Igencsak sikeres évadot zárt, és hasonlóan sikeresen induló évadot nyitott a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. Persze, a siker mint olyan relatív, hiszen miben mérhető? A közönség lélekszámában? Az előadások minőségében? A szakmai díjakban? Mindháromban? Vannak, akik szerint az első a legfontosabb, színházi körökben – szerencsére – sokkal többen akadnak, akik számára a második, amelynek a harmadik csupán a hozadéka. Tény: amióta létezik színház, azóta él a dilemma is – olyan előadásokat játsszon a teátrum, amelyek könnyedén befogadhatóak, úgymond közönségbarát jellegűek, és ezzel hatalmas népszerűségre tegyen szert, vagy olyanokat, amelyek elgondolkodtatnak, kifacsarnak, földhöz vágnak, ám megszületik általuk a katarzis, és mély nyomot hagynak a nézőben? De ennek az az ára, hogy sokan nem értik őket, nem tudnak velük azonosulni, így a nézők száma sem fogja elérni az előző kategória népszerűségét. Több ezer éves probléma ez, amelynek áthidalására születtek kísérletek, ám a szórakoztató színház – művészszínház látszólagos ellentétét mindmáig nem sikerült megoldani. A legideálisabb a saját közönség kinevelése lenne, erre láttunk már példát itt Erdélyben is, nem is olyan messze tőlünk. De ez nem működik mindenhol, ilyen esetben gondot jelenthet a helyi színházi hagyomány (ha van), az adott település lakosságának lélekszáma, a kulturális közeg és még sok egyéb. Így ha ez nem működik, akkor talán a legokosabb megoldás, ha az adott színház eklektikus évadterveket állít fel, amelyekben egymást váltják a különböző műfajú előadások a közönségbarát vígjátékoktól (természetesen minőségi előadásként) a kísérletező, művészszínházi produkciókig.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata ezt az utat választotta, és amint azt a visszaigazolások is jelzik: sikerrel. A tavalyi évadban két UNITER-díjat – a hazai színházi szakma legrangosabb elismerését – nyert, míg az idei szezon kezdetén (igaz, két tavaly készült előadással, az UNITER-díjas Az igazság gyertyáival, valamint a Csónak, avagy előttünk az özönvíz című produkcióval) a Városmajori Szabadtéri Színpad által szervezett SzemlePlusz program díjai közül kettőt, míg a magyarországi Színházi Kritikusok Céhe általt odaítélt díjak közül négyet váltott valóra! Úgy tűnik, sikerült egy évad (és a különböző műfajok ellenére is egységes műsorpolitika) keretében elérni a nézőszám növekedését, létrehozni számos, telt házas előadást, megtartani, illetve emelni a szakmai színvonalat, majd a színház és a város hírnevét öregbíteni a rangos kitüntetéseket hozó díjesővel is.
És hogy mindez miért aktuális? Mert ezen a héten, szeptember 28-án és 29-én kerül sor a társulat idei, ünnepi, nyolcvanadik évadának első premierjére, amely egyúttal ősbemutató is lesz: a Garaczi László regényéből a Metaxa című előadást rendező Fehér Balázs Benő által színpadra adaptált szöveg, illetve az abból létrejövő produkció nyitja tulajdonképpen a jubileumi szezont annál a helyi teátrumnál, amely évek óta a magyar színházi szakma élvonalához tartozik.
A közönség szereti ezt a színházat, az elvárások nagyok, az ünnepi évad – és a díjak sokasága – kötelez. Mi jó évadot, további sikereket, emlékezetes előadásokat kívánunk színháznak és közönségének egyaránt!
