A Mezőség mosolya

Kölcsönvett cím, a Maros Művészegyüttes egyik sokszínű előadása érdemelte ki a Vásárhelyi Forgatagon, de a Maros Mezőségi Művésztelep kiállítását is jól képviselheti. A képek, szobrok, amelyeket a telep képviselői a Bolyai téri unitárius egyházközség Dersi János termébe elhoztak, egyértelműen a mosoly, az életkedv jegyében fogantak.

Nem mintha e táj életjelenségei és települései mindig csak mosolyt fakasztanának, optimizmust sugallnának, van ott gond, bú, nehézség is elég, de az alkotótáborok olyan hangulatot tudnak teremteni, hogy vendégeik látását inkább a szépre, jóra irányítják, derűre hangolják. Indokolt a többes szám használata, a Maros Mezőségi Művésztelep négy – csittszentiváni, mezőbergenyei, mezőmadarasi, mezőpaniti – alkotótáborból tevődik össze, és ezek válogatott anyagát hozzák el évről évre a megyeközpont magyar kulturális seregszemléjére. Mivel a Forgatag nyaranta általában abban az időszakban zajlik, amikor ezek a képzőművészeti alkotótáborok éppen működnek, Czirjék Lajos, a művésztelep fáradhatatlan irányítója, szervezője mindig az előző táborozások terméséből válogat. Ezúttal 25 alkotást hozott, amiben a kisrégió maga és az említett „ragályos” vitalitás a közös nevező, egyébként ahány, annyiféle stílust, megközelítést, irányulást, látás- és ábrázolásmódot mutat fel.

Ez attól is függ, honnan érkeztek a művészek, alföldről vagy hegyi, vízparti vidékről, nagyvárosból vagy kicsi településről, itthonról vagy külföldről, fiatalok-e vagy idősebbek, a realista művészet hívei vagy az absztrakcióé, hagyományos eszköztárral szeretnek-e dolgozni, vagy a digitalizáció megszállottjai és így tovább. Minderre volt példa a tárlaton, akár a törzstagokra gondolunk, akár azokra, akik tavaly először jöttek el valamelyik alkotótáborba. Jövőre majd megállapíthatjuk, jól érezték-e magukat a festők, szobrászok, grafikusok, nem vette-e el a kedvüket a kibírhatatlan kánikula. Az ideit most pár képpel próbáljuk illusztrálni.