*A konferencia szakmai stábja (Fotó: Nagy-Bodó Szilárd)
Párhuzamos valóságok
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem április 24-én tizennegyedik alkalommal szervezte meg a nemzetközi médiatudományi konferenciát, amely a Párhuzamos valóságok, eltérő értékendek – A társadalmi párbeszéd új útjai címet viselte. A konferencián olyan kérdésekre keresték a választ, mint hogy milyen új vagy alakuló értékrendek jelennek meg napjainkban, hogyan írhatók le és értelmezhetők a jelenlegi átalakulási folyamatok, vagy hogy milyen stratégiák segíthetnek a társadalmi kohézió és párbeszéd fenntartásában.
A konferenciára különböző mesterségeket űző szakembereket hívtak el, a jogtól kezdve a művészeteken át, el egészen a társadalomtudományok terén dolgozó szakemberekig, mutatott rá dr. Kós Anna, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem rektorhelyettese, aki kiemelte, hogy a különböző szakemberek megközelítéséből egy mozaikszerű önkép állt össze. Az előadások nagyon érdekesek voltak, és nagyon színes képet adtak a párhuzamos valóságokról, amelyekben élünk, és a változó értékrendekről, fogalmazott a rektorhelyettes.
A párhuzamos valóságok kapcsán látni kell azt is, hogy most már nagyon közel vagyunk ahhoz, hogy azok nagyon komoly problémákat generáljanak. Azonban az emberiségben van annyi életrevalóság, hogy időben megoldja ezeket a problémákat, még mielőtt tragikussá válnának, vélekedett dr. Kós Anna, aki szerint már közel vagyunk a megoldáshoz. Azt jelenleg nem lehet megállapítani, hogy mi lesz a megoldás, de mostanra annyira érezhető a párhuzamos valóságok jelenléte, hogy valamilyen módon el kell kezdődjön a buborékok összeolvadása, el kell kezdődjön valamilyen közös diskurzus kialakítása.
A konferencia alkalmával dr. Kós Anna is tartott egy előadást, amelynek címe A béke ötven árnyalata volt. Ebben azt mutatta be, hogy a különböző politikai szereplők, és nem csak, hogyan használták a béke kifejezést. Lapunk kérdésére arra is felhívta a figyelmet, hogy a béke kifejezést legutóbb a II. világháború előtt használták olyan gyakorisággal, mint most. Ezzel együtt reményét is kifejezte azzal kapcsolatban, hogy nem fog bekövetkezni egy kataklizma a visszhangkamrák jelentette párhuzamos valóságok megoldása előtt.
Ami pedig a konferencia jövőjét illeti, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem rektorhelyettese azt is elárulta, hogy a következő kiadás is valamilyen online felülethez kötődő problémával fog foglalkozni, mert az a célkitűzés, hogy az online médiának a társadalomra tett hatásait vizsgálják. Azonban a konferencia témáját minden évben az adott elsőéves hallgatók határozzák meg, akik majd csak október elsején fognak összeállni az egyetemen.
Az idei konferencián számos más előadás is volt, például dr. Klein Tamás a párhuzamos valóságokról és digitális alkotmányosságról beszélt, dr. Gyéresi Júlia arról, hogy milyen eszmék formálták az értékrendeket és a nyelvhasználatot a 21. században a nyilvános médiaterekben, dr. Szász Attila az ember és a mesterséges intelligencia együttműködéséről a rádiózásban, dr. Patkó Éva a fake news dramaturgiai vetületeiről, dr. Iacob Andreea Az élő művészetek teatralitás és performativitás között: a relációs posztperformativitás mint a kapcsolatok laboratóriuma címmel tartott előadást, míg Kurnia Jati a professzionalizmus és a médiagazdasági racionalitás közötti egyensúlytalanságot vizsgálta. És ez csak néhány azon számos előadás közül, amelyen pénteken részt lehetett venni a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen.
A nemzetközi médiatudományi konferenciának továbbá már évek óta szerves részét képezi a sajtófotó-pályázat díjkiosztója is. A pályázatra 11. és 12. osztályos diákok jelentkezését várják minden évben, az első díjasok pedig könnyített felvételivel nyerhetnek bejutást az egyetem audiovizuális kommunikáció, forgatókönyv- és reklámírás, média szakára. Az idei pályamunkák kapcsán dr. Jakab Tibor fotóművész, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem oktatója elmondta, hogy nagyon jó minőségű anyagok érkeztek, a minőség fejlődése pedig egy évek óta megfigyelhető tendencia. Látszik, hogy a pályázók készülnek, tudatosan és figyelmesen készítik a képsorokat, fogalmazott a fotóművész, aki azt is elárulta, hogy a pályázatok között olyanok is voltak, amelyek akár egy kitalált, megrendezett képsorból álltak, amely egy sztorit bemutat. Nem mellesleg a fotópályázat szabályzatába bele van foglalva az, hogy a képek minősége nem mérvadó, a mondanivaló elsődleges a technikához képest.
Egyenlő esélyt akarunk adni azoknak, akiknek például nincs egy performans gépük, akár egy telefonnal készítenek képeket, mert a képekből kiderül, hogy van-e képi látás, van-e tehetsége az illetőnek vagy sem. Tehát ha valaki küld egy gyengébb minőségű képsort, aminek viszont erős mondanivalója van, akkor az sokkal nagyobb pontozást fog kapni, mint az, aki egy tökéletes képet küld, ami egy performans géppel készült, viszont a mondanivalója sokkal silányabb, vagy egyszerűen nem sikerül átadnia az üzenetet a néző számára. Úgyhogy ilyen szempontból egyenlő esélye van mindenkinek – mondta a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem oktatója, kiemelve, hogy a technikán és a technika minőségén lehet segíteni, a tehetséghiányon nem igazán.
A párhuzamos valóságok témakörben pedig előkerült a gyűlölet, az agresszió is, ami szintén tetten érhető az online térben, de szerencsére nem olyan mértékben, ahogy azt laikusként gondolnánk. Erről dr. Németh Erzsébet egyetemi tanár, a budapesti Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának vezetője beszélt, aki lapunknak adott interjújában kiemelte, hogy a jelenség megértéséhez először definiálni kell az agressziót. Akkor beszélünk agresszióról, amikor céltudatosan okozunk másoknak fizikai vagy mentális kárt. A definíció után pedig érdemes tényleg megnézni azt, hogy hogyan tudjuk mérni a kommentekben lévő agressziót, hiszen több ezer, több tízezer komment áll rendelkezésünkre, és rendkívül aggályosnak tartjuk azt, hogy ezek mennyire agresszívak, de azt is tudnunk kell, hogy az ember rendkívül érzékeny lény. Tehát, ha sok-sok komment közül csak egy agresszív és támad valakit, akkor azt az egyet őrizgeti az érintett, az egyet kiválasztja, azt fogja fölidézni, nem tud aludni, hatással lesz rá, negatív értelemben.
Az agresszió nem egy új jelenség, de vannak olyan algoritmikus módszerek, amelyek az emberi agressziót előhozzák. Sok-sok frusztráció éri az embert, önigazol az ember, csoportosan akar valamit elkövetni, sok az anonimitás, és mindezek megerősítik az agresszív tendenciákat.
A közösségi médiában sokszor az lehet az érzésünk, hogy az algoritmus szereti az agressziót tartalmazó bejegyzéséket, ezekre több reakció érkezik, és ezért még szélesebb körben eljut az adott tartalom a felhasználókhoz. Azonban fontos tisztázni, hogy aki azt állítja, hogy ismeri az algoritmus működését, az hazudik, nyomatékosította dr. Németh Erzsébet, aki arról is beszélt, hogy egy, a Metropolitan Egyetemen végzett felmérésből az is kiderül, hogy a valóságban nincs több reakció az agresszív tartalomra, mint a nem agresszívre. Ezzel együtt a kutatás során azt is megállapították, hogy az emberek inkább az agresszivitást szokták megosztani.
Dr. Németh Erzsébet azt is elmondta, hogy az agresszió ellen a tudatossággal lehet a legjobban küzdeni, nem szabad engedni, hogy elsodorjon minket a sértettség, erre viszont nagyon nehéz figyelni.
A konferencián Héjj Szilárd marketingszakember is tartott előadást, amelyben azt boncolgatta, hogy hogyan változtatta meg a közösségi média és az ott megjelenő hirdetések a reklámpiacot. Elmondása szerint régebben ingyenes egy oldal a követői bő 10%-ához jutott el, ez az arány mostanra viszont alig 2-3%. A vállalatok, a hirdetők pedig napjainkban kell diverzifikálják a megjelenésüket, tehát nem elég pusztán egy felületen hirdetni. Továbbá pedig szükség van olyan üzenetekre, szlogenekre, amelyek áttörik a buborékok falát, és ezáltal még több emberhez eljutnak. Héjj Szilárd a trollokra is felhívta a figyelmet, akik ártó szándékkal jelennek meg egy vállalat vagy egy politikus közösségi médiás oldalán, ezekkel szemben az egyetlen jó megoldásnak a tiltást nevezte meg. Továbbá azt is aláhúzta, hogy meglátása szerint a mesterséges intelligenciát a marketing terén, de más szakterületeken is használni kell, viszont nagyon fontos, hogy a folyamat végén ott legyen az ember.
