nyugdíjazásáig, 1948-ig a Bolyai Tudományegyetem állattanprofesszora. (Őrzöm szüleimtől öröklött egyetemi jegyzetkönyvét – ma már nehezen olvasható a szöveg a lassan szétmálló, sárguló újságpapíron.) A 2000-es évek elején a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumban Boga-emlékdíjat alapítottak.
November 30-án, 1898-ban született Száva-Kováts József meteorológus, klimatológus is. A budapesti tudományegyetemen Cholnoky Jenő tanítványa volt. 1945-ben egyetemi tanári kinevezésével alakult meg az egyetemi Légkörtani Intézet. Az ELTE Meteorológiai és Éghajlattani Tanszékének első professzora volt. 1953-ban koholt vádak alapján leváltották a tanszék éléről, és internálták. Éveken át tagja volt az Időjárás szerkesztőbizottságának, a Magyar Meteorológiai Társaságnak és az MTA Meteorológiai Bizottságának. A júniusi hőmérsékletcsökkenés okairól (monszunteória) jelent meg első nagy tanulmánya. Az egész Földre kiterjedő feldolgozást készített a légnedvesség térbeli és időbeli eloszlásáról. Ma mellszobor őrzi emlékét az ELTE lágymányosi épületében.
December karácsony hava. A latin őskalendáriumban a 10. hónap volt, a neve is ezt jelenti.
Hideg, havas december, jó termést vár az ember.
No, ennek a rigmusnak talán már több valóságtartalma van.
December első ünnepét a hónap első napjaiban tartották meg köszönetnyilvánításképpen Bona Dea (a „Jó Istennő”) tiszteletére; másik nevén Fauna, a földistennő egyik megnyilvánulása volt.
December másodika számos neves csillagász halálának évfordulója is. Nevüket Hold-kráterek, kisbolygók őrzik.
1924. december másodikán költözött csillagai közé korának legnagyobb csillagásza, Hugo Hans Ritter von Seeliger. Kidolgozta a bolygók fénymérésének elvét. Behatóan foglalkozott a csillagok térbeli elhelyezkedésének statisztikus kutatásával. Elsőként vázolt fel reális képet a Tejútrendszer szerkezetéről és méreteiről. Nevét egy holdkráter és a 986. számú kisbolygó, a Seeligeria őrzi.
1937-ben e napon távozott egy másik csillagász is: a katalán José Comas Sola. Főleg a Naprendszer égitestjeivel foglalkozott. A XIX. század végétől széles körben elterjedt elképzeléseket az ún. Mars-csatornákról – mint esetleg értelmes lények alkotásairól – megfigyelésekkel cáfolta. Fontos méréseket végzett a Mars és Szaturnusz tengelyforgására vonatkozóan. Elsőként feltételezte, hogy a Titán, a Szaturnusz holdja légkörrel rendelkezik. Jelentős geofizikai munkát végzett a földrengés és vulkánkutatás terén. Nevét az 1655. számú kisbolygó és két üstökös is őrzi.
Kedei Zoltán – Vártemplom tornya
1987-ben a szovjet-orosz Jakov Boriszovics Zeldovics távozott. Fontos szerepet játszott a szovjet nukleáris és termonukleáris fegyver kifejlesztésében. Atommagfizikai kutatásokkal, asztrofizikával és kozmológiával foglalkozott. A ’70-es évek elején jött rá arra, hogy a gravitáció rendkívül érdekes alakzatokat hoz létre. Úgy gondolta, az univerzum szerkezete egy fürdőkád felszínén véletlenszerűen képződő habhoz hasonlít. Ahogy a fürdővíz tetején a kis és nagy buborékok összeállnak, úgy állnak össze a galaxisok is, közöttük pedig óriási üres térségek húzódnak, ahol gyakorlatilag nincsen semmi. Ezt akkor senki sem fogadta el, mert az univerzumnak akkor még kis tartományát ismerték. Ez a helyzet csak a ’80-as években változott meg. 2001-ben, tiszteletének adózva, a csillagászok róla nevezték el a 11438. számú kisbolygót.
Éppen egy évszázada, 1925. december 3-án halt meg szülővárosában, Sepsiszentgyörgyön Gyárfás Jenő, a Tetemrehívás, az V. László király esküje, a Gábor Áron halála festője. Kevesen tudják róla, hogy a XIX–XX. századfordulón megjelent Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben című albumban gyönyörű illusztrációi jelentek meg a székely közéletről.
Kiolvastam ezt a szálas téli erdőt
hangjai elhulltak: kimondhatatlan idő van.
Tegnap elszállt az utolsó,
a V betű is, kitisztult a táj.
A havazás üres lapjai
ránk fordulnak holnaputánra.
Csíki László az Utunkban 1976 decemberében megjelent A végtelen mondatával térek vissza a téli tájba.
Újra kell járnom az évszakokat
az értelem formái szerint.
Lépek: Á vagyok,
Ülök: vagyok a B.
Nyomomat keresem már a földön –
C-nek láthatsz.
Elolvashatnátok engem is,
ha megmaradna minden mozdulatom
sorkatonaként egy lobogó Z után,
az írásnélküliségben.
Szavakat járok a tájra.
Mögöttem valahol a messze történelemben
megkezdett mondat. Lándzsás
latin, szláv, gót betűk a vérző hóban.
Hazajáró sereg: a rovásírás jelei kerek,
tavaszba forduló tájon egyre visszatérnek.
Megyek, betűzöm
a történelmet a sűrűtől errefelé.
Értelme azonos a tájjal.
Kimondhatatlan, de ismerős.
Akár az otthoni, gyermekkori erdő.
Gyermekkori erdőm, a Somostető sarkáról integetve, maradok kiváló tisztelettel.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
