Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A hagyomány szerint 1517. október 31-én függesztette ki Luther Márton bibliamagyarázó professzor és Ágoston-rendi szerzetes a wittenbergi vártemplom kapujára azt a 95 pontból álló tézist, amely megváltoztatta az egész világot. Talán még ő maga sem gondolta, hogy tette, amelyre a bűnbocsátó cédulák kibocsátása miatt érzett felháborodása és dühe sarkallta, egy új világrend kialakulásához vezet – és erőszakhullámok viharain keresztül, rengeteg élet kioltásával, vallásháborúkkal, tragédiák sorozatával jár. Olyan szinten változtatja meg a geopolitikai helyzetet, hogy e változás számos vetülete mindmáig érvényben marad. Luther mélységesen felháborodott a búcsúcédulák árusításán (amelyek lényege az volt, hogy pénzért bűnbocsánatot vehet magának az ember), a búcsúval való visszaélések sorozatán, és mindezeket a téziseiben nyilvánossá is tette. Természetesen a megérdemelt jutalma sem maradt el: kiátkozás és kiközösítés. Köztudott, hogy ameddig III. Frigyes választófejedelem wartburgi várában rejtőzködött, lefordította német nyelvre az Újszövetséget, és ezzel újabb lavinát indított el, hiszen a korabeli katolikus egyház – elsősorban politikai megfontolásból – finoman szólva sem nézte jó szemmel a Szentírás ilyetén fordítását, bármelyik nyelvről is legyen szó. Jobb a pórnépet tudatlanságban tartani. Luther tanításai, elvei hamar népszerűvé váltak, annak ellenére, hogy megfogalmazójuktól a kezdetekben távol állt bárminemű egyházszakadás gondolata – a belőlük eredő teológiai viták vezettek el a későbbi, felekezeti megosztottsághoz, hiszen központi témájuk egyike, hogy biblikus nézőpontból mire terjedhet és mire nem terjedhet ki az egyház vezetőinek (közöttük a pápának is) a hatásköre. A 95 tétel röpiratokban terjedt el, és tett szert nagy népszerűségre, először Németországban, majd az európai kontinensen, ez pedig elsősorban annak volt köszönhető, hogy az egyház megreformálása iránt akkor már nagyon is létező igényt teológiai alapozású tételrendszerrel emelte valósággá, továbbá a Szentírás alapján minden ember Isten előtt való egyenlőségét hirdette – amely a korabeli, elsősorban a pápai hatalmat prezentáló egyházi tanítási gyakorlat művelői számára nem lehetett túl rokonszenves gondolat. Írása talán a 62. tételben éri el a tetőpontot: „Az egyház kincse valójában Isten dicsőségének és kegyelmének szent evangéliuma” – fogalmazott a bibliamagyarázó professzor és Ágoston-rendi szerzetes, aki itt mondta ki azt az addig ki nem mondott tézist, miszerint ellentét feszül a pápaság hatalma és a Szentírás tartalmához kapcsolódó hűség között, hiszen a bűnbocsánat nem emberi közbenjárással valósul meg. Luther tételeinek jelentősége mára közismert, korabeli jelentőségük azonban elképesztő, ha az akkori geopolitikai viszonyokat képzeljük magunk köré. Ezen viszonyok közepette vette a kezébe Luther a Bibliát, majd bontotta vissza és nyeste le annak alapján egyházának hatalmi-anyagi-hübriszi túlnövéseit. Holnap mindennek emléknapja lesz. Áldozhatunk rá egy kósza, tisztelettel teli gondolatot – felekezethez való tartozástól függetlenül.