Még óvodás állampolgár voltam, amikor már – erőteljesen, figyelmeztetőlegesen! – felvilágosítottak minket és szüleinket a falugyűlésbe kiküldött illetékes elvtársak: „Az állam nem fejőstehén!” Államelméleti tudásomat ekként megalapozták ugyan, de fejőstehén-ismereteim alaposabbak voltak. Az államról (immár) annyit tudtam, hogy nem fejőstehén. Ennek már azért sem örültem, mert a fejőstehén nálunkfelé nagyon szimpatikus „lételméleti tényezőnek” bizonyult. Mert akinek volt, az megélt… Ilyent nem állítottak az államról! Pedig hát állampolgárok voltunk (és vagyunk), tehát ha nem is illetékesek, de mindenképpen érintettek az „államiság” vonatkozásában. A fejőstehénség fogalma és valósága egészen közel állt hozzám. Éltető és megmentő volt számomra Török Samu nagyapám Kajla nevű fejőstehene. (Édesanyámnak – betegsége miatt – elapadt a teje. Lehettem én kis állampolgár ugyan, de mégiscsak Kajla tehén polgáraként maradtam életben!) Meg aztán, kicsit nagyobb fiúként, kovboj lettem volna magam is… Ez pedig magyarra fordítva: (lovon ülő!) tehenész. Rövidre fogva a dolgokat, felnőtt férfiként lelkesen jártam ugyan a különféle államokat – de a fejősteheneket kedveltem bennük. Mert ahol fejőstehén van, ott az ember megél. És előbb-utóbb kiderül: aki él, az derül. Ha nem derül, akkor derűt csiholnak neki, mert van akkora kincs az élet, hogy végső (síráson, fájdalmon, panaszon túli) soron: derűvel éljünk. Ezt a véleményemet aztán akadémiai szintre fejlesztettem. Megalapítottam a Háry János Akadémiát, a legnagyobb magyar füllentő (nagyotmondó, vidám hazudozó) emléke előtt (is) derűsen tisztelegve. És mivel az embernek nevezett lény gyerekkorában a legeszesebb, „minden gyerek: eszes gyerek” alapon a kis emberek tömegeit fogadtam be a víg-akadémiára. Folyik az akadémiai játékunk bő négy-öt évtizede, amióta csak kinőttem a gyerekkorból, de – az eszességhez ragaszkodván – mégiscsak „eszes gyerek szerű” akartam felnőttként is maradni. Mondom, járom a különféle államokat, ahol magyar gyerekek élnek, és akadémiai üléseinken vígan eszeskedünk. Füllentünk is, cseleseket és nagyokat mondva, hogy nevethessünk és nevettethessünk. Akadémiánk jelszava: „Kicsi a világ, de nagyra nőhetne benne a derű.” Hát ezt – a derűt – növelgetjük! Bő négy évtized alatt az akadémiai archívumomban felgyűlt több tízezer rajz, szöveg, mindenféle, derűben fogant „víg-eredmény”. Hogy milyen kincseket őriz a Háry János Akadémia gyűjteménye, azt legutóbbi ülésünk „munkálataival” is illusztrálhatom. A Marosvásárhely melletti nagyközség, MEZŐPANIT harmadik és negyedik osztályos tanulóival „akadémiáztunk” (á la Háry János!). Nagyon felszabadultan, majd figyelmünket összpontosítva, nevetve, vitatkozva. Ahogyan ez akadémiai köreinkben szokás. A „három perc tehetség” próbája is fontos hagyomány: akadémikus társaim kapnak egy-egy lapot, a lapokon néhány vonal, ezeket kiindulásnak tekintve, HÁROM PERC alatt kiegészíthetik, tovább rajzolhatják, bele-köréje írhatnak. Lényeg, hogy vidám értekezés értékű legyen a három perc víg-eredménye. …És most visszatérhetek a „nem fejőstehén” megalapozású államelmélethez. Akadémiai eredményeink alapján tehetem, bizony. Az akadémikus társaimnak kiosztott lapokon laza kézzel rajzolt kör, négyzet, háromszög, vagy ezek (szintén laza) kombinációja szerepelt kiindulásként. Bárki elmerenghet (alkotó módon!) az egyik – háromszög és négyzet – „kínálaton”. Három perc alatt hogyan töltené fel DERŰVEL ezt a lapot. Nos, a negyedik osztályos mezőpaniti Barabási-Czirják Noé rajzolt is, színezett is, szöveget is írt a kiinduló rajzba, amit elmésen KIEGÉSZÍTETT. Nézhetjük az eredményt nagy fülű „kocka” nyúlnak, tehénlábú tyúknak, lónak, és elszórakozhatunk a látványon. De az értekező kis akadémikus nagy gondolata bizonyosan mindannyiunkat visszaterel a tehén, a fejőstehén „eszméjéhez”. Kicsit fura, de bizony tehén ez a rajzlapon, hiszen gondosan megrajzolt tőgye van, melyből a kis fejőgépen át a FANTA nevű üdítő ital folyik. Akadémiánkon az üdítő italok igencsak kedveltek. Nem csoda, ha az akadémiai csodatehén is üdítőitalt – fantát – tejel. Megjegyezném, hogy figyeljünk az akadémiai jóérzésre: nem jégkrémet, nem fagylaltot várunk el a fejőstehéntől, mert attól hideglelést kapna. De az egészséges eszesség alapzatán maradva, gondolom, hogy tejelhetne a Háry János Akadémia fejőstehene például feketekávét is. Akkor gyakran elüldögélnék mellette.
…Szóval az állam nem (egyetlen állam sem) fejőstehén? Na, de ha az állam (minden állam) ismerné a Háry János Akadémia fejőstehén-koncepciót? Akkor talán bizony szeretne az állam – ilyesfajta – fejőstehén lenni, de legalábbis hozzá hasonlítani. Barátaim, víg akadémikusok, felvidításra váró, szomorkodó non-akadémikusok (=leendő akadémikusok!), hirtelenjében ennyi a mai hozzájárulásunk az államelméletekhez. S mivel minden derűsen megélt nap: ünnep, a mezőpaniti csodálatos fejőstehénnel kívánunk vidám ünnepeket a világ államainak, a világ kovbojainak, az emberiség minden egyedének.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató