Pónyikalmafa-adomány

Bolyai Farkas emléke, nagysága előtt tisztelegtek

*Hajdú Zoltán igazgató elültette az „összetartozás” almafáját

Október 4-én, vasárnap a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceumban Bolyai Farkas születésének 250. évfordulójára – kecskeméti civil kezdeményezésre – tíz pónyikalmafa-csemetét adtak át olyan településeknek és intézményeknek, amelyekhez kapcsolódott a nagy matematikus életpályája. A csemeték Kecskeméten nevelkedtek, az eredeti hajtások a Bolyai-sír melletti fáról származnak. 

A rendezvény 10 órakor kezdődött az iskola dísztermében, ahol Szilágyi Emőke Teréz aligazgatónő köszöntötte a meghívottakat. Elmondta, hogy a rendezvény kezdeményezői a Kecskemét–Marosvásárhelyi Baráti Kör tagjai. Dr. Szilágyi Attila okleveles erdőmérnök irányításával egy lelkes és elkötelezett közösség kutatta az iskola névadójának életét és munkásságát, és e munka eredményeként Bolyai Farkas születésének 250. évfordulója alkalmából készítette el a Soli Deo Gloria – Emlékalbum: 250 éve született Bolyai Farkas című kötetet. A munkáját nagyon sokan segítették, így egy igazán tartalmas, tudományos igénnyel szerkesztett kötet látott napvilágot. A kötet kiadása mellett a kecskeméti baráti társaság egy-egy pónyikalmafát is hozott, amelyeket azoknak a településeknek és intézményeknek a képviselőinek adtak át, amelyekhez Bolyai Farkas életútja kapcsolódott. 

Az ünnepi rendezvényen a díszterem színpadján felállított pulpitushoz először Hajdú Zoltán, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatója lépett, aki mindenekelőtt köszönetét fejezte ki ezért a gesztusértékű ajándékért és azért is, hogy megszületett a könyv, amely érdekes adatokkal szolgál a névadóról. Az igazgató hangsúlyozta, hogy az almafaültetésnek szimbolikus értéke van. Miként a fa gyökere, úgy kötődik Marosvásárhelyhez is Bolyai Farkas szellemisége, ágai, levelei pedig szerteágazó munkásságát, a jövőbe vetet hitét jelképezik. Az iskola úgy gondozza majd a fát, miként Bolyai szellemi örökségét, oktatási intézményként pedig mindezt továbbadja az új nemzedéknek, amelynek tagjai viszik mind névadójának, mind az iskolának a hírét a nagyvilágba – foglalhatnánk össze az igazgató gondolatait. 

Szabó Csongor, a líceum XI. osztályos diákja Páskándi Géza Bolyai utolsó előtti meditációja című versét szavalta el, majd Soós Zoltán, Marosvásárhely polgármestere szólalt fel. Az elöljáró köszönetét fejezte ki a Kecskemét–Marosvásárhely Baráti Körnek. Elmondta, hogy a két település között létező testvérvárosi kapcsolatnak nagyon sokat köszönhet Marosvásárhely, hiszen nemegyszer komoly anyagi támogatásban részesítették városunkat, számos civil és intézményes kapcsolat alakult ki, amely most is működik. Hangsúlyozta, hogy a pónyikalmafa olyan erdélyi fajta, amely alkalmazkodik az éghajlatunkhoz, ellenálló, ízletes a termése, és kevés gondozást igényel. S a hasonlattal élve hozzátette, olyan, amilyenek mi vagyunk itt Erdélyben, ahol mi is a szeszélyes (sz.m. politikai) időjárás ellenére kitartunk, gyökeret eresztünk és gyümölcsöt termünk. 

A polgármestert követően Kerényi György, a Kecskemét–Marosvásárhelyi Baráti Kör alapítója, elnöke, a rendezvény társszervezője lépett mikrofonhoz. Elmondta, jóval a rendszerváltás előtt, turistaként látogatott el először Marosvásárhelyre, és már akkor megkedvelte a várost. Ő volt az, aki a néhai Fodor Imre polgármester kezdeményezésére zászlóvivője lett a két város közötti baráti kapcsolat kialakításának. Közvetlenül az 1989-es események után mozgósította a kecskemétieket, akik egy teherautónyi ajándékot küldtek Marosvásárhelyre. Köszönetet mondott mindazoknak, akik a kezdetekkor felvállalták a baráti társaság, majd a hivatalos testvérkapcsolat előmozdítását, amely immár három évtizede működik, most már úgy is, hogy különböző intézmények direkt kapcsolatban állnak egymással. Kiemelte többek között azt is, hogy a Deus Providebit Ház befejezésére is gyűjtöttek, és örömmel tapasztalta, hogy a Sapientia EMTE is ott indította el az oktatást, majd természetesen a jeles egyetemet is támogatták, amikor szükség volt erre. A pónyikalmafa ajándék is, jelképe a két város közötti kapcsolatnak, hiszen az oltóhajtása a Bolyaiak sírja felett őrködő fáról származik, Kecskeméten nevelkedett, és visszatért Erdélybe. Kerényi György végül azzal zárta beszédét: reméli, hogy a három évtizedes kapcsolat a civil szféra minden területén működőképes lesz mindenféle „időjárási” viszontagság ellenére. 

A felszólalások után az iskola zeneköre két dallal tisztelgett az iskola névadója, Bolyai Farkas emléke előtt. Utána Oláh Gál Róbert tanár, Bolyai-kutató érdekes tényeket osztott meg a hallgatósággal Bolyai Farkas erdészeti tevékenységéről, valamint arról, hogy a nagy tudós életútja miképp kapcsolódik az almafával megajándékozandó településekhez.

A rendezvény az iskola udvarán folytatódott, ahol Kerényi György átadta az almafacsemetéket és az albumot az intézmények és a települések képviselőinek. 

Az átadás előtt Szilágyi Emőke Teréz elmondta: a facsemetéket a kecskeméti Csodakertész Barna Faiskolában nevelték, és a „leszármazottai” annak, ami a marosvásárhelyi református temetőben, Bolyai Farkas és fia, Bolyai János közös síremléke mellett áll. Erről a nevezetes pónyikalmafáról dr. Barna Tamás erdőmérnök oltóvesszőket gyűjtött.

„A mai ajándék így nem csupán egy fa, hanem egy élő örökség, amely összeköti a múltat a jelennel, és összeköti mindazokat a településeket, intézményeket és közösségeket, amelyek Bolyai Farkas életútjához és emlékéhez kapcsolódnak” – mondta az aligazgató, majd felkérte mindazokat, akik átvették, hogy ültessék el és gondozzák ezeket a fákat, hogy azok élő emlékként hirdessék: Bolyai Farkas életútja és szellemi öröksége ezekhez a helyekhez is kapcsolódik.

A következők vették át a facsemetét és a könyvet: Szabó Károly Bólya nevében, Szőcs Ildikó, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium igazgatónője, Keresztes Kálmán, Domáld képviselője, Domokos József dékán a Sapientia EMTE képviseletében, Soós Zoltán polgármester Marosvásárhely részére, míg végül Hajdú Zoltán igazgató a Bolyai Farkas Elméleti Líceumnak szánt fát és kötetet vette át. Felajánlottak egy ajándékot Nagy Gézának, a marosvécsi kastély társtulajdonosának (ő hiányzott a rendezvényről). Marosvécs számára Benkő Mihály – jelenleg Marosvásárhelyen, korábban Marosvécsen szolgáló lelkipásztor – vette át a fát és a könyvet. 

A Bolyai líceumnak szánt fát az átadás után Hajdú Zoltán igazgató két diák segítségével elültette. Benkő Mihály iskolalelkész rövid imája és áldása zárta a rendezvényt. 

Az emlékalbumot és a facsemetét délután Mezőbándon is átadták, ahol az alkalomhoz illő istentiszteletet, ezt követően vetített képes megemlékezést tartottak, majd a református templomkertben el is ültettek a fát.