A jégkorong bűvöletében

Nemcsak hobbi, életforma

Hokis tizenévesek játékától izzott nemrég a ligeti korcsolyapálya jege. A Székelyföldi Jégkorong Akadémia február 16-án Marosvásárhelyen szervezte meg a Jégkorongkupát, amelyen Csíkszeredából, Gyer- gyóból, Sepsiszentgyörgyről, Alcsíkból, Felcsíkból és Székelyudvarhelyről érkezett csapatok mérték össze erejüket, ügyességüket a vendéglátókkal. A vásárhelyiek mérkőzése délre lejárt, kérésünkre azonban a csapat jó pár tagja mezét magán hagyva mesélt arról, hogyan talált rá, és milyen szerepet kapott mindennapjaiban a jégkorong.

Csata Balázs és Anna a legrégebbi játékosok közé tartoznak, öt éve és pár hónapja hokiznak.

– Ki akartam próbálni valamilyen sportot, és ez megtetszett – kezdte történetét a tízéves Balázs. – Eleinte nehéz volt, hiszen korcsolyázni is akkor tanultam meg. Az edzéseken sokáig kapus nélkül meccseztünk. Egyszer megkérdeztem az akkori edzőnket (sz.m.: Nagy Árpád), hogy nem állhatnék-e be a kapuba. Azóta legtöbbször ezt a szerepet töltöm be, de játékos is szeretek lenni – tette hozzá a kedves, mindig jókedvű kiskamasz, majd a legelső meccsét is felidézte, amikor egy pályán kívül szerzett fejsérüléssel állt a jégre, és csapatával 6–3-ra verte meg a brassóiakat. 

– Mi a legfontosabb ahhoz, hogy jó kapus légy? – kérdeztük.

– Nagyon jó reflexeid kell legyenek, és nem szabad félned. Én régen mindig behunytam a szemem, amikor jött felém a korong, de aztán rájöttem, hogy ennek semmi értelme, az öltözet ugyanis megvéd – mondta Balázs, majd elárulta, hogy a hoki vonzereje abban is rejlik, hogy a csapat teli van barátokkal.

„Azaz, Anna!”

– Régebb azt hittem, a jégkorong túl fiús sport, csak a tesómat tudtam elképzelni a pályán, magamat kevésbé – vette át a szót a tizenkét éves Anna. – Amikor aztán láttam, milyen jól korizik a csapat, és mennyire ügyesen kezelik az ütőt, arra gondoltam, én is kipróbálom. Igaz, eleinte féltem, hogy a SMURD-on kötök ki, de az edzések során megtapasztaltam, hogy nincs mitől tartani. Öt évvel ezelőtt még kevesen voltunk, aztán egyre nőtt a létszám. Nyáron, a szárazedzések idején többen elmaradtak, télire visszajöttek. 

Annát legemlékezetesebb mérkőzéséről is megkérdeztük. 

– Életem második meccsén Brăilán játszottunk, és az utolsó félidőben belőttem a gólt. Hallottam, ahogy mindenki kiabálja: „Azaz, Anna”!. Edzéseken is szeretem, ha meccsezünk. Az mindig megnyugtat.

„Bocs, de visszalöklek”

Ráduly Antónia is a hokis lányok táborába tartozik. Ő is odavan a meccsekért, különösen, ha gólt lőhet. Persze, időre volt szüksége, mire megtalálta a helyét a nagyrészt fiúkból álló csapatban.

– Eleinte, ha játék közben nekimentem valakinek, vagy valaki nekem jött, mindig bocsánatot kértem. Most már egyszerűen visszalököm – kacagta el magát a csatár szerepében jégkorongozó, vékony, tizenegy éves lány, aki három éve űzi a „jeges” sportot. 

Irány Karcfalva

A tizenhárom éves Farkas Ferencz Dávid és húga, Gyopár három éve egy születésnapi partin hallottak először a ligetbeli hokiedzésekről. Először Gyopi kezdett járni, Dávid egy évvel később csatlakozott.

– Amikor a csapathoz kerültem, senkit nem ismertem, és azt sem tudtam, mit kell majd tennem. De már a legelső alkalommal meccseztünk is – mesélte Gyopi, aki mára a jégkorong minden csínját-bínját elsajátította. 

– Hetente két edzésünk van, minden második hétvégén pedig turnéra megyünk Karcfalvára vagy Gyergyóba, Brassóba, Sepsiszentgyörgyre, Kézdivásárhelyre, mikor hova – körvonalazta a hokisok napirendjét a 13 éves Dávid. – A háromórás autóútra már hajnalban el kell indulnunk, és van, hogy egy nap alatt több kupa is zajlik. Kicsit fárasztó, de megéri. A Székelyföldi Jégkorong Akadémia háromnapos képzéseket, szakmai felkészítő táborokat is szervez, amelyek Karcfalván, azaz a felcsíki műjégpályán zajlanak – tette hozzá a védő szerepét betöltő fiú, aki azt is elárulta, hogy könnyen megszokta a nehéznek tűnő hokis-öltözetet, mi több, biztonságban érzi magát benne. A jégkorongot pedig leginkább azért szereti, mert különleges sport.

Egészség, nagybetűvel

Kui Csaba, a marosvásárhelyi csapat jelenlegi edzője kulcsszavakban foglalta össze a fiatal korban elkezdett hoki előnyeit:

– Egészség, csupa nagybetűvel, szocializálódás, alkalmazkodás, közösség. 

Az edzőtől megtudtuk, hogy a szombati Jégkorongkupán közel száz gyermeket sikerült megmozgatni.

– Ez azt jelenti, hogy Marosvásárhelyen él a hoki. Igaz, egyelőre csak pislákol a lángja, de ha a fedett jégcsarnok elkészül, reméljük, hogy sikerül egy nagyobb, még versenyképesebb bázist kialakítani. Van remény, hiszen a szülőktől is hatalmas segítséget kapunk, turnéról turnéra lelkesen viszik-hozzák, a meccseken a legjobb szurkolókként bátorítják a jégkorongos gyermekeket, fiatalokat.