A forrásvíz az élet elixírje

A hegyi forrásból előbukkanó víz tartalmazza az egészségmegtartó információt.

 A csapvíz esetében hiába szűrjük meg a vizet, utána elevenné is kell tenni. Tudósok bizonyítják, hogy a víz nem csupán formátlan folyadék, elektromos töltése van, mely összeköti az egyes vízmolekulákat, és különböző struktúrákat, mintákat alakít ki, melyekben információk tárolódnak és szállítódnak. A kutatók azt is bebizonyították, hogy a víznek egyfajta emlékezete van, emlékszik azokra az anyagokra, amelyekkel kapcsolatba került. Elképzelhető, hogy az anyagi szintű káros anyagok eltávolítása után visszamarad a vízben egyfajta „károsanyag-emlékezet”, amely a káros anyaghoz hasonló hatást válthat ki, ezért ennek a feloldására is szükség van. Erre az egyik megoldás a víz örvényszerű mozgatása, amely feltöri a clusterstruktúrákat, és új elrendeződést tesz lehetővé. Viktor Schauberger, a legendás vízkutató (1885-1958) számára a forrásvíz eleven volt, míg a vízcsapból folyó csak vízhulla. A szakember 1930-ban kifejlesztett egy módszert a forrásvízhez hasonló víz előállítására, melyet később szabadalmaztatott is. Kutatásában arra alapozott, hogy a természet nem ismer egyenes vonalakat. A természet ereje a forgásban rejlik. Ennek az elméletnek az alapján fejlesztette ki a vízörvény formájú mozgásra épülő vízkezelő módszert, mely során a sterilizált Duna-vizet fémekkel, ásványi anyagokkal és szénsavval gazdagította, lehűtötte 4 fokra, megkeverte, átvezette hajlított üvegcsöveken, arany- és ezüstlamellákon, és végül felfogta egy tartályban.

Az egész apparátus nagyon nagy és bonyolult volt, de később készített egy egyszerűbb készüléket is, amelyben a víz egy tojás formájú nemesfém tartályban zubogott, és cikloid térgörbe mozgást végzett. Halála után fia, Walter is vízörvénylő elvekkel kísérletezett, és Wilhelm Martin mérnökkel közösen egy olyan tojás formájú vízkavargatót kísérletezett ki, amelyet a normál vízcsapra lehet felszerelni. Ilyen örvénykészülékek különböző kivitelben kaphatók. A víznemesítő készülék például a természetes forrásvíz struktúráját állítja elő, így jobbra forgatott víz jön a csapból. A másik kutató fizikus, Wilfried Hacheney, egy olyan nagyméretű készüléket tervezett, melynek alakja egy fekvő nyolcasra emlékeztet, és az ebben a készülékben örvénylő vagy levitáló víznek szintén különleges tulajdonságai vannak, például a vele összekevert cement eltérő struktúrájú és szilárdabb a megszokottnál. Akad olyan biogazda, aki ilyen struktúrájú vízzel locsolja a növényeit, hogy azok gyorsabban nőjenek, ezzel a vízzel készít kenyeret, mert a tészta jobban megkel, és a kenyér lazább lesz. A víz struktúrájának megváltoztatására szolgáló másik módszer az amerikai Henry Coanda felismerésén alapul. A szakember a legendás Hunza-völgy lakóinak életét kutatta Pakisztán északi részén, és feltételezte, hogy az állapotuk az ottani gleccservízzel áll összefüggésben. Ez a víz számos apró kolloidot tartalmaz, amelyeknek mind elektromos töltésük van. Dr. Patrick Flanagan a Hunza-víz mintájára olyan koncentrátumot fejlesztett ki, amely szintén tele van ásványi kolloidokkal és szabad negatív töltésű hidrogénionokkal, és amely a kristályenergia névre hallgat. Ha ebből néhány cseppet a vízbe csepegtetünk, a vízmolekulák e körül a kolloid körül rendeződnek el, új struktúrák alakulnak ki, és az esetleges károsanyag-információk törlődnek. Ugyanakkor csökken a víz feszültsége, és megnő a pH-értéke. És beszélni kell még az osztrák Grander módszeréről, melynek lényege, hogy egy lezárt bányajáratból való vizet speciális módon kezel, és a csapvizet ez előtt az információs víz előtt vezeti el. A módszer kritizálói „ezoterikus humbugról” beszélnek, a víz sok használója azonban lelkesedik érte. Egy mosodatulajdonos például 12 ezer eurót spórol meg vele, mert kevesebb mosószerre van szüksége. Egy bécsi lovasiskolában is ezt a vizet isszák a lovak, és azóta nem gyötri őket a kólika. A német Roland Pocher információkkal tölt fel kvarchomokot, majd azt csövekbe tölti, és a csöveket vízbe meríti. Ily módon sikerült például eliszaposodott tavakat újra élővé tennie. A szakemberrel számos német állatkert dolgozik együtt (a berni állatkert a fókák medencéjét tartja így tisztán). Ugyanakkor olyan házi használatra szánt készüléket dolgozott ki, amely a csapvíz minőségét javítja. A módszer egyik alkalmazója arról számolt be, hogy a közérzete javult, panaszai (ödéma, fejfájás, ekcéma) eltűntek. A növényeknél pedig jobb csíraképességet és növekedést tapasztaltak. Erre a jelenségre természettudományos magyarázat nincsen, a hivatalos tudomány csalásról, placebóeffektusról, szelektív effektusról beszél. Ám ha mindez az emberek és az állatok esetében is csak a hit és a képzelőerő eredménye volna, akkor az azt jelentené, hogy megtaláltuk az univerzális orvosságot, a mindent meggyógyító panaceát. (A folytatásban a víz programozhatóságáról lesz szó.)