A fül-orr-gégészek dubaji világkongresszusán

Három kiemelkedő tudományos dolgozattal

„A tudást összekapcsolva jövőt teremteni egy jobb holnapért” – ezzel a mottóval tartották januárban az Egyesült Arab Emírségek Dubaj városában a 22. Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Világkongresszust, amelyet négyévenként tartanak meg. Rendezője az IFOS, azaz a Fül-Orr-Gégészeti Társaságok Nemzetközi Szövetsége, egy olyan apolitikus szervezet, amely körülbelül 120 tagország 50.000 fül-orr-gégész orvosát képviseli.

Dr. Szőcs Mihály, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem adjunktusa, fül-orr-gégészeti főorvos három tudományos közleménnyel jelentkezett, és mindhármat elfogadták bemutatásra a kongresszuson. 

– Mielőtt erről beszámolnánk, arra kértük, hogy jellemezze összességében a nagyszabású rendezvényt. 

– A résztvevők száma 5500 volt, és mintegy 1500 tudományos közlemény hangzott el. A világkongresszus szervezeti kerete a fül-orr-gégészet kisebb szakterületekre való felosztása volt, amelyek az elmúlt években szétváltak és rohamosan fejlődtek. Napjainkban egy-egy szakterület olyan hatalmasra nőtt, hogy egy orvos pályafutását teljes egészében kitöltheti. 

A fül-orr-gégészethez tartozik az otológia (fülgyógyászat), a rinológia (orr- és orrmelléküregek gyógyászata), az audiológia (hallásproblémákkal foglalkozó szakterület), a fülészeti implantológia, a fej-nyak sebészet, a laringológia (gégészet), a foniátria (hangképző szervek rendellenességének gyógyítása), a logopédia (beszédhibák javítása), a fej- és arcplasztikai sebészet, az alvásmedicina, a gyermek-fül-orr-gégészet.

– Milyen módon választották ki a bemutatásra kerülő tudományos előadásokat?

– Erre a célra a részszakterületeknek megfelelően csoportosított tudományos bizottságok alakultak, amelyekben Amerika, Európa, Ázsia, a Közel-Kelet, Ausztrália tudományos személyiségeinek képviselői vettek részt.

Tudományos dolgozat bemutatása egy ilyen eseményen nagy felelősséggel jár, hiszen az előadó egy országot képvisel, tehát szakmai felkészültségének színvonala magas kell hogy legyen. Kivételesen igényes szakmai felkészültségre azért is szükség van, mert a tudományos rendezvényeket részszakonként szervezik, és a bemutatáshoz kapcsolódó kérdések egy olyan hallgatóságtól jönnek, amely ugyanarra a témára szakosodott, mint amit az előadó bemutat.

Személy szerint három tudományos dolgozatot küldtem a világkongresszusra. Az első az otológia, azaz a fülgyógyászat területéhez kapcsolódott Kockázatok és kihívások a fülsebészetben címmel, és mintegy 310 középfülműtét anyagából kiválasztott videóklipet mutatott be. A második dolgozat Nekrotizáló nyaki fasciitis – tapasztalataink 14 esetről címmel a fej-nyak sebészethez tartozó mély nyaki tályogok és azok szövődményeinek problematikáját tárgyalja, nevezetesen a nekrotizáló nyaki fasciitist, amely napjainkban is 60 százalékos elhalálozáshoz vezet. A harmadik dolgozat pedig az onkológia területét érintő fej-nyaki rosszindulatú daganatok esetében a műtét után keletkezett szövethiányok pótlására használt új típusú lebennyel szerzett tapasztalatainkat mutatta be Az arteria supraclavicularis fasciocutan lebennyel szerzett tapasztalataink címmel.

Ha a tudományos bizottság úgy dönt, hogy a dolgozat tartalma figyelemre méltó, akkor egy vagy több órán át tartó prezentációt javasol a bemutatására, eltérően a szokásos nyolcperces prezentációtól, és a szerzők a kongresszus „előadójává” (Speaker) vagy „oktatójává” (Faculty) válnak. Meglepetésemre az IFOS tudományos bizottsága úgy határozott, az általam beküldött három dolgozat közül bármelyik megérdemel egy egyórás prezentációt, nevezetesen „fő előadást” (Keynote lecture) vagy „gyakorlati képzést” (Workshop), én pedig kiválaszthatom a három közül azt, amelyik számomra jobban megfelel. A harmadikat választottam, és Az arteria supraclavicularis fasciocutan lebennyel szerzett tapasztalataink című dolgozatot egyórás workshop előadás formájában mutattam be. Így lettem „Speaker” a világkongresszuson. A másik két dolgozat mint ePoster került bemutatásra. Romániából egyetlen fül-orr-gégész kolléga sem részesült ebben a kitüntetésben. Figyelembe véve az IFOS méretét és szintjét, úgy gondolom, hogy ezt a lehetőséget tekinthetem pályfutásom egyik csúcsának.

– Hogyan sikerült a bemutatás? Milyen tanulságai voltak?

– A dolgozatot a Fej-nyak sebészet szekcióban mutattam be négy amerikai és egy kanadai kolléga társaságában. Bemutatásom első oldalán Erdélyről, Marosvásárhelyről, a Kultúrpalotáról, a Tükörteremről, az orvostudományi egyetemről, a Megyei Sürgősségi Klinikai Kórházról mutattam be képeket. Bevallom őszintén, hogy ez a lehetőség, hogy erdélyi magyar orvosként egy ilyen magas szintű rendezvényen képviselni tudjam kis közösségünket, nagy büszkeséggel töltött el. A dolgozat témájával kapcsolatos beszélgetések érdekesek voltak, megosztottuk saját tapasztalatainkat a fej és a nyak rosszindulatú daganatai kezelésének lehetőségeiről.

A sebész legnagyobb szakmai elégtétele az, ha a beteg minél elégedettebb a kezeléssel, illetve annak eredményével. Ahhoz, hogy az elért eredmények figyelemre méltók legyenek, és szakmai felkészültségünk színvonalát növelni tudjuk, a szakirodalom tanulmányozása mellett nagyon fontos az emberek közötti kommunikáció és annak fejlesztése, annál is inkább, mivel az utolsó évek során ennek hanyatlását tapasztaljuk életünk minden területén. A konferenciák, országos és nemzetközi kongresszusok gondolatok, törekvések, újítások, kockázatok, eredmények és kudarcok vállalására, továbbá olyan részletes és különleges helyzetek megvitatására nyújtanak lehetőséget, melyekkel sem könyvekben, sem az átlagos előadások bemutatása során nem találkozunk. Pályafutásom kezdetétől, 1990-től mostanáig, 33 éven keresztül egy-két évenként két tudományos közleményt adtam elő itthoni és Magyarországon megszervezett kongresszusokon és konferenciákon. 2017-től 2023-ig pedig két világkongresszuson és két európai kongresszuson tartottam előadást. Ezeken személyes eredményeimet és saját szakmai tapasztalataimat mutattam be.

Be kell vallanom, hogy amikor 1989-ben Bukarestben elkezdtem a fül-orr-gégészeti képzést, az első benyomás után csalódottan tapasztaltam, hogy a sebészeti beavatkozások a mandulák és a „polipok” eltávolítására korlátozódnak, ami az akkori sebészi ambícióimat nem elégítette ki. 

– Hogyan változtak az évek során az orr-fül-gégész szakorvos lehetőségei? 

– A kezdeti csalódás után rájöttem, hogy a műtétek palettája nagyon széles és nagyon összetett. A fül-orr-gégészethez tartozik a fej-nyak sebészete, a fülsebészet, az arcplasztika, a fej-nyak onkológiai sebészete, az endoszkópos orr- és orrmelléküreg-sebészet. A fül-orr-gégészet a legjobban felszerelt sebészeti szakterület, mivel számos olyan berendezést és műszert igényel, melyek segítségével rejtett, kis területeket tudunk áttekinteni és szükség esetén feltárni. Ide tartoznak az operációs mikroszkópok, audiométerek, timpanométerek, komplex hallásfelderítő berendezések, fülsebészeti készletek, orr-sinus endoszkópos készletek, bronchoszkópos készletek, nyelőcsőtükrözési készletek, felfüggesztett laringoszkópiás készletek, idegmonitorok stb.

Az évek alatt személyes erőfeszítések révén, külföldi tanfolyamokon és tapasztalatcseréken való részvételek során sikerült a szakterület legnehezebb ágait, a fej-nyak onkológiai sebészetét, a fülsebészetet és az orrplasztikai műtéteket elsajátítani.

A fej-nyaki műtétek, mint például a totál pharyngo-laryngectomia (teljes garat- és gégeeltávolítás) radikális nyaki lymphadenectomiával (nyirokcsomó-eltávolítással), ami történhet lebenypótlással vagy anélkül, komoly fizikai és szellemi megterhelést jelentenek a sebész számára, és akár 4-7 órát is eltartanak. A fej és a nyak régiói ugyanis fontos érrendszeri és idegrendszeri anatómiai képleteket tartalmaznak, melyek sérülése életveszélyes lehet. A fülműtétek is ebbe a katégóriába tartoznak, de itt ráadásul még az agy közelsége is komoly kockázatokat jelent. Egy idült gennyes középfülgyulladás vagy tympanoplastica (dobhártyapótlás és hallócsontpótlás) műtéti megoldásához átlagosan négy óra szükséges.

– Visszatérve a rendezvényre, milyen volt a hangulata?

– A kongresszus légköre barátságos volt. A világ összes tájáról érkezett, nagyon különböző szociokulturális régiókhoz tartozó emberek úgy érezték, hogy egy hatalmas családhoz tartoznak, és életüket egy nemes humanitárius cél szolgálatának szentelik: kezelni, gyógyítani, a szenvedést enyhíteni, jobb életminőséget biztosítani a fül-orr-gégészeti betegségekben szenvedő embereknek. A tudományos összefogás mellett jelen volt egy lelki közösség rendkívüli légköre, egy pozitív hangulat, ahogy a teljesen ismeretlen kollégák lépten-nyomon mosolyogva üdvözölték egymást, vagy kezet fogtunk a folyosókon, a konferenciatermekben. Mindenhol szakmai és tudományos őszinteséggel találkoztam. Bemutatásra kerültek a sebészi beavatkozások problematikái és szövődményei is, a tévedések elemzése és azok kijavítási lehetősége. A dolgozatok a személyes és a munkaközösség önfejlesztésére irányuló erőfeszítéseket tükrözték, annak érdekében, hogy minél komolyabb szakmai teljesítményt tudjunk nyújtani betegeinknek. A prezentációk fotó- és videódokumentácója magas színvonalú volt. Nagyon sok esetben örömmel tapasztaltam, hogy a kivetített előadás azt a szakmai problematikát tárgyalja, amellyel otthon a hétköznapi gyakorlatban is gyakran találkozom.

– Milyennek látta a kongresszust befogadó várost?

– Az a hihetetlen fejlődés, amit Dubaj néhány évtized alatt elért, az a hely, ahol 200 nemzetiség harmóniában és biztonságban él, kiváltotta az egész világ csodálatát. Ottlétem alatt azt tapasztaltam, hogy e lenyűgöző városnak a szellemisége, amelynek jelképe a fejlődés, a társadalmi élet minden területén jelen van. Akármerre jársz, az emberek különleges tiszteletét tapasztalod mindazért, amit e társadalomnak sikerült megvalósítania, a város hangulatát pedig a rend, a nyugalom, a biztonság és kiegyensúlyozottság uralja.

Elképzelhető, hogy egy autokratikus rendszerben, ott, ahol a törvények megszegéséért alkalmazott szigorú büntetések összefonódnak a szabad kereskedéssel és üzleteléssel, ahol egyenlő lehetőség adódik az odavonzott különböző nemzetiségek számára a munkára, a tanulásra és az egyén kreatív képességeinek kibontására, ahol az emberi érték megfelelő társadalmi helyre kerül és megbecsülésre talál, lehetővé vált ez a csodálatos fejlődés.

Hasonlóképpen a medicinában is a szigor, az őszinteség, a fegyelem, az önmagad iránti igényesség, az önmeghaladással, a kockázatvállalással és az új tudományos felfedezések mielőbbi gyakorlatba ültetésével kombinálva, továbbá a szenvedőkkel való együttérzés, a szenvedések megszüntetésére irányuló odaadás az orvostudomány természetes és harmonikus fejlődésének alapját képezik – osztotta meg a dubaji világkongresszuson tapasztalt élményeit dr. Szőcs Mihály egyetemi adjunktus, fül-ott-gégész főorvos.