Egy munkakonfliktus hátterében
Múlt csütörtökön reggel a Marosvásárhelyi Közszállítási Vállalat 35-40 alkalmazottja megakadályozta, hogy az autóbuszok elhagyják a telephelyet, ezért a kora reggeli járatok nem indulhattak el.
A munkabeszüntetés kiváltó oka az érdekképviseleti szervezet tiltakozása volt a szakszervezeti vezető elbocsátása miatt – nyilatkozta akkor lapunknak Tatár Béla, a vállalat vezetője. Szerinte a jelenlegi rendkívüli helyzetben a buszsofőrök tiltakozása törvényellenes volt. Mivel már előző este tudomást szerzett a készülő „spontán” sztrájkról, értesítette a járványhelyzetben hozott előírások betartatását felügyelő hatóságokat, hogy intézkedjenek a marosvásárhelyi tömegszállítás biztosításáért. Értesüléseink szerint a helyszínre érkezett rendőrség és az alárendelt helyi rendőrség, valamint a csendőrség egységei tétlenül nézték az eseményeket, arra hivatkozva, hogy nincs hatáskörük beavatkozni.
Kedden, március 16-án a marosvásárhelyi mobil csendőralakulat sajtóosztályának közleményében elismerik ugyan, hogy „a 2020. évi 55-ös számú törvény értelmében tilos sztrájkot szervezni bizonyos tevékenységi területeken,” de állításuk szerint „a hasonló akciók alkalmával a Román Csendőrség nincs felhatalmazva szankcionáló hatáskörrel.” Valamint azt is írják, hogy: „a csendőrök jelenléte a közszállítási vállalat székhelyének udvarán egy esetleges közrendbontás, összetűzés megakadályozására és a járványügyi előírások betartásának ellenőrzése érdekében vált szükségessé.”
Megkerestük a járványhelyzet miatt életbe léptetett 2020. évi 55-ös törvény ide vonatkozó cikkelyeit, és kiderült, hogy a csendőrök másképp értelmezik, mint mi a törvényalkotó szándékát. Kezdjük azzal, hogy a 29-es cikkely tételesen megtiltja, más szolgáltatások mellett (például gáz-, víz-, villany-) a tömegszállítási és köztisztasági szolgáltatóknak a munkakonfliktusból adódó munkabeszüntetéseket. Talán a tiltakozó ProLex szakszervezetieknek is ismerniük kellene a törvényt, ha már ez az érdekképviseletük neve. Egyébként ezt a csendőrök közleménye is elismeri. De azt már vitatják, hogy volt-e intézkedési hatáskörük.
Lássuk, mit mond a 2020/55-ös törvény? A 65. cikkely k pontja tételesen megtiltja a tüntetéseket és a gyülekezést mind zárt, mind nyilvános térben, ennek büntetési tétele 500-2500 lej között mozog a résztvevők számára, és az l pont szerint a szervezők 2000-10000 lej között büntethetők. És láss csodát, a 67-es cikkely c pontjában az áll, hogy ezekben az esetekben a rendőrség és helyi rendőrség mellett a CSENDŐRSÉG TISZTJEI ÉS TISZTHELYETTESEI szankcionálhatnak.
Na, akkor most kinek van igaza? Netán azoknak, akik részrehajlással vádolják az intézkedésre kirendelt hatóságiakat, mondván, nemhiába csatlakoztak a közszállításiak a rendőrök és vámosok által létrehozott ProLex szakszervezethez? Vagy igaz az a városi legenda, hogy a Florea–Maior-tandem idejében zsíros pozíciókba juttatott nyugállományú belügyiek titkos háttér-megállapodásokat kötve saját érdekeiket érvényesítik?
Bizonyíték hiányában ezek csak kérdések.
