A csend tornyai alatt

Épített örökségünk

(Folytatás az előző pénteki lapszámból)

Kevés épület mesél annyit Szatmárnémeti múltjáról, mint a régi főtér fölé magasodó római katolikus székesegyház. Méltóságteljes homlokzata, klasszicista vonalai és több évszázados története nemcsak egyházi emlék, hanem a város egyik legbecsesebb öröksége. Nemzedékek imái, történelmi fordulatok és közösségi ünnepek emléke fonódik össze falai között, amelyek ma is a szatmári múlt élő tanúi.

Emlékeztető

A város régi központjában található a klasszikus stílusban épült monumentális székesegyház, amely mostani, végleges alakját a 19. század harmincas éveiben kapta meg. Szatmáron a katolikus vallásgyakorlat a reformáció következtében nagyon visszaszorult, a 17. században évtizedekig szünetelt, bár időnként a jezsuiták is működhettek a városban. Az első barokk plébániatemplom 1786 és 1789 között épült. Mai alakját a 19. század harmincas éveiben, több szakaszban történő átépítés nyomán nyerte el. Alapja az egykori alacsony, egytornyú régi plébániatemplom – 1786–1798 között épült –, amit még a várban álló régi plébániatemplom helyett emeltetett a szatmári plébánia, miután az romba dőlt.

Az új templom számára a Debreczeni-telket jelölték ki, itt történt meg 1786. július 2-án az alapkőletétel.

1852-ben egy vihar következtében a Megváltó szobra leesik a templom homlokzatáról

A templom hajóját egy kör alakú kupolával és a két mellékhajóval bővítik. Lebontották a templom régi tornyát, és megépítették a két új tornyot, valamint a két torony között a bejáratnál a hat hatalmas kőoszlopon nyugvó előcsarnokot.

A két torony felső közét a püspök a Megváltó, jobbról-balról pedig Szent Péter és Szent Pál apostol kőszobraival díszíttette.

A Megváltó szobra 1852-ben egy vihar következtében leesett a templom homlokzatáról. Kijavították, visszahelyezték.

1875-ben ismét leesett, és áttörte a déli torony falait, a mostani lourdes-i kápolnáig.

Az akkori szobrot cementtel összeragasztották, majd Pelikán József kanonok kertjében állították fel. A kert államosításakor visszakerült a székesegyház cintermébe.

Meszlényi püspök a Megváltó szobra helyett Jézus szíve-szobrot állíttatott a templom homlokzatára.

Az építési munkálatok idején, 1834-ben, a földrengés következtében a templom falai több helyen veszélyesen megrepedeztek. A bezárt templom javítási munkálatai három éven át tartottak, a megújított székesegyházat Hám János püspök 1837. augusztus 20-án szentelte fel. A főoltár képét – Krisztus mennybemenetele – Pesky József, a kupolafestményt – A 12 éves Jézus a templomban – Reidler János készítette a 19. század harmincas éveiben.

A székesegyház főoltárát carrarai márványból Tomán Félix készítette 1905-ben. A hívekkel szembenéző oltárt 1975. november 23-án, Krisztus király ünnepén szentelték fel.

A székesegyház külső képét a monumentális főhomlokzat határozza meg

A Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnök által a rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkból tudjuk meg, hogy a hosszan elnyújtott szentélyhez – amely a plébániatemplomból maradt – egy kupolával fedett, kör alaprajzú hajó csatlakozik, amely a két homlokzati torony által közrefogott négyszögletes térrészben folytatódik. 

A székesegyház külső képét a monumentális főhomlokzat határozza meg: az egyetlen főbejárat előtt hat, korinthoszi fejezetű oszlopon álló, timpanonnal záródó előcsarnok emelkedik. A timpanonban sugárzó felhőkön a hitet megjelenítő nőalak trónol, kezében kelyhet és keresztet tartva.

A portikusz mögött, a hajó oromfalán három szobor kapott helyet, középen Jézus szíve – eredetileg a föltámadt Krisztus állt itt, jelenleg a templom udvarán –, két oldalán Pál és Péter apostolokkal.

Az eredeti oltárképek jelenleg a püspöki palotában találhatók

A hasáb alakú tornyok felső szintje hengeres, körüljáró erkélyekkel, a toronysisakok nyújtott ívűek – ez a megoldás különösen emlékeztet Egerre. 

A tornyok és a hajó falait párkányok és pilaszterek tagolják, a tornyok alsó szintjén, a főhomlokzaton Szent István és Szent László királyok szobrai állnak.

A templom belsejét színes díszítőfestés és néhány bibliai jelenetet ábrázoló kép borítja.

A főoltár képe Krisztus mennybemenetelét ábrázolja, eredetije a pesti Pesky festőcsalád valamelyik tagjának műve, a kanonoki stallumokon és a gyóntatószékeken látható ovális formájú képekkel együtt.

A fehér márvány főoltár 1905-ben készült, Félix Toman szobrász munkája. A diadalív két oldalán szürke márványozású a Szent János evangélistának és Szent István királynak szentelt két mellékoltár.

Az eredeti oltárképek ugyancsak a Peskyek munkái, jelenleg a püspöki palotában találhatóak. Különös szépségű a kupolában felállított, késő barokk stílusú, sötétszürke márványozású Szent Kereszt- és Fájdalmas Mária-oltár. A főhajóban áll még a Nepomuki Szent Jánosnak és Szent Alajosnak szentelt oltár is.

A déli torony alatti kápolna Lourdesi Mária oltárát az 1870-es években állították a soproni id. Storno Ferenc tervei alapján.

A templom berendezésének különösen szép darabjai a klasszicista stallumok és gyóntatószékek.

A sekrestyékben kaptak helyet az egykori püspöki képtár szép darabjai is.

A klasszicista kialakítású karzaton álló orgonát 1925-ben építtették.

A püspöki kripta

A templom alagsorában található a szatmári püspökök kriptája. Itt nyugszanak Szatmár püspökei, Nm. és Ft. Reizer Pál kivételével, akit – végakarata szerint – a híd melletti katolikus temetőben helyeztek örök nyugalomra, a papok parcellájában. Olyan jelentős püspökök sírhelyei találhatók itt, mint Hám János vagy Scheffler János.

A Jézus-szobor

Említésre méltó az északi sekrestye és a fölötte húzódó oratórium helyiségeiben található, Meszlényi Gyula püspök (1887–1905) által létrehozott egyháztörténeti gyűjtemény és képtár, amely felbecsülhetetlen művelődéstörténeti és művészettörténeti értékű műtárgyakat (festményeket, klenódiumokat, textíliákat, liturgikus tárgyakat) őriz.

A templom körüli kertben két szobor is helyet kapott: 1960-ban állították fel a szentély szomszédságában azt a Jézus-szobrot, amelyet 1852-ben a szélvihar döntött le a templom főhomlokzatának koronázópárkányáról, 1999-ben pedig Hám János püspök Lakatos Pál szobrászművész által készített mellszobrát állították a székesegyház főhomlokzata elé.

A székesegyház a partiumi klasszicista építészet legjelentősebb képviselőjeként monumentalitásával jelentős mértékben meghatározza a város főterének jellegét.

Demján László műemlékvédő építész kiegészítése

Egy közel 900 éves múltú, több mint 300 éve szabadkirályi alföldi városban azt gondolnánk, hogy az akciómentes, nyugalmas életmódjával vészelhette át máig a rá mért évszázadokat. 

A megyeszékhely látképe talán ma már le is tagadhatja múltját? Mégsem… Mivel a csendes dualizmus korából az akkori őshonos polgárok számadásaiból jónéhány még ránk köszönő egy- és kétemeletes klasszicizáló épület, valamint nem kevesebb földszintes lakóház üdvözli a fellángolás korát. Szerényen és átalakulva ugyanis, de visszainteget a város, hogy mégis vállalja múltját, létezését. Ebben a különböző korokat átélt történelmi viharok fergetegében, ha nem is a Közel- és Távol-Kelet cikornyás mozaikvilága köszön ránk, a város vallási sokszínűsége mégis jelezhet valami nem szokványos szintlépést. 

Szatmárnémeti vallási színezetei

A keresztény hitre térített honfoglaló magyarok mellett itt Szatmárnémetiben már 1411-től megemlítik a Szent-Egyed pusztai templomot. Ez azért különös, mivel csak a vallonok, franciák és olaszok körében van tisztelete, így feltételezhető Partium területén az olasz vallonok masszív letelepedése. Ők alapíthatták az Egyed-kápolnát és a közeli Nagyvárad Olaszi városrészének templomait is. Ez a múlt érdekessége, mára a különböző történelmi egyházakhoz, felekezetekhez tartozó templomok, kápolnák száma megközelíti a 30-at,  40-et. A pontos szám meghatározhatatlan, mivel egyes egyházak templomai, kisebb rend- és imaházai, filiáinak besorolása adhatja meg a pontos és közölhető statisztikai számot. Valahogyan körbejárjuk mindezt a színpalettát, vallási színeződést.

A korábbról ismert és bemutatott főtéri székesegyház a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye és a város legimponálóbb temploma. Építése is egy kort jelöl 1837-i átadásával, aktuális híveinek száma 10-12 ezer fő lehet. 

A katolikus kultusz és hitélet megszervezésére még a korábban ispotályos és az oktatás céljára, misszionárius feladatkörök ellátására betelepített, az osztrák rendtartományhoz tartozó jezsuiták székhelyévé végül az 1908-ban felavatott Jézus Szent Szíve plébánia, azaz a Kálvária-templom válhatott. 

Az ellátott hívek száma 30 ezer alatti. A Kis Szent Teréz plébániát ugyancsak az első román éra idején, 1935-ben adhatták át a több ezres hívőközösség számára, érdekesség, hogy ez a keszthelyi nagytemplom, a Karmelita Bazilika kicsinyített mása. 1938-ban újraszentelték az Urunk Színeváltozása titulussal. 

A katolikus kultusz és hitélet megszervezése

Az 1906-ban épített Hildegárda templom felszentelésével válhatott Szent János Apostol és Evangelista plébániatemplommá. Átadása után nem sokkal került a ferences rendi szerzetesek birtokába 1967-ig, most az egyházmegyés papok vezetik a szertartásokat a többezer katolikus számára. A város talán második legjelentősebb, szintén a Katolikus Egyházmegyéhez tartozó épületegyüttese a Zárdatemplom és a hajdan volt kisegítő épületrészei. Hám János püspöksége idején települtek a városba a beteg és kisegítő munkát végző Irgalmas Nővérek. Az eléggé elhúzódó építés miatt a templom és zárda épületének felszentelésére csak 1852-ben kerülhetett sor, Szűz Mária Szeplőtlen Fogantatása titulussal. A masszív templom és épület tömege valahol visszaadja a Szamoshát záródásában feltűnő nagybányai hegyek vonulatát. Összeségében úgy tizenkét-tizenhárom templom szolgálja a város katolikusainak lelki életét.

A modern vonalú templom emeli a város magyarjainak vallásos életszükségletét

A város körülbelül hat-hét református temploma áll keresztyének szolgálatában, és a Szatmári Református Egyházmegyén belül működnek. A város lakosságának közel egynegyedét kitevő hívők száma szerint a Láncos templom mellett a Németi templom jelenti a szatmáriak második bástyáját. A több mint tíz évig tartó építkezés után végül 1802-ben szentelhették fel. A város korábbi Hóstánc részén mára a Külteleki templom található, amelyet hosszas halasztással 1948-ban sikerült átadni a buzgó külvárosi missziónak. A terjeszkedő város szélső Szamos-negyedében az 1994-től igényt formáló  egyházi hívek lakótelepi, úgynevezett Szigetlanka vagy Szigetligeti-templom megépítésére szánták rá magukat. A modern vonalú templom emeli a város magyarjainak vallásos életszükségletét.

A város történelmének legjellegzetesebb egyházépítészeti fejlődését és egy hozzá kötődő vallás bukását a helyi zsidóság helyzete mutatja talán a legjobban. Mára a két vallási épülettel rendelkező zsidóságnak a második világégésig három nagyzsinagógája és huszonöt imaháza működött folyamatosan. A második bécsi döntésig Szatmár zsidósága a város közel egynegyedét, több mint 13 ezer főt tett ki, míg mára számuk úgy 100-200 főre tehető. A nem neológ és ortodox izraelitáknak a Várdomb utcai, ma is álló zsinagógája 1891–’93 között épült mór és eklektikus stílusban. Ezen Nagytemplom melletti Talmud Tora imaház most is a hitközséget szolgálja. 

A görögkatolikusok erdélyi és partiumi térhódítása

A hajdani Erdélyi Fejedelemség és a Magyar Királyság közötti függő részek, azaz Partium egy népek, rendeletek és hatalmak közti ütközőterület volt mindig. Ebben a még törökök okozta állandó káoszban történt, hogy a  Várad 1661-es ostroma és elfoglalása utáni időkben az akkori görög, bosnyák és rác, azaz délszláv kereskedők a nyugalmasabb szatmári területekre tették át területüket. Németiben megalakították első görögös alapú hitközségüket. Az akkori Habsburg-politika a római katolikus egyház terjesztését helyezte elsőrendű feladatává, ezért történhetett meg, hogy még a letelepedési és szabadságlevelükben is kötelezték igehirdető papjaikat a munkácsi egyházmegyéhez való tartozáshoz és arra, hogy az egyesült, „unitus” vallást gyakorolják. 

Ezzel indulhatott el a görög-katolikusok erdélyi és partiumi térhódítása, amelyben, megtartva bizánci rítusukat, a római pápát tekintették egyházfőjüknek. Eleinte ez a nagyobb számú ruszinokat és kevés oláhságot ölelhette fel, később Szilágy, Szatmár magyarajkú híveire is átterjedt vallássá vált. Ennek köszönhetően alakulhatott meg 1912-ben például az önálló, de színmagyar Hajdúdorogi Egyházmegye, valamint a nemzeti kegyhelyként elismert máriapócsi templom. 

Az első, 1683-ban épített és a kuruc–labanc időkben leégett templomuk helyére 1757-ben új kőtemplom került, amelyet 1900-ban bővítettek, és építettek át a mai állapotára. Ez ,a magyar nyelvű Szent Miklós Egyházközség jelenleg körülbelül háromezer hívet számlál. Összességében a hat-hét templommal rendelkező egyház többsége a román impériumváltás óta államvallásnak titulált görögkeleti ortodox egyháztól állt vissza eredeti hívői táborába.

Magyar vallási és felekezeti hovatartozás szerint még számszerűsíthető a baptista, unitárius, adventista, pünkösdista, evangélikus-lutheránus és Jehova tanúinak gyülekezete.

Lám, mennyi finom színezete lehet egy városra ráterülő, könnyed vallási lepelnek.

* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítésznek, műemlékvédő szakmérnöknek; a segítségért dr. Kálmán Attila tanárnak, történésznek. Az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából és gyűjteményéből küldte el a szerzőnek.