A jövőben cekkernyi múlt

Beszélgetés B. Fülöp Erzsébettel, a doktori iskola vezetőjével

PhD és DLA, avagy doktori cím – az egyik legmagasabb (a legtöbb országban a legmagasabb) tudományos fokozat, amelyet elérhetünk. Az ország legkisebb felsőoktatási intézményében, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen is létezik doktori iskola, amelynek keretében megszerezhető eme tudományos fokozat, és ahol érdekes, gazdag és sokrétű kutatómunka folyik, melynek eddigi eredményei immár hiánypótló kiadványok formájában is materializálódtak. A doktori iskola működése, az ott zajló oktatás sokak számára rejtélyesnek, elérhetetlennek, misztikusnak tűnhet, holott valójában nem az: a kutatások eredményei önmagukért beszélnek, kézzelfoghatóak, egyetemes és lokális tudásunkat egyaránt gazdagítják. Mindezekről, illetve az elmúlt időszakról a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem doktori iskolájának vezetőjével, B. Fülöp Erzsébet Jászai Mari-díjas színművésznővel, egyetemi docenssel beszélgettünk.

– Hogyan vészeltétek át az elmúlt évet, a Covid-időszakot?
– Szerintem minket érintett a legkevésbé, hiszen a színháztudomány alapvetően a színház művészetének elméleti megközelítése, és emiatt is nyugodtan tudtuk online formában, Zoom platformon tartani az órákat. Talán országszinten is mi voltunk az elsők, akik reagáltunk erre a helyzetre, hiszen már május 8-án szerveztünk egy sok résztvevős online konferenciát a doktoranduszainkkal, amire behallgattak Kolozsvárról is diákok, voltak résztvevők Marosvásárhelyről, részt vettek a kollégáink, jó kezdeményezés volt, nem vetett bennünket vissza ez a helyzet. Az órákat is simán tudtuk online tartani, hiszen a magyar doktoranduszok tanárai – Jákfalvi Magdolna professzor asszony és Kékesi-Kun Árpád professzor – Budapestről érkeznek, a román tanáraink – Sorin Crişan professzor és Alina Nelega professzor asszony – itteniek, így az online órák sem okoztak gondot.
– Az oktatás maga hogyan zajlik egy doktori iskolában? Mindannyian tudjuk, hogy a doktori képzés az oktatás legmagasabb szintjét képviseli, de mi az, ami ezen belül is a legfontosabb?
– Az első, legfontosabb lépés, hogy az a doktorandusz, aki jelentkezett, egy megalapozott kutatási tervezettel jöjjön, hiszen az ő téziséről lesz szó, és sokat számít a meggyőződése, elhivatottsága a színházművészet területén választott szegmensen belül. Ebben segítenek az oktatóink majd mint témavezetők. A felvételit követő első évben kurzusok és szemináriumok vannak színháztudományi tematikákban. Öt oktatónk van, a hallgatók egyebek mellett etikát is tanulnak, ami nagyon fontos a plagizálás tisztázásának ügyében vagy az idézési technikák esetében. A tanáraink által tartott kurzusokba behallgatnak a doktoranduszok, megtanulják például a metodikát, egy tézis írásának metodológiáját, a Philther-módszert, de át is hallgathatnak más kurzusokra, ha úgy kívánják, és ezzel párhuzamosan más tanulási lehetőségeik is vannak. Például vendégtanárok előadásain vehetnek részt. Ezt nagyon fontosnak tartottam, és az elmúlt időszakban pályázati feltétellel, a Bethlen Alap és a Studium Prospero Alapítvány támogatásával sikerült a szakma legnagyobb elméleti szaktekintélyei közül pár előadót Marosvásárhelyre hívni. Hatalmas sikernek könyvelem el, hogy nálunk tartott előadást például Chrisopher Balme, aki a színházi antropológia egyik legismertebb kutatója, vagy Patrice Pavis, aki az egyik legfontosabb színházelméleti szakember, a metodológiáját mi is folyamatosan használjuk az oktatásban. Személyesen eljött hozzánk, megnézte például A nyugalom című előadásunkat a Nemzeti Színházban. A Művészeti Egyetem rektora, a D.I. oktatója, Sorin Crişan professzor jóvoltából az eseményen részt vettek Egyiptomból, Tunéziából, Franciaországból, Németországból jelentkező doktoranduszok, kutatók is.
– Ami az egyetemen zajló kutatási folyamatot illeti, nagy sikernek bizonyult a
Philther-projekt, amelyről mi is írtunk korábban. Gondolom, tovább folyik a kutatómunka e projekt keretében is.
– Köszönöm, hogy rákérdeztél, ez egy nagyon fontos alkotóeleme az oktatásnak. Lényegében ez a doktori iskola nemzetközi kutatási projektje, hiszen több ország egyetemei, kutatói vesznek részt benne: Újvidékről, Budapestről, Marosvásárhelyről. A Philther résztvevői a színháztörténeti kánon kiemelkedő alakjait, alkotásait kutatják, archívumokból, levéltárakból, személyes gyűjteményekből igyekeznek feltárni és rögzíteni azt a színházi emlékezetet, ami nálunk nagyon hiányos. Ezért örülök, amikor a doktoranduszok a színházkutatásaikat, téziseiket színháztörténeti kutatásként gondolják el. Most két példa jutott eszembe: Boros Csaba doktoranduszunk, aki Harag György és zeneszerzője viszonylatában vizsgálja a Harag György által rendezett előadások színházi zenéjét. Megkereste Budapesten a több mint nyolcvanéves, látogatókat alig fogadó zeneszerzőt, és beszélgetett vele. Bajkó Edina doktoranduszunk Illyés Kinga munkásságát kutatja. Szerencsénk volt, mert az utódok beleegyeztek, hogy használhatjuk az ő személyes gyűjteményét, így a Köteles Sámuel utcában két cekkerben vitte a doktorandusz az anyagot, hogy átnézze, felleltározza, feltárja azt. Nagyon fontos ez a kutatás is. Az oktatóink – Ungvári Zrínyi Ildikó, Kékesi-Kun Árpád és Jákfalvi Magdolna – közös munkájának eredményeként a tavaly sikerült kiadni az igen vaskos Erdélyi magyar színháztörténet – Philther-elemzések című kötetet.
– Írtam róla könyvkritikát, nagyon tetszett, igen jó ötletnek tartottam és tartom.
– Igen, olvastuk, köszönjük szépen az odafigyelést, hiszen fontos esemény volt! A kötet írásába nagyon sok doktoranduszunk és oktatónk bekapcsolódott, az idéntől pedig még inkább szeretnénk kiterjeszteni a kutatási lehetőségeket. Ungvári Zrínyi Ildikó koordinálásával közzétettük például a Harag György előadásainak elérhetőségét a közös csoportunkban, hogy angol és román nyelvű írások is születhessenek a témában.
– Konferenciákat is szerveztek ilyen, illetve ezzel érintőleges tematikákban. Folyamatosan érkeznek a hírek a különböző konferenciákról, ám ezeket mennyiben szervezi a doktori iskola, illetve mennyiben a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem?
– A diákjaink, doktoranduszaink számára tartunk belső konferenciákat, amelyekbe – mint például májusban – külsősök is behallgattak. November 12-e és 14-e között szerveztünk egy háromnapos Harag-workshopot kilencvennégy résztvevővel, amiben voltak egyetemes színháztörténeti kutatásokról, romániai színháztörténeti kutatásokról, az archívumok állapotáról szóló értekezések, és előadást tartott Christopher Balme, avagy Cristina Modreanu, Nánay István, továbbá bekapcsolódtak a beszélgetésbe Tompa Gábor és Szász János is. Utolsó napon pedig sor került a nemzetközi doktoranduszkonferenciára. Az első nemzetközi konferenciát Béres András professzor, a doktori iskolánk volt igazgatója indította el a magyar nyelv napján, idén szerveztük meg a másodikat a SZFE-s diákok és a doktori iskola hallgatóinak részvételével; nagyon izgalmas szekciókra volt lebontva, különböző tematikákkal. Ha nem online platformon szerveztük volna az eseményt, lehet, hogy nem számíthattunk volna ennyi résztvevőre, hiszen egyetlen, szemtől szemben tartott konferenciánkon sem voltak ennyien.
– A jövő évre, tanévre vannak új terveitek, a jelenleg is zajlók mellett új projektjeitek – mind kutatásilag, mind az iskola működése szempontjából?
– Boros Kinga vezetésével folytatódik az erdélyi Philther-kutatás, amit szeretnénk kiterjeszteni: ha sikerülne angol nyelvre lefordítani az elemzéseinket, és abból is egy kiadást szerkeszteni, az csodálatos dolog lenne. Szeretnénk újabb kiadásokat szerkeszteni a Philther-kutatásokból, folytatni a konferenciáinkat, és egy nyári színháztudományos műhely szervezését is tervezem, ahol azok is betekintést nyerhetnének a nálunk zajló kutatási folyamatba, akik éppen felvételire készülnek hozzánk. A nemzetközi hírű szakemberek további meghívását is nagyon fontosnak és hasznosnak tartom, hiszen beszélgethetnek velük a hallgatóink, kérdéseket tehetnek fel nekik. A nemzetközi tekintélyű szakemberek hozzáadhatnak ahhoz a megalapozáshoz, metodológiához, amelyet az elsőéveseinknek a doktori iskola biztosít. Albert Mária segítségével januárban elindítunk egy publikációs sorozatot, a Communitas Alapítvány támogatásával, a már megírt tézisek kiadására. Ennek keretében januárban jelenik meg Nagy Imola és Berekméri Katalin egyetemi oktatók dolgozata könyv formájában. Remélhetőleg ebben a sorozatban legalább ötven tézist megjelentethetünk az elkövetkezendő évek alatt, ezzel is segítve a doktoranduszainkat.
– Az iskola presztízsét is növeli a neves vendégtanárok jelenléte.
– Igen, több érdeklődőt, doktoranduszt sikerül bevonni mind itthonról, mind külföldről. A következő fontos lépés a doktori iskola további nemzetköziesítése lenne. Remélem, hogy az idén sikerül részt vennünk azokon a nemzetközi egyetemi vásárokon, amelyeken néha hatvan ország felsőoktatási intézményei is jelen vannak. Szeretném, ha a doktori iskola is képviseltetné magát ezeken a találkozókon. Ezt már a tavalyra is szerettem volna, de a vírushelyzet miatt akkor nem lehetett. Egy-egy ilyen részvétel azt jelenti, hogy alapos anyaggal, oktatók és hallgatók részvételével, előadások tartásával, szóróanyagokkal, bannerekkel bemutatjuk a doktori iskolát a nemzetközi egyetemi közösségnek. A legkisebb hazai egyetem vagyunk, de úgy gondolom, hogy nagyon fontos lépéseket tettünk a nemzetköziesítés felé. Ennyi rendezvényünk talán soha nem volt, mint az utóbbi években. Minden évben szervezünk felvételit, és a színházi szakterület számos szegmensét lefedik azok a kutatási tematikák, amelyekkel évenként jelentkeztek a leendő doktoranduszok.
– Mindez pedig hozzátevődik az egyetemes és erdélyi színháztörténethez, a kollektív tudáshoz, hiszen ez egy eléggé kevéssé kutatott szelete a kulturális életnek…
– Igen, és ezt a hallgatóink száma is igazolja: amikor a doktori iskola indult, egy-két hallgatónk volt, most már száz fölött van a doktoranduszaink száma. Bárkinek, akit a színházi szakterület érdekel, és a doktori iskola keretében, annak segítségével háromévnyi kutatási periódus alatt szeretné professzionális feltételek között, nemzetközi hírű témavezetőink irányításával kutatni, üzenem: ne odázza el, próbálja ki!