Áprily Lajos Tavaszi pillanatával indulok el tavaszt lesni. Ha kedved tartja, tarts velem, kedves Olvasóm!
Április 18-án (1921-ben) született Gyarmati László gyógyszerész, egyetemi tanár. A budapesti Orvostudományi Egyetemen szerzett gyógyszerészdiplomát 1949-ben. 1950-ben a Gyógyszeripari Kutatóintézet munka-
társa lett. A hazai morfingyártással és mellék-alkaloidák kinyerésével foglalkozott, s gyógyszertechnológiai csoportot hozott létre. 1955-től az Egészségügyi Tiszti Iskolán oktatott, majd a Magyar Néphadsereg egészségügyi szolgálatának kutatóintézetében dolgozott. Itt toxikológiai-klinikai laboratóriumot hozott létre, új eljárásokat dolgozott ki a gyógyszerek felszívódásának vizsgálatára. 1971-ben egyetemi tanárrá nevezték ki a SOTE Gyógyszerészeti Intézetébe. A Gyógyszerészet és az Acta Pharmaceutica Hungarica című folyóiratok szerkesztője volt.
A cseresznyefa-gömbök habfehérek
Nyugat felé bércek vonulnak el…
Oly szépek az ott kékellő hegyek!…
Úgy jó nekem, templomban állok én,
Midőn az élről széttekinthetek (…)
E néhány sort Kozma Béla idézi tőle az Átalvető 2004. évi 52. számából, azt bizonyítandó, hogy „Az erdélyi tájköltészet legrangosabb művelői közé emelik a költőt e versek”.
Mentovich Ferenc költő, természettudós, filozófus 207 évvel ezelőtt, 1819. április 19-én látta meg a napvilágot. 1841–43 között a berlini és a bécsi egyetemen tanult természettudományokat. A Kolozsváron 1847-ben megjelent Uniódalok verseskötetében az erdélyi ellenzék politikai követeléseit szólaltatja meg. 1848-ban a forradalmi ifjúság soraiban találjuk; Jánosi Ferenc nevű barátjával a nagyváradi lőporgyárban puskaport készít Kossuth Lajos honvédjei részére. A forradalom és szabadságharc bukása után ő is kegyvesztetté válik, s csak hosszas huzavona után kap 1850-ben tanári állást a
Nagykőrösi Református Gimnáziumban. Költészettan- és irodalomtanár lett. Helyére később jó barátja, Arany János került, s ő a természettudományok tanáraként folytatta. 1856-ban, Bolyai Farkas halála után, a marosvásárhelyi Református Kollégium árván maradt matematikai tanszékére hívták meg. Vásárhelyi tevékenységének két világosan kirajzolódó iránya: a természettudományi ismeretek terjesztése és a ’49 után egyensúlyt vesztett nemzet szellemi, tudományos tevékenységre való buzdítása.
(…) a nagy katasztrófa, mely földrengésként rázta meg nemzeti életünket – írja a Tanulságos levelek Urambátyámhoz című cikksorozatában –, nem temette el nemzetünket, hanem csak felrázta dermesztő álmából új és tevékenyebb életre, (…) ha a sors ki is ragadta kezünkből a kormánypálcát (….), szabad lesz a szellem fegyvereit forgatnunk, önakaratunktól függ szellemi úton szerezni magunknak tekintélyt és felelősséget.
Legyen biztatás ez mostan is!
Ő szerkesztette a Marosvásárhelyi Füzetek című tudományos és szépirodalmi folyóiratot. Ebben legnépszerűbb írása a Tanulságos levelek… című hatrészes levélsorozat, amelyben világos okfejtéssel, színes magyar nyelven, közérthető stílusban egy klasszikus műveltségű, élete javát már megélt, elveihez ragaszkodó Urambátyám szájába adja azokat az előítéleteket, kifogásokat, amelyek élnek a köztudatban a természettudományok ellen, s sorra megcáfolja azokat. A 6. levélben válik álláspontja egyértelműen mechanikus materialistává.
Tudományos főművét, az Új világnézet Marosvásárhelyt adta ki 1863-ban, de azt a cenzúrahivatal elkobozta, s elégettette. Csak 1870-ben jelentetheti meg újra. Charles Darwin tanításai mellett foglalt állást. Felépítését, mondanivalóját fejezetcímei is sugallják: Az anyag halhatatlan, Az anyag végtelen, Az anyag és erő viszonya, Nincsen életerő.
A marosvásárhelyi kollégium professzorainak több mint 300 éves hagyományait folytatva, korszerű tankönyvet ír Természettan elemei címen. Mentovich az akkori Marosvásárhely minden jelentősebb irodalmi, tudományos megnyilvánulásának vezetője, szereplője. 1867–1868-ban a Székely Közlöny című irodalmi és ismeretterjesztő hetilapnak a főmunkatársa, 1873–1874-ben a Székely Hírlap című lap szerkesztője. Huszonhárom évig volt tanára a kollégiumnak, 1857 júliusától három évig rektora. Derűs kedélyét tanítványai is becsülték. Vonzóan, kedveltetően tanította a matematikát s fizikát. A „száraz” tantárgyat humoros megjegyzésekkel fűszerezte – jegyzi meg Kozma Béla. Ő rakta le az önképzőkör alapjait a kollégiumban.
A kollégium fiatalsága már életében eszményképnek tekintette – írta róla Máthé József a Vörös Zászló 1970. évi 215. számában.
A kollégium önképzőköre halála után fölvette nevét, s sokáig azt viselte.
Utolsó évében egy költői levélbe kezdett, melyben az Arannyal töltött nagykőrösi szép emlékeket szerette volna visszaidézni, de már nem tudta befejezni. 147 éve, 1879. december 15-én szívszélhűdésben meghalt. A marosvásárhelyi református sírkertben nyugszik, sírfelirata a diákság hálájáról tanúskodik.
Ma? Marosvásárhelyen utcát neveztek el róla, de száz közül, aki a Mentovich utcán végigmegy, egy ha tudja, ki volt a névadó – írta Mikó Imre az Utunkban, 1969 áprilisában. (Ez az utca ma Toplica névre hallgat.)
A rómaiak 21-én tartották a Palilia ünnepet, Palesnek, a nyájak istenének neve után. E napon emlékeztek meg Róma alapításáról. Ennek során a Vesta-szüzek tisztító és termékenyítő máglyatüzeket gyújtottak, melyeken a résztvevők átugráltak, és áthajtották rajtuk barmaikat.
Április 21-ről 22-re virradóra A Nap a zodiákus talán legszebb csillagképébe, a Bika (Taurus) mezejébe lép. Az ókori magaskultúrák felvirágzása kezdetén az évkezdő tavaszpont még a Bikába esett (kb. Kr. e. 4400–2200 között). Ez az időszak a bikaistenek és tehénistennők tiszteletének virágkora. Amikor a tavaszpont továbbhátrált a Kos csillagképbe, a bikamítoszok értelme is megváltozott. Sok ismert rege a héroszoknak a bikával vívott küzdelméről szól. Ezek egy része a tavaszpont birtoklásáért folyik a régi tulajdonos, a bika, és az utód, a kos képviselője között. Az elbeszélő ezekben a történetekben az új korszak pártján áll, ezért a bika a letűnt világ, immár alvilág képviselője. Egyiptomban ez a harc a Szeth bika és Hórusz napisten között folyik. Hórusz győz, a napisten megölt ellenfelét földarabolja, combját a Sarkcsillaghoz kötözi. A „Marhacomb” csillagkép a mi Göncölszekerünk. A krétai Minotaurusz-mítosz egyik lehetséges jelentése szintén ez. Thészeusz, a kos naphérosz azért megy le a labirintus-alvilágba lecsúszott bika-Minoszhoz, hogy tőle a tavaszpontot megszerezze, amelyet a fonálgombolyag jelképez: a fonál a Nap útja, a gombolyagon lévő csomó maga a Nap. A csillagászati korszakváltásra látszik emlékezni a híres bibliai epizód, amelyben a „kosszarvú” Mózes, az új törvények hozója összetöri az aranyborjút, a régi vallás immár tartalmát vesztett, „néma bálvánnyá” degradálódott jelképét – írja Jankovics Marcell a Jelkép-kalendáriumában.
1970. április 22-én Denis Hayes amerikai egyetemi hallgató mozgalmat indított el a Föld védelmében. Azóta a diákból az alternatív energiaforrások világhírű szakértője lett. Ma szinte az egész Földre kiterjed az általa kezdeményezett mozgalom. A Föld napja célja, hogy tiltakozó akciókkal hívják fel a figyelmet a környezetvédelem fontosságára.
Cserefa aranysárga kiscsibéi
Április 22-én született Aradon, 1911-ben Mátyás Vilmos erdőmérnök. Diplomáját 1937-ben nyerte el Sopronban, és rövid kárpátaljai szolgálat után a Görgényi-havasokban lett erdőgondnok. Visszakerülve alma materébe, erdőmérnök-generációkat tanított az erdőhöz való hűségre, szeretetre, fegyelemre. A II. világháború után megszervezte az ERTI Kutatóállomását. Világviszonylatban az elsők között szervezte meg a magtermelő állományok rendszerét lomb- és fenyőfákra egyaránt, figyelve az erdészeti génmegőrzésre is. Nélkülözhetetlenek az általa feldolgozott és értékelt ökotaxonómiai megállapítások.
Barlangkutatóként cikke jelent meg az Oncsászai-csontbarlangról, az Eszkimó-jégbarlangról, a József főherceg-barlangról 1931-ben, a Szamosbazár új feltárásairól 1933-ban az Erdély című folyóiratban.
Alapítója és főtitkára volt az Erdélyi Kárpát Egyesület aradi Czárán Gyula osztályának, tagja volt a Bihar Turista Klubnak és a Brassói Turista Egyesületnek. Ilyen minőségben írta 1940-ben a Turisták Lapjában cikkeit (Csíkszéki tájakon, Arad és a hegyek), a Bihar-hegység turistakalauzt 1988-ban, és legfontosabb munkáját e témában, még 1976-ban, ami messze földön ismertté tette, az Utazások Erdélybent – benne olyan igazságokkal, amelyek kimondása akkor tilalmas volt.
Kik a hosszú, nagytilalmu télben
ringattátok a tavasznak álmát,
daloljatok, szerelmes madárkák!
Örültök, ugye, hogy ezt megértem?
Jékely Zoltán 1940 áprilisában írt, Az első madárdal szonett-részletével veszek búcsút ettől a mai remények-fosztotta áprilisközéptől.
Az idő az embert megsajnálta,
s hirtelen borít mindent virágba.
Déli oldal vén cserfája,
mint napos kis csirke, sárga (…)
Maradok kiváló tisztelettel minden patrióta lelkű olvasóm iránt.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
