A 70 évvel ezelőtti diadalra emlékeztek

Szombaton ünnepelte a magyar média és futballvilág a magyar labdarúgás legnagyobb visszhangú sikerét, a londoni 6:3-as (valójában 3:6-os) győzelem 70. évfordulóját. 

Nyárádszeredában sem feledkeztek meg a sporttörténelmi sikerről, a hétvégén a Nyárádszeredáért Egyesület és az Erdélyi Magyar Szövetség helyi szervezete hívta egybe a labdarúgás kedvelőit.

 A friss olimpiai aranyérmes (1952, Helsinki) Magyarország 1953. november 25-én az akkori európai futballvilág legkiemelkedőbb sikerét érte el, amikor 101 ezer néző előtt Londonban legyőzte Angliát, megszakítva annak hosszú veretlenségi sorozatát. Az „évszázad mérkőzésén” a Wembley stadionban Hidegkuti (3), Puskás (2) és Bozsik góljaival világszerte visszhangot keltő győzelmet arattak. A hatalmas győzelem emlékére és az Aranycsapat tiszteletére 1993-ban, a mérkőzés 40. évfordulóján a Magyar Labdarúgó-szövetség november 25-ét a magyar labdarúgás napjává nyilvánította.

A legendás mérkőzést a kollektív emlékezet Nyárádszeredában is megőrizte, a mérkőzés 60. évfordulóján (2013) Szucher Ervin sportújságíró előadásával ünnepeltek, a 65. évfordulón (2018) először rendeztek focitornát, ahol folyamatosan ment a játék három órán és hat percen át, az utolsó percekben a szervezők az 1960–70-es évek nyárádszeredai labdarúgóival álltak pályára. Így nem volt kérdés a 70. évforduló megünneplése, egyrészt nemzeti érzelemből, másrészt a környéken mindig nagy hagyománya volt a focinak – mondta el érdeklődésünkre Gálfalvi Tibor, a szervezők egyike, aki arról is szót ejtett, amiről hajlamosak vagyunk elfeledkezni: a londoni mérkőzésnek 1954-ben volt a visszavágója, amikor Magyarország Budapesten 7-1-re győzte le Angliát, akkor született a szállóige, miszerint „az angolok egy hétre jöttek, és hét-eggyel mentek”.

A Csaba királyfi csapatát kitevő szeredai házigazdák meghívására a szombati sporteseményen jelen volt a magyarországi Kétpóról egy baráti társaság együttese is, de a helyi önkormányzat és a református egyházközség közös csapata is pályára lépett. 

A helyszínen internetes anyagokból, fényképekből, újságcikkekből készült kiállítás fogadta a sportolókat, a helyi Bíró József Attila a magyar csapatot jellemző angol sajtó korabeli anyagaiból válogatott, míg Mezei János, az MPP volt elnöke két labdát is elhozott az eseményre: az egyiket maga Buzánszky Jenő írta alá még életében, a másikat az ő fiától kapta, ez az angliai mérkőzés során használt laszti reprodukciója. 

A megnyitón Szűcs Péter szervező emlékeztette a csapatokat az egykori győzelemre, míg Zakariás Zoltán parlamenti képviselő gratulált az évfordulós esemény megszervezéséért, mert arról a győzelemről hosszú ideje tud mindenhol a világ, ahol magyarok élnek. „Szükség van ilyen eseményekre, mert lélekben ez tud összetartani” – mondta az EMSZ elnöke, aki azt is megemlítette, hogy hetven évnek kellett eltelnie, hogy a magyar futball ismét szintet tudjon lépni. Kátai Attila szervező ifj. Buzánszky Jenő üdvözletét olvasta fel. Nem tudott jelen lenni, de emlékeztette a sportbarátokat, hogy nem egy átlagos szombati napot élnek, hanem az egyik legnagyobb sporttörténelmi diadalra emlékeznek, arra, hogy az Aranycsapat legyűrte a futball bölcsőjének tekintett, a hazai pályán kilencven éve veretlen Angliát, s ezzel felhelyezte Magyarországot a világ labdarúgásának térképére. „Az utókor számára az üzenet egyértelmű: a sportban bármi elérhető, ha megfelelő tehetség mellé kellő kitartás, alázat és szorgalom társul” – üzente a nemzet sportolójának tartott Buzánszky fia.

Él-e még a nyárádszeredai idősek tudatában a múlt évszázad mérkőzése? Erről kérdeztük az egyik 87 éves lakost. Akkor Nyárádszeredában már létezett „rádiósítási központ”, és a településen kihelyezett hangszórókból (difuzor) hallgatták az emberek a magyar csapat mérkőzéseinek közvetítését. Magyari Vencel akkor középiskolásként Sepsiszentgyörgyön tanult, ő is követte a meccseket, de a londoni összecsapást itthon hallgatta egy utcabeli barátjával egy kis Tesla rádión, és ugrándozva ünnepelték a magyar csapat diadalát, amely „mindenkinek az emlékezetébe bevésődött” – tekintett vissza az idős helyi férfi.