Január végi ritka nagy hóban Horváth István Tél című versével indulok heti sétámra. Jer velem, kedves Olvasóm!
Hallgat a föld, az ég.
Szél se, hang se moccan.
Néma hangszer a tél,
Zizzen felajzottan.
Szállni kezd a fehér
Milliárdnyi hópehely.
A mindenség zenél.
Állnak a magasban
A varjak riadtan
S körül, körös-körül
Szerveződik a tél.
30-án kopogtassunk be a Batthyaneumba Gyulafehérváron. E napon, 1741. január 30-án született Batthyány Ignác erdélyi püspök, aki 18.000 kötetével megvetette a híres könyvtár alapjait, s ugyanitt csillagvizsgálót létesített.
Emlékével érkezem a februárba.
Ki látott még ilyen félve áldó napot
A február már az antik Rómában is a testi-lelki purgálás idejének számított. Valamikor az év utolsó
hónapja volt, s ezért ragasztották hozzá a szökőnapokat. A szó a fibrából, a bőrrostok nevéből ered. Mégpedig egy igen furcsa latin népszokás kapcsán, amely a tisztulással, főként az asszonynép megtisztításával függ össze: a megkorbácsolás a testi megtisztulást célozta akkoron.
Keresztény időkben a február a böjt első hava lett – a nagyböjt kezdete rendszerint ebbe a hónapba esik. Erre utal a hónap régi magyar neve: Böjtelő hava. Nevezték halak havának is, mivel február 21-e és március 20-a között a Nap a halak jegyében jár.
Csernátonban született, hogy mikor, talán 1633-ban, nem tudjuk, s csak az évet és hónapot – 1679 februárja –, amikor meghalt Csernátoni Pál. A nagyenyedi református kollégium matematika és filozófia tanára volt. Apáczai Csere János tanítványa 1656-ban a kolozsvári református kollégiumban az ékesszólás lektora, azután a fiatal Bethlen Miklós útitársa volt Német-, Francia-, Angol- és Belgaföldön, de 1661-ben megfordult Heidelbergben, 1667-ben Leidenben, 1665-ben pedig Bázelben a filozófia magisztere lett. 1668-ban Nagyenyeden választották meg a matematika és filozófia professzorává. A filozófiában René Descartes rendszerét elsőként népszerűsítette Erdélyben. Pápai Páriz Ferenc tanára volt – aki ezt jegyezte fel róla naplójába:
„elsősorban neki köszönhetem mindazt, amit tudok a földrajzból, történelemből és az igaz filozófiából.”
Kapocs volt generációk között. Egyetlen, kéziratban fennmaradt munkája, a Logika a kolozsvári református kollégium könyvtárában pihen.
Február 1. az erdélyi tudományos élet máig fénylő csillaga: 1874-ben ezen a napon jelent meg az Erdélyi Múzeum Egyesület tudományos folyóiratának első száma.
Február 1. a Tisza élővilágának emléknapja is – 2000 óta, emlékeztetőül arra, hogy azon év január 31-én a Szamos felső folyásának vízgyűjtő területén működő román–ausztrál tulajdonú Aurul nevű bányavállalat cianiddal és nehézfémekkel szennyezte a Szamos és a Tisza folyókat. A szennyeződés február 1–12. között vonult le a Tiszán ökológiai katasztrófát okozva a folyó élővilágában.
Február 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony napja. A Biblia szerint József és Mária e napon két gerlicét áldozva, bemutatta Jézust a jeruzsálemi templomban: az előírás szerint az elsőszülött fiúgyermeket Istennek szentelték a szülők. Az ókori Rómában tavaszkezdő nap volt, fáklyás engesztelő körmenetet tartottak, amelyben a pogány rómaiak körbejárták a város bálványszobrait. Ennek keresztény ünnepé alakulása a gyertyás körmenet.
Február 2. a vizes élőhelyek napja is. E napon, 1971-ben fogadták el a Ramsari Egyezményt, amelyben a biológiai sokféleség megőrzése érdekében a kormányok felelősséget vállaltak a vizes élőhelyek védelméért. Az egyezményt aláíró országok száma mára száz fölé emelkedett, s a hatálya alá tartozó vizes terület közel 80 millió négyzetkilométer.
Február eleje. Még igazi tél van, az égi áldás – ha az(?) – vastag egyengúnyával fed mindent: a hó terhe alatt szuszogó, lekerekedett dombhátakat, s a meredek háztetőket, amikről még nem csusszant le hóterhük. Csak a kis négyszöges ablakocskák reménye pislákol tavaszt. Mint a kilenc évvel ezelőtt, 2017. február 2-án örökre elhalványult életű kézdivásárhelyi festő, Kosztándi Jenő Háztetők télen című képén.
Talán éppen így kölcsönzött fényt az éjszakának Lengyelfalván 1829. február 3-án az az ablak, amely mögött megszületett aznap Orbán Balázs.
S ugyanezen a napon 1877-ben Ratosnyán világra jött Marosvásárhely emblematikus nyelvésze, Kelet-tudora, Antalffy Endre. A gyulafehérvári teológia és a kolozsvári egyetem után Kairóban, Jeruzsálemben és Konstantinápolyban a keleti kultúrát tanulmányozta. 1910-től Marosvásárhelyen tanár. Tagja volt a Kemény Zsigmond Társaságnak, 1944 őszén Maros megye alispánja lett. Munkáit – bennük arab, perzsa, török és kínai fordításait – a Zord Idő és az Erdélyi Helikon közölte.
Február 3. Balázs napja. Az örmény püspök legendáinak minden mozzanata, kultusza, s a nevéhez fűződő szokások a téli ünnepkörrel kapcsolatos ősi hiedelmeket tükröznek. Szent Balázs a torok, a kikiáltók, énekesek védőszentje. A gyermekhalandóság okai közt régen az élenjáró torokgyík ellen az anyák Szent Balázshoz fordultak. Balázs-napkor a templomba vitték a gyermeket, akinek a torkához a pap két keresztbe tett vagy Y alakban hajlított és összekötött gyertyát tartott, miközben a balázsáldás szavait mormolta. Ez volt a balázsolás. A legenda halszálkát említ, nem betegséget, és ez arra utal, hogy Balázs már a nagyböjt szentje, a hal ugyanis böjti étel.
Február negyedike Veronika, moldvai csángó alakjában Viron napja. Legendabeli asszonyalak, aki a középkori jámbor néphagyomány, majd nyomában a keresztúti ájtatosság hatodik állomása szerint kendőjét nyújtja a kereszthordozástól verejtékező Jézusnak: a kendőn rajtamaradt Krisztus képmása. A legenda még tudni véli, hogy a nagybeteg Tiberius kérésére, Veronika fölkereste a római császárt, s Tiberius a kép láttára meggyógyult. Veronika Péter és Pál római környezetébe került. Halálos ágyán a később Veronika kendője néven híressé vált képmást Péter utódjára, Kelemen pápára hagyta.
Reményik Sándor így énekelte meg Veronika kendőjét:
Ha élünk, száll még ránk sok álom,
Még járunk napsütéses tájon,
Ám egy felhő bennünk borong majd.
Egy képtől nem lesz maradásunk,
Egy arc ránk mered halaványan,
Kendőnk ha kiterítjük lágyan.
Mint Veronika Urunk képét,
Világok véres verejtékét
Mi a lelkünkkel letöröltük.
Február 5-én, 1889-ben született Szatala Ödön botanikus, a vetőmagvizsgálat és a zuzmóflóra kiemelkedő szakembere. Tanulmányait a budapesti tudományegyetemen végezte. 1913-tól a növénytani tanszéken tanársegéd volt; 1916-ban doktorált. 1914–19-ben a Vetőmagvizsgáló Intézetben dolgozott, 1945-ben az intézet igazgatója lett. 1952-től haláláig az Magyar Nemzeti Múzeum növénytárában dolgozott, és előadott az egyetemen is. A vetőmagvizsgálat mellett Magyarország és a Balkán zuzmóflórájának feldolgozása terén jelentős munkát végzett. Mintegy száz új zuzmófajt írt le. A Nemzeti Múzeum zuzmógyűjteménye mellett több külföldi múzeum gyűjteményét is feldolgozta.
Ugyanezen a napon jött a világra Lövétén Lázár László orvos, kutatóorvos. Középiskoláit a művészi hajlamaira felfigyelő Nyírő József támogatásával Székelyudvarhelyen végezte 1944-ben, orvostudományi tanulmányokat Pécsett és Marosvásárhelyen folytatott, itt államvizsgázott 1950-ben. A marosvásárhelyi OGYI bonctani tanszékén kezdte pályáját. Miskolczy Dezső professzor klinikáján, majd a Román Akadémia marosvásárhelyi kutatóállomásának munkatársa. Kutatómunkája az idegszövettan és az embriológia területén jelentős. Eredményeit japán kutatók kiindulási alapként használták fel az ingerületvezetés mechanizmusának magyarázatára. Tanulmányait számos nemzetközi folyóirat (Confinia Neurologica, Journal of the Neurological Sciences, Clinical Experiences in the Brain Sistem Discorders, Acta Morphologica Academiae Stientiarum Hungaricae, Arhiv Patologii, Neurochirurgia, Orvosi Szemle) közölte, de saját (tan)könyve egyetlen egy, az 1979-ben megjelent kőnyomatos Általános embriológiai fogalmak volt.
Mérgesen süt a nap, harapja a fákat,
Kertet az áldottság
Ennél jobban meg nem alázhat.
Ki látott még ilyen félve áldó napot,
Hogy megvonja azt is, amit sohse adott?
Fagy kígyója mászik: hasad a fák kérge,
Megszédül az ember, anélkül,
Hogy gyarló céljához elérne.
Süket visszhang figyel, sanda gyanú mászik,
Sohse jutok már el egy boldogabb máig!
Tócsa fázik nagyon, megreped az ég is:
Összeszedem magam, a jégcserepekből
Összerakom magam újra mégis.
Kegyetlen kemény Tél van. Már közeleg a tavasz, de addig is, méltósággal viselve a fagy terhét, barátomnak, Lőrinc Józsefnek a tavaly év végén Székelyudvarhelyen megjelent Kert a lelkem kötetének egyik kert-versével búcsúzom tőled, egy hétre, kedves Olvasóm.
Maradok kiváló tisztelettel.
Kelt 2026-ban, január farkában, 285 évvel a gyulafehérvári Batthyány-könyvtár alapítójának születése után.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
