Bolygónk fenyegető kiszáradása közepette így nevezik a vizet.
Aranynak, mert aranyat ér, s ahogy a tudósok jelzik, hovatovább mind jobban fogjuk értékelni. Ugyanúgy, ahogy testünk 70%-át alkotja, bolygónk felületének is 70%-át borítja víz. Földünk víztartaléka 1386 milliárd köbkilométer, amiből majdnem 97 százalékot tesz ki az óceánok sós vize. A maradék nagy részét megkötik a sarki jéghegyek, a gleccserek és a tartósan fagyos talajok. Csupán 0,6%-a használható fel ivóvízként. Kevésnek tűnik ez a vízmennyiség, ám szerencsére nem tűnik el, hanem folyamatos átváltozás közepette örök körforgásban van. Annak, hogy a víz mennyiségével és minőségével világszerte probléma adódik, három fő oka van: az egyik, hogy a víz eloszlása a bolygón nem egyenletes; a másik, hogy az emberiség folyamatosan szennyezi, és megtisztítása fáradságos és drága; a harmadik pedig, hogy a mind több ember mind több vizet fogyaszt. Globálisan nézve a „kék arany” mind szűkösebbé válik. Már ma is jó kétmilliárd embert fenyeget a vízhiány, és becslések szerint 2025-re a vízszükséglet kb. 5%-kal lépi majd túl a készleteket. A szakértők emiatt komoly konfliktusokat jósolnak, sőt vízért folyó háborúkat is. Mert míg az olaj helyettesíthető egyéb anyagokkal, például biomasszából származó energiával, addig az ivóvíznek nincs alternatívája. Ugyanolyan létfontosságú, mint a levegő. Ami az ivóvizünket illeti, egyre többet olvashatunk az azt szennyező anyagokról. Ilyenek az ipari szennyvízből származó vegyszerek, a nitrát, a foszfát, a mezőgazdaság növényvédő szerei, a vécén keresztül távozó gyógyszerek, a vezetékekben lakó élőlények teteme. Az ipari országokban szigorú előírások vannak az ivóvíz minőségére, számtalan káros anyagra nézve, határértékeket szabtak meg, amelyeket rendszeresen ellenőriznek. Ezek szerint az ivóvízmennyiség több mint 99%-a megfelel az előírásoknak. Az is tény, hogy a határértékeket nem hosszú távú vizsgálatok és tudományos ismeretek, hanem becslések és feltételezések alapján állapítják meg, továbbá nem veszik figyelembe az egyes emberek eltérő érzékenységét. Persze lehetnek a vízben olyan további szennyező anyagok is, amelyekre nem léteznek határértékek és ellenőrzések. „Még mindig vannak olyan házak, ahol a víz ólomcsövekben fut. Ez a fém lerakódhat a csontokban, károsíthatja az idegeket. De a vezetékekből kioldódhat a réz és a cink is, ha a víz túl savas. A krómozott szerelvényekből pedig nikkel választódhat ki, ami allergiás reakciókat okozhat” – állítják a szakemberek. Az ivóvízben feloldott káros anyagok mennyisége és potenciális káros hatása területenként változó. Ahol a természetes vízkészletek nem elegendőek, ott a tisztított szennyvíz is a vezetékekbe kerül, ez pedig megnöveli a veszélyét annak, hogy baktériumok, vírusok, gyógyszermaradványok maradjanak a vízben. Mindez a hivatalos jelentések szerint alatta van a határértékeknek, és mint ilyen, az egészségre nincs befolyással. Hogy ez valóban így van-e, és főleg hogy az érzékeny emberek nem találják-e másként, azt senki nem tudja megmondani. Alternatív megoldást jelenthet az ásványvíz. Nem csoda, hogy sokan inkább palackozott vízzel csillapítják a szomjukat, és az ásványvízfogyasztás évek óta folyamatosan emelkedik. A boltban kapható vizek 44%-a azonban világszerte tisztított csapvíz, nem ásványvíz, és csak az üvegre ragasztott címkében, illetve az árában különbözik attól, ami a csapból folyik. Az ilyen vizeknek csak a csapvízre vonatkozó előírásoknak kell megfelelniük, többnek nem. A gyógyvizek a gyógyszerek közé számítanak, és csak bizonyos útbaigazítás mellett fogyaszthatók. Az ásványvizek is bizonyos mutatóknak kell megfeleljenek, hogy fogyaszthatók legyenek. Az ásványvizekről, a vízszűrő készülékekről és a vízminőség-javítás lehetőségeiről bővebben a folytatásban.
