130 éve született dr. Kopp Elemér professzor

Emlékezés a marosvásárhelyi Gyógyszerészeti Kar egykori egyetemi tanáraira

A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Gyógyszerészeti Karának alapítója volt, az ő nevéhez fűződik a tanszék irányításával működő gyógynövénykert kialakítása. Azért is emlékezem tisztelettel és szeretettel rá, mert ő volt az első főnököm a kar gyógynövényismereti tanszékén.

Kopp Elemér 130 évvel ezelőtt, 1890. augusztus 17-én született Kolozsváron. Apja Kopp József vasúti tisztviselő volt, anyja, Mária pedig a háztartással foglalkozott. Fiuk, Elemér az iskola elemi osztályait 1896 és 1900 között végezte Kolozsváron, majd ezt követően az unitárius gimnáziumban folytatta 1900 és 1908 között. Az iskola nagy múltú kéziratos diákfolyóiratának, a Reménynek az 1907/1908-as kötetét Kopp Elemér mint nyolcadikos diák szerkesztette. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte a Magyar Királyi József Műegyetem Vegyészmérnöki Karán, ahol 1913. június 27-én mérnöki diplomát kapott, majd 1916-ban elnyerte a doktori fokozatot is.

Hazatérte után, képzettségének megfelelően, változatos munkahelyei voltak. Legelőször Brassóban, a kénsavgyárban analízissel foglalkozott, majd 1913 és 1919 között a brassói cukorgyárban a cukorrépa analízisét végezte. Annak ellenére, hogy később vezető mérnöknek nevezték ki, hazatért Kolozsvárra, és a helyi vegyi gyárban a szappan-, a vazelingyártást vezette és ellenőrizte. 1923-ban Páter Béla meghívására az 1904-ben Kolozsváron a világon elsőként alapított gyógynövény-kísérleti állomásra ment át, ahol a kémiai laboratórium vezetésével bízták meg. Az illóolaj-tartalmú gyógynövényekkel végzett vizsgálatainak eredményeit német szaklapokban közölte. Páter Béla 1938-ban bekövetkezett halála után Kopp Elemér eltávozott a kísérleti állomásról, és rövid ideig a Triumph elnevezésű, kéntartamú olajokat gyártó vállalat technikai igazgatója lett (1941-ig). A második bécsi döntés után ismét a gyógynövény-kísérleti állomáson alkalmazták igazgatóként, 1944-ig. Ez idő alatt jelent meg Gyűjtsünk gyógynövényeket! (Kolozsvár, 1942) című könyve. 1944-45-ben Budapesten tanulmányozta az anyarozs (Secale cornutum) mesterséges termesztésének lehetőségeit.

 A hatalomváltozást követően visszatért Kolozsvárra, és az Astra vegyipari cég vezetője lett egészen 1948-ig. Ekkor meghívták a Marosvásárhelyen létrejött Gyógyszerészeti Karra professzori minőségben a farmakognózia (gyógynövényismeret) tanszékre, majd 1951-ben a növénytan, a farmakognózia és a galenika (ma gyógyszertechnológia) alkotta tanszékcsoport vezetője lett. Továbbadta Páter Béla szellemiségét munkatársainak, és így iskolát teremtett. Munkásságával, ami a gyógynövények hatóanyagainak kutatásától az alaktani vizsgálatok kérdésein át a fajok elterjedésére, a termesztés, az ipari értékesítés és a gyógyászati felhasználás területeire is kiterjedt, a gyógynövények sokoldalú kutatásának igényét oltotta munkatársaiba. Ettől kezdve az egyetem keretében folytatott oktatói és kutatói tevékenysége fellendült. Kopp professzor tartotta az akkor három féléves tantárgy előadásait a III. és a IV. éves gyógyszerészhallgatóknak. Számukra már 1953-ban három kötet jegyzetet írt, amit bővített kiadásban 1956–57-ben újra megjelentetett. Országos viszonylatban ő volt az első, aki jogot kapott doktoranduszok irányítására a farmakognózia tárgykörében. Az ország minden részéből hozzá jöttek doktorálni azok a gyógyszerészek, akik gyógynövényekkel kapcsolatos témát választottak. Az egyetem és a Gyógyszerészeti Kar tudományos tanácsának tagja volt, ezenkívül számos hazai és külföldi tudományos társaság tagjává választották, a Farmacia című országos gyógyszerészi szaklap, havonta megjelenő folyóirat szerkesztőségének is tagja volt.

Az ő nevéhez fűződik a tanszék irányítása alatt működő gyógynövénykert alapítása, amely az oktatás és a kutatás jelentős bázisa lett. Kolozsvárról magával hozta a Páter Béla által termesztett gyógynövények magvait, és ezekkel a magvakkal kezdte meg a gyógynövények termesztését, ami számos tudományos kísérletének anyagát biztosította. Többek között az illóolajat, az alkaloidokat és a C-vitamin-tartalmú növényeket kutatta. Az itt végzett máknemesítési, valamint a mákszalmából előállítható morfinkísérleteiért 1957-ben Magyarországon Kabay János-emlékéremmel és díszoklevéllel tüntették ki. Eredményeit több hazai és német szakfolyóiratban közölte. A Román Gyógyszerkönyv VI. és VII. kiadásának szerkesztésében több növényi eredetű cikkely összeállításával részt vett. 

1961-ben nyugdíjazták, de továbbra is bejárt szerény kis szobájába dolgozni, ami egyben laboratóriuma is volt. Munkabírása, igényessége és ugyanakkor szerénysége példamutató volt. Hetvenéves korában érdemes egyetemi tanár fokozattal, a Nagy Nemzetgyűlés a Munkaérdemrend III. fokozatával tüntette ki. Ipó László (1911–1991) marosvásárhelyi festőművész örökítette meg arcképét, amely ma az egyetem szenátusi termének falán található. 

Marosvásárhelyen, 1964. január 19-én hunyt el. Végső nyughelye Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben van, a lutheránus részben. Temetésén a tanszék munkatársai valamennyien részt vettek. Sajnos sírhelye ma már nem található meg, de sírkövét a Házsongárdi Alapítvány munkatársai megmentették.

Születésének 130. évfordulóján és halálának közelgő 57. évfordulója alkalmával hálával gondolok arra az öt évre, amikor Kopp professzor egykori munkatársaként az ő alapos, gondos tanítása és irányítása mellett kezdhettem el oktatói és kutatói munkámat.

Ui.: Kopp Elemér munkahelyeinek adatai az 1955. február 9-én saját kezével írt Önéletrajzából származnak, amit professzori kinevezésének attesztálásakor írt, és megtalálható az Országos Levéltár Maros megyei részlegén.

Dr. Péter H. Mária