A józanság kellene legyen a „menő”

Szinte nincs családi, baráti összejövetel alkohol nélkül

Van-e helye az alkoholnak a társadalmunkban? címmel kerekasztal-beszélgetésre került sor augusztus végén a Studium Prospero Alapítvány által szervezett Borudvar rendezvény keretében, ahol dr. Petke Zsolt pszichiáter, addiktológus főorvos, felépülésben lévő függő, dr. Bartha Éva klinikai szakpszichológus, a Bonus Pastor Alapítvány munkatársa és dr. Vass Levente urológus, közegészségügyi főorvos, egészségügyi szakpolitikus boncolgatta a témát dr. Szabó Norbert fogorvossal, az Erdélyi Rezidens Orvosok Szövetségének alelnökével.

Ha a statisztikákat nézzük, Kelet-Közép-Európában a legmagasabb az alkoholfogyasztás, és Románia is élen jár ezen a téren, 16-19 liter alkoholt fogyasztanak évente, ami lakosságszámra lebontva úgy fest, mintha minden 15 évnél idősebb személy napi két sört meginna.

Dr. Vass Levente rámutatott, a mindennapjaink része a szeszes ital, ha látogatóba, vendégségbe megyünk, általában viszünk egy üveg finom bort, egy jó minőségű italt ajándékba, szinte nincsen olyan családi ünnep, baráti találkozás, ahonnan hiányozna az alkohol, az egészségügyi szakpolitikus szerint azonban a hangsúly a mértékletességen van. Mint mindta, bár urológus szakorvosként a praxisában nem érinti az alkoholfogyasztás problémája, egészségügyi szakpolitikusként úgy látja, hogy túl kevés az információ, társadalmi szinten nem beszélünk eleget a függőségekről, holott rendkívül fontos lenne a tudatosítás, beszélni a kockázatokról, a következményekről, amelyekkel a rendszeres alkoholfogyasztás jár, illetve arról, hogy akik ezzel a problémával küszködnek, milyen lehetőségeik vannak, kihez fordulhatnak segítségért. Ma ugyanis sokan nem rendelkeznek megfelelő információkkal ezen a téren.

Szorongáscsökkentő, feszültségoldó, de...

A szeszes ital évezredek óta népszerű mint szorongáscsökkentő, ami közelebb hozza egymáshoz az embereket, oldja a feszültséget, kontrollált fogyasztás mellett segíti a kapcsolódást, szerepe van a társadalmi evolúcióban is, hiszen közösséget teremt, azonban sokaknál a szorongásoldáson kívül számos problémát is okoz – jegyezte meg dr. Petke Zsolt.

Bartha Éva szerint a szokásoknak meghatározó szerepük van, a mindennapi munkája során tapasztalja, hogy akik segítséget kérnek alkoholprobléma miatt, sok esetben ott van a légkörben, a családban a mindennapos szeszesital-fogyasztás, és így könnyen ki tud alakulni a függőség. Az életkornak is igen fontos szerepe van, hiszen minél fiatalabb korban kezdődik a fogyasztás, annál nagyobb veszélynek van kitéve az illető. Manapság egyáltalán nem ritka, hogy 14 éves fiatalok annyira túlzásba viszik az alkoholfogyasztást, hogy eljutnak a kómás állapotig. Ezért rendkívül fontos a tudatosítás, tudni kell, hogy mindenkinek másként reagál a szervezete, hogy mit jelent, milyen következményekkel járhat a rendszeres alkoholfogyasztás – hívta fel a figyelmet a klinikai szakpszichológus.

A magyar ember nehezen kér segítséget

Egy érdekes kutatás következtetéseit osztotta meg a hallgatóságával dr. Petke Zsolt pszichiáter, amiből az derült ki, hogy a magyar emberek individualistábbak, mint a térségben élő más kultúrák képviselői. Ennek természetesen vannak előnyei és hátrányai, előny lehet, hogy a magyar ember képes rengeteg mindent vállalni, akár három-négy állásban is dolgozhat, ellenben hátrány, hogy nagyon nehezen kérünk segítséget, egyedül akarjuk megoldani a problémáinkat. – Ez a tulajdonság a függőségre hajlamos egyénekre nézve a legkárosabb, hiszen titkolózás van a probléma körül, nehéz róla beszélni, rengeteg szorongással jár. Ez is az egyik akadálya annak, hogy nagyon nehezen jutnak el a fogyasztók odáig, hogy segítséget kérjenek. A páciensekkel való munka során azt látjuk, hogy olyan késői, előrehaladott stádiumban kerülnek ellátásra alkoholbetegek, amikor már a belgyógyászaton is gyakran tehetetlenek, a fizikai tünetek kezelése nagyon nehéz – világított rá az addiktológus.

A józanság kell a menő legyen

Petke Zsolt úgy véli, az alkoholproblémákkal küzdőknél elsősorban azok az üzenetek érnek célba és váltanak ki hatást, amelyek pozitívak. Például az, hogy a józanság szexi, sokkal jobban hangzik, mint az, hogy az ivászat ártalmas. A szakember egy történetet is megosztott a jelenlévőkkel. Amikor a Semmelweis egyetemen egy addiktológia- és pszichiátriagyakorlaton az orvostanhallgatókkal a függőségről beszélgettek, arról, hogy mit lehet tenni, milyen segítő praktikák vannak, megosztotta a diákokkal, hogy ő maga is felépülésben lévő függő, csoportos tevékenységekre, önsegítő közösségbe jár. A hallgatók közül jelentkezett egy lány, aki elmesélte, hogy 17-18 évesen, a középiskolában vált súlyos füvezővé, használóvá, de már három-négy éve józan, és szerinte nála azzal lehetett pozitív hatást elérni, hogy azt látta, az osztálytársai közül nagyon sokan füveztek a középiskolában, viszont azok voltak a menő csajok, akik még a középiskola alatt elmentek rehabilitációra, leálltak, és józanon élték tovább az életüket. Tehát abban a közösségben a józanság vált menővé, a használat úgymond hétköznapinak számított.

Viszonylag olcsó és könnyen elérhető

A szeszes ital nálunk könnyen elérhető, és viszonylag olcsó, ez is nagyban hozzájárul, hogy milyen mértékben használjuk. Azokban az északi országokban, ahol drágább, vagy korlátozva van a hozzáférés, kevesebben használják. Bartha Éva Izland példáját hozta fel, ahol már évekkel ezelőtt rájöttek, mekkora veszély a drog- és az alkoholfogyasztás a fiatalokra nézve, és országos szinten intézkedéseket hoztak, többek között korlátozták az esti kijárást a fiatalok számára, illetve védett helyeket biztosítottak, ahol szermentesen lehetett szórakozni. A tapasztalat az volt, hogy néhány év alatt 45 százalékról 6 százalékra csökkent azon fiatalok aránya, akik azt vallották, hogy az utóbbi hónapban részegre itták magukat. – Ha társadalmi szinten lépünk, van esély visszaszorítani ezt a jelenséget, ellenben ha szeletenként próbáljuk, akkor ennek kisebb az esélye – jegyezte meg a klinikai szakpszichológus, aki szerint prevenciós szempontból az alternatívák felajánlása lehet célravezető. Mint mondta, a középiskolákban a prevenciós alkalmakon azt tapasztalják, hogy nagyon kevés olyan alternatíva van, ahol jól érezhetik magukat a fiatalok, ahol biztosítva van egy szermentes környezet.

Szinte nem létezik társasági esemény alkohol nélkül

Petke Zsolt határozottan állítja, hogy ő nem hisz a tiltásban. – Ha nem tudok motiválni a változásra, akkor nem tudok sem egyéni, sem közösségi szinten változást elérni. Ha megemeled az alkohol árát, olcsóbb lesz esetleg a fű, ha a szereket kezdik el üldözni, megjelennek újabbak a piacon. Ha valaki nagyon sóvárog a szerre, meg fogja inni az egészségügyi szeszt is a polcról, mert kell neki a szer. Tehát elsősorban a józan működést lenne jó támogatni, népszerűsíteni – adott hangot véleményének a pszichiáter, és hozzátette, Budapesten egy ideje elindultak az úgynevezett józan bulik, vannak lemezlovasok, akik évente néhányszor olyan bulit is szerveznek, ahol nincs sem alkohol, sem szer. Tehát vannak jó kezdeményezések, amelyek igyekeznek kiiktatni a szeszes italt, mint a szórakozás velejáróját, azonban sajnos ma is a társasági összejövetelek velejárója. Petke Zsolt ennek kapcsán is egy személyes történetet osztott meg: a kollégáit, akikkel a kórházban dolgozott, elhívta bulira egy hétvégi házba, volt étel-ital, de alkohol egy csepp sem. Kiválóan érezték magukat, majd távozáskor az egyik pszichológus kollégája szóvá tette, hogy ő a negyvenes éveiben jár, de ez volt az első olyan bulija, amin nem volt alkohol, és nem is gondolta, hogy ennyire jól tudja érezni magát nélküle. – Akkor döbbentem rá, hogy ma szinte nincs is olyan társasági esemény, ahol ne lenne alkohol – jegyezte meg Petke Zsolt.

Alkalmi használó vagy függő?

Alkoholt az emberek nagy része fogyaszt, ki ritkábban, ki gyakrabban, egyesek többet, mások kevesebbet, így gyakran merül fel a kérdés, hogy mikor beszélünk függőségről, hol a határ az alkalmi használó és függő között. Dr. Petke Zsolt szerint a legfontosabb szempont, hogy szüksége van-e valakinek az italra ahhoz, hogy nyugodt és felszabadult legyen. – Ha leül velem szembe valaki, aki nem tudja eldönteni, hogy alkoholbeteg-e, azt mondom, menjen haza, három napig ne igyon. Ha ezt nem sikerül betartani, akkor valószínűleg baj van. A legjobb diagnózis az öndiagnózis. Le kell tenni, és ha hiányzik, akkor dolgom van vele. Ez azért is fontos, mert az alkoholbetegek, a függők a legbizalmatlanabb emberek a világon, soha nem fogják elhinni a legelismertebb professzornak sem, hogy gond van, ezért a legjobb, ha ők maguk kipróbálják, és ha nem tudják tartani a józanságot, akkor azzal kezdeni kell valamit – fejtette ki. Bartha Éva szerint talán a periodikus ivókkal a legnehezebb dolgozni, mivel nem hiszik el, hogy gond van velük, arra hivatkoznak, hogy ők meg tudják állni, hogy ne nyúljanak a pohárhoz. Előfordulhat, hogy hónapokig absztinens valaki, de utána elveszíti a kontrollt.

A beszélgetésen a családi minta meghatározó szerepéről több ízben is szó esett. Dr. Petke Zsolt úgy véli, a családi minta, amivel találkozik a gyerek, nagyon erősen meghatározza, ahogyan működni fog, ahogyan majd megoldja a problémáit, ahogyan beszél az érzéseiről, vagy hogy tud-e majd egyáltalán beszélni róluk. Az addiktológus megjegyezte, a kiszámíthatatlan szülő szorongásforrás a gyerek számára, akkor is, ha apa csak bóbiskol ivás után, vagy jókedvű lesz, és nem rúgja be például az ajtót. – Látni kell ennek a kockázatát, a súlyát – hangsúlyozta a szakember, aki a hozzá forduló, alkoholproblémákkal küzdő szülőknél is tapasztalja, hogy nem érzik ennek a súlyát, ennek a felelősségét. Hozzátette, ő maga is későn döbbent rá, amikor szerhasználó volt, sokáig azt gondolta, hogy a gyerekei mindent megkapnak tőle, hiszen eljártak nyaralni, mindig volt ennivaló az asztalon, sportoltak, esténként mesét olvasott nekik. 

De úgy, hogy volt benne néhány fröccs. – A klienseimen is azt látom, hogy három-négy hónap terápia után döbbennek rá, hogy tulajdonképpen az otthoni alkoholhasználat a gyerek közelében tartós abúzus a szülő részéről – hangsúlyozta.