A jogász-hegedűs indulója (3.)

• 2024-11-13 15:00:00

• Szilágyi Mihály

A minisztériumi alkalmazott Huszka nagyon elfoglalt zeneszerzőként élt. Egy nap a barátja, Bakonyi Károly azzal állt Jenő elé, hogy hozott egy vadonatúj librettót: Petőfi János vitézét színpadra alkalmazva, amihez zene kellene. Huszka belenézett a szövegbe, de nem tartotta elég jónak. Bakonyi – mint a cinege a cipőjével – szaladt fűhöz-fához a librettójával, így bekopogott Sztojanovits Jenőhöz is, de ő sem vállalta a zeneszerzést. Bakonyi visszatért Huszkához. Ekkor jutott eszébe Huszkának, hogy egyszer meghívta őt Kacsóh Pongrác a Csipkerózsika című mesejátékának az egyik iskolában való bemutatására, és akkor a matematikatanárt úgy ismerték meg mint ígéretes zeneszerzőt. Huszka tehát „Grácihoz” irányította Bakonyit. Kacsóh elvállalta a János vitézt, és ezzel 1904-ben megszületett a magyar zeneirodalom egyik kimagasló alkotása, ami azóta is népszerű.

Dr. Martos Ferenc kitűnő minisztériumi munkatársa volt Huszkának: az irodában az ország rájuk eső dolgainak intézése közben újabb mű ötlete került elő. A két fiatal alkotó hazafias művön töprengett, míg végül megszületett a török kort idéző Gül Baba ötlete. Az elképzelést tett követte. A librettó elkészülte után Huszka Jenő mindössze öt hét alatt komponálta meg a zenét. A főszerepet Fedák Sárinak szánták, de a mindenkinél hatalmasabb primadonnává nemesült művésznő dacból, vagy pótolhatatlanságát bizonyítandó, az előadás előtt kilépett a szerepből. A mű azonban Fedák nélkül is elképesztő sikert aratott 1905. december 9-én. Az énekesnő megbánta elhamarkodott tettét, de csak a századik előadást követően vette vissza szerepét. Ezzel a tettével azonban még nagyobb sikert hozott a műnek. A Gül Baba operett egyik híres dallama a Darumadár fenn az égen kezdetű dal, amelyet később Erdély eldugott falvaiban már „népdalként” gyűjtöttek össze Kodály és Bartók követői.

1906-ban Huszka megházasodott. A feleség, Lippich Leona azonban nem igyekezett szó szerint betartani a házassági eskü hűségről szóló mondatát. Bár a zeneszerző nehezen tudta elviselni ezt a helyzetet, a gyerekekre való tekintettel egy ideig halogatta a válás lehetőségét. A Nagy Háború kitörésekor Huszka önkéntesként jelentkezett a hadseregbe, de a kultuszminisztérium visszahívta hivatalába. Felesége azonban – hogy rátromfoljon férje ötletére – vöröskeresztes ápolónak állt, és még több alkalma adódott minden eszközzel ápolni a katonatisztek sebeit… Így történt meg, hogy 1919-ben egy bizonyos Rossner István nevű báróval hosszabb nyaralásra utazott. Ekkor végképp kijött a zeneszerző a béketűrésből, és a hazatérő asszonyt már a válás végleges tényei fogadták. Huszka még azt is bevállalta, hogy inkább őt hozzák ki a válás okozójának, csakhogy véget vethessen a keserű házasságnak. Közel egy évtizednek kellett eltelnie, mire az operettmester szíve tájékán is újra virágok kezdtek nyílni: 1928-ban házasodott össze az elvált Arányi Máriával, akivel aztán élete végéig boldog házasságban éltek.

A második világháború idején – amolyan „emberségről példát, vitézségről formát” hangulatú műként – jelent meg a Mária főhadnagy című operettje. 1942-ben már kitűzték a bemutató napját is. Szilágyi László, a szövegíró betegsége és halála majdnem a premier elhalasztásához vezetett, azonban a kultuszminisztérium a budapesti bombázások ürügye alatt betiltotta a mű előadását. A Mária főhadnagy igazán érdekes, magyar vonatkozású alkotás. Az 1848-as magyar szabadságharcot idézi, valós történet alapján. Jókai Mór 1898-ban közölte a Női honvédhadnagy című írását, amelyben megörökíti egy különleges nő tetteit. Lebstück Mária 1830-ban Zágrábban született horvát szülőktől. Még majdnem gyerekként bécsi rokonaihoz került, hogy az osztrák fővárosban nevelkedjen. 18 évesen megérintette a márciusi forradalmi mozgalom, és katonai egyenruhába öltözve, fegyverrel a kezében Károly néven beállt katonának. A bécsi forradalom leverése után női ruhát öltve menekült Magyarország felé. Győrben újra találkozott egykori parancsnokával, Giron őrnaggyal, akinek a közreműködésével újra egyenruhát kapott, és beállt Görgey csapatába. Valóban vitéz volt: a Károly nevű Mária több ütközetben is megfordult. Hamarosan tiszti rangot kapott, és ezzel felelős megbízást. Egyik alkalommal kétszáz hadifoglyot kellett Miskolcról Debrecenbe kísérnie. Ügyesen helytállt e kihívásban. Máskor három ellenséges katona üldözte, közülük kettőt lelőtt, a harmadik elmenekült. Vitézségének köszönhette, hogy huszárrá léptették elő. Egy veszélyes küldetést bíztak rá: lőporos szekérkonvojt kellett célba juttatnia, de a lovászok és az őrség az ellenség hírére szétszaladt, Mária, vagyis Károly egy vén lovásszal magára maradt. Nem esett kétségbe, hanem új embereket keresett, és megmentette a veszélyes küldeményt az ellenség kezére jutástól. E tettéért főhadnagyi rangot kapott. Budapest alatt – Jókai szerint – szívén érte egy találat: szerelmes lett egy Jónák József nevű tüzérparancsnokba. Ekkor derült fény női mivoltára. A szívek betegségét egy tábori lelkész gyógyította meg: házasság köttetett a harctéren. Amikor Görgey ezt megtudta, rettentően dühbe gurult, mert kémnek vélte Máriát. Elfogatta, és a főbe lövés fenyegette a hölgyet, két napig volt siralomházban, de a férj Kossuth segítségével kieszközölte a felmentését. A forradalom bukása után Mária és férje is börtönbe kerültek, de mivel a nő áldott állapotban volt, a kegyes börtönőr bizonyos feltételekkel kiengedte. Amikor eljött a keresztelő ideje, a börtönparancsnok egy napra szabadságot adott a férjnek is, hogy jelen lehessen újszülött fia keresztelőjén. Máriát három hónap múlva szabadon engedték. Visszament szülőföldjére, Zágrábba, de híre miatt édesanyján kívül még a családja sem tudta teljesen visszafogadni. Az utcán gyűlölködő tekintetek követték, meg is dobálták. Az anyai szeretet azonban minden követ megmozgatott lánya biztonsága érdekében. Rokonához, Jellasics bánhoz fordult segítségért, aki megtiltotta a hazatérő felkelők mindennemű bántalmazását. Három év múlva azonban visszaköltözött Magyarországra, és ott élt élete végéig. 

A Mária főhadnagy operett után egy évtizeddel, 1955-ben jelent meg Huszkának a Szép juhászné című műve, amely különösen szép indulóval élteti a szabadság utáni vágyat, és talán előrevetítette a következő esztendő történéseit. Szintén ebben az évben jelent meg a Szabadság, szerelem című operettje is, aztán másfél év múlva már dörögtek a fegyverek Magyarországon.

Huszka Jenő idős korában is telve volt vidámsággal, jó kedéllyel és tervekkel. 1959 Szilveszter napján interjúra hívták a televízióba. Az akkori év vége mínusz 15 fokkal búcsúzott. Bár a zeneszerzőt autóval vitték a stúdióba, valahogy mégis megfázott, tüdőgyulladást kapott, és 1960. február 2-án hiába ölelte át féltő karokkal felesége, a betegség mindkettőjüknél hatalmasabb volt. Huszka Jenő magával vitte még le nem írt dallamait. Arányi Mária férje emlékére írta meg a Szellő szárnyán… című életrajzi regényét.