A természet kalendáriuma (DCCXXIX.)

*Fotó: Langyos szellő sző bodrot az árnyékba bújt vizekben

Drága Maros,

régi magyar szerelmek hű folyója,

kristály vized,

ugye, a mi szerelmünk is megóvja?

Tündér anyád,

Tarkő kövér könnyei mossák

sajgó szívünk;

s a síron túlra is egymásnak balzsamozzák.

Most áll a nyár,

a nyárfák édes ámor-szagot ontnak,

s testünkre vár

gyeppel bélelt kuckója a bozótnak.

Holtág felett

az égre szúrva lóg a nagy halászsas,

lile lebeg

s ellenfelétől fordul sűrű sásnak.

Langyos szellő

sző bodrot az árnyékba bújt vizekben,

s burrog a gép,

amely maholnap messzire visz engem.

A felhő gyűl

és sávosan nyugat felé vonulgat;

égalji fák

megsűrűsödnek s a magasba nyúlnak.

Majd este lesz,

s eljő a berkek tündéres sötétje;

a holdvilág

ezüst csapása kit viszen az égbe?

Mi kiesünk

e rejtelmes vízparti újulásból,

helyünkben itt

ifjú és szomjú őzpárocska lábol.

És zsong a víz,

mohos kövön és ősz lókoponyákon,

nagy halakon,

halottakon és felpuffadt kutyákon.

Jékely Zoltán 1941-ben valahol Marosvécs környékén írta vallomását az enyedi gyermekévek – az akkor két határon is átkelő – folyójához, A Maroshoz. A vers az Erdélyi Helikon azévi októberi számában jelent meg. (Észak-Erdély visszacsatolása után a kolozsvári Egyetemi Könyvtár munkatársa lett, a Nagyenyed alatti Marost azonban nem láthatta…)

Megy a Maros

s szuronyok közt átsurran a határon.

Megy az öreg,

hogy túlfelől saját könnyében ázzon.

Kedves Olvasóm. Ez alkalommal három orvos emlékét idézem más-más évszázadból, akik tudományos érdeklődése túlmutatott az orvostudományon.

Az első XX. századi ember, a század megannyi nyűgével. 102 évvel ezelőtt, 1924. július 14-én született Brassóban id. Bedő Károly orvos, a közegészségtan egyetemi professzora. Iskoláit szülővárosában végezte, orvosi tanulmányait Nagyszebenben kezdte a Kolozsvárról oda költözött Ferdinand I. egyetemen, Kolozsváron folytatta 1945 után, de átjelentkezett az akkor alakuló Bolyai Tudományegyetemre, és az orvosi kar Marosvásárhelyre való átköltözése után itt is fejezi be 1949-ben. 1950-től tanársegéd a marosvásárhelyi Orvosi-Gyógyszerészeti Intézet közegészségtani tanszékén. A doktori címet 1968-ban szerezte meg A coli baktériumok kimutatási idejének lerövidítése timuszból kivont biostimulátor segítségével című dolgozatával. Kutatásai jelentőségét – a csecsemőmirigyben levő serkentő és gátló anyagokat különített el, amelyek a rákkutatás szempontjából különleges jelentőségűek – támasztja alá, hogy e témában abban az időben Szent-Györgyi Albert is kutatásokat végzett, s akivel, egyetlen kelet-európaiként, levelezést folytatott. 1970-től egyetemi előadótanár. Alapvető kutatási feladatának tekintette a táplálkozás és az életmód optimális egészségügyi feltételeinek vizsgálatát is. Az itthon kiadott könyvei képezik a romániai országos közegészségügyi oktatás alapját. Más fontos kutatási területe volt a tej és a hentesáruk mikrobiológiai vizsgálata és a Maros vizének szennyeződése és öntisztulása. 13 könyvet, illetve sokszorosított egyetemi jegyzetet, több mint 200 szakdolgozatot tett közzé. Számos szakfolyóiratban hivatkoznak eredményeire. Néhány közülük: a német Biologisches Zentralblatt, a magyarországi Orvosi Hetilap, az orosz Medical Gazette, az angol International Journal of Food Microbiology, Excerpta Medica. Ismeretterjesztő cikkeket közölt a Brassói Lapok, A Hét, a Korunk és a TETT hasábjain. 1991-ben kényszernyugdíjazták a vásárhelyi egyetemen, 11 magyar kollégájával együtt. Óraadó tanárként dolgozott 1996-ig…

A második XVIII. századi polihisztor az egységesedő Magyarországon. Július 15-én, 1751-ben született Kolozsvárt Gyarmathi Sámuel orvos, nyelvész. Tanulmányait Kolozsvárott, Nagyenyeden és Bécsben végezte, 1782-ben avatták orvosdoktorrá. Barátjával, Andrád Sámuellel – a kor divatját követve – gyalogosan tett tanulmányutat Németországban, ahol a kor jónéhány neves tudósával ismerkedett meg. Hazatérve a magyarországi felvilágosodás vezéregyéniségénél, gróf Ráday Gedeonnál vállalt nevelői állást. Később orvosi gyakorlatot folytatott, 1787-ben Hunyad megye főorvosa lett. 1795-ben másodszor utazott Németországba; két évig lakott Göttingában, a tudományos élet egyik központjában. Itt tanult meg oroszul, svédül, dánul és angolul. 1800-ban tanár lett Zilahon; tíz évig tanított a gimnáziumban, majd nyugalomba vonulása után gróf Bethlen Gergely honvédezredes birtokára vonult vissza. A magyar nyelvészet, a természettudományok és azok gyakorlati alkalmazása állt érdeklődése középpontjában. Az első magyar hírlap, a Rát Mátyás által 1780-ban Pozsonyban megindított Magyar Hírmondó állandó munkatársa volt. 1784-ben – alig fél évvel a Montgolfier fivérek léggömbkísérlete után – Gyarmathi Pozsonyban léggömböt készített, és bocsátott fel. Sikeres kísérletét hamarosan megismételte. Jeles mineralógus is volt; a nagyenyedi főiskola számára 425 darabos kőzetgyűjteményt vásárolt, és ezekről jegyzéket készített. A német Joachim Heinrich Campe két érdekes könyvét fordította le, illetve dolgozta át gyermekek számára: Amerikának feltalálásáról (1793), illetve Ifjabbik Robinzon (1794) címmel. Egy magyar nyelvtan megírására kiírt pályázatra készült Okoskodva tanító magyar nyelvmester című munkája, amellyel jutalmat nem nyert ugyan, de az erdélyi országgyűlés javaslatára egy támogató segítségével kiadták. Göttingában írta főművét, az Affinitast; ebben a modern összehasonlító nyelvtudomány alapelveit fektette le. (Finn–ugor rokonsági elmélete azonban mára elavult.) A Göttingai Tudós Társaság levelező tagja, valamint a Természetbúvárok Jénai Társaságának tagja volt.

Szerénységére jellemző, hogy kéziratban maradt naplójegyzetében így értékelte saját működését: „Göttingából én hoztam Erdélybe legelébb a sárga krumplit, az úgynevezett Zucker krumplit, mely mind a Luftbalonnál, mind az első magyar tragoediánál becsesebb tárgy előttem”.

A harmadik a XIX. század embere – azé a koré, ami felvirágoztatta az egységesülő Magyarországot, s benne a magyar tudományt. Július 16-án, 1843-ban született Fodor József higiénikus, egyetemi tanár. Bécsben és Pesten tanult, 1865-ben orvosdoktor, 1866-tól tanársegéd az államorvostani tanszéken. Külföldi tanulmányút után nem sokkal, 1872-ben a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen az államorvostan tanára. Rövid időt, mindössze két évet töltött Kolozsvárott, mivel az Országos Közegészségügyi Tanácsnak és a budapesti Tudományegyetem orvostanári karának sikerült kivívnia, hogy Max Pettenkoffer müncheni intézete után másodikként nálunk is felállítsák a közegészségtani tanszéket, s ennek élére Fodor Józsefet hívták meg 1874-ben. Magáévá tette Robert Koch és Louis Pasteur bakteriológiai elveit, és felismerte a baktériumok kórokozói jelentőségét. Elsősorban azt kutatta, miként tud az emberi és állati szervezet ellenállni a kórokozóknak; e tárgykörből tartotta akadémiai székfoglaló előadását 1885-ben Baktériumok az élő állat vérében címmel.

1879–87-ben a Természettudományi Közlöny, 1887-től az Egészség című lap szerkesztője, a Természettudományi Társulat főtitkára volt éveken át.

Ő szervezte meg Európában elsőnek az iskolaorvosi tanfolyamot, hogy ezzel a kötelező iskolai oktatás keretén belül biztosítsa a gyermekek egészségvédelmét. 

A múlt század derekán a nemzeti önállóságért, az ország társadalmi és gazdasági viszonyainak korszerűvé tételéért folyt a küzdelem hazánkban. Ennek szolgálatába szegődött a kibontakozó magyar értelmiség, és ennek legjelentősebb rétegét képezték az emberi és szociális problémákat legközelebbről látó természettudományos gondolkodású orvosok – írta a Természet Világa 1973. júniusi számában megjelent, Fodor Józsefről szóló cikkében a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár akkori igazgatója, a társszerző, a későbbi miniszterelnök Dr. Antall József. – Egy ember – még ha a legnagyobbak közé tartozik – sem tud mindent elvégezni életében. Fodor életműve hozzájárult a közegészségtan tudományának nemzetközi megalapozásához és lerakta Magyarországon is annak alapjait. Nem az ő hibája, hogy nem tehetett többet, hiszen kortársainak többsége is csak később ismerte fel a közegészségügy szociális jelentőségét. Életművét csak az utókor értette meg igazán és értékelte nagyságához méltóan…

Három orvosprofesszor – három más-más sors, a Kárpát-medencében…

Július közepe már az aratásé. Horváth István Ők, a sugarasak című verse még valami másról is szól:

Jönnek porosan.

Fülükben még a cséplő vunnogása:

gereblyés, villás asszonyi csapat.

Mint a zizegő mérges darazsak

raja zsibongót fáradt izmaikban

a napi munka fullánkos szúrása.

S lám, önmaguktól oly sugarasak,

hogy léptük nyomán a szellő is lágyan

ciróka lesz a port termő utcában.

Ringó keblük, mint évezredek óta,

rezgi a legszebb ősi ütemet,

melyben örök a teremt és temet,

s legfőbb törvénye a folytonosság.

E szerint osztják

anyai mosolyuk,

s a pofont, ha kell.

Teszik az ételt az ember elé,

s lángban cicomás éjfelek felé,

édes kínokra megnyílt térdekkel,

piros remegés lombjai alatt

ölelik a hős mellbimbók közé

lebukó, búvó férfiaikat.

Olyan könnyűek és olyan súlyosak,

mint az idő lelke és a termő föld.

Súlyos könnyedséggel hagyom abba e napi levelemet, könnyű súlyosságokat kívánva, maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2026-ban, július második dekádjában.