„Korszerű, európai színházról álmodom”

Mint ismeretes, évek óta állandó vezérigazgató nélkül működik a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház. A helyzet botrányos fordulatokat szült.

Mint ismeretes, évek óta állandó vezérigazgató nélkül működik a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház. A helyzet botrányos fordulatokat szült, először Vlad Rădescut, majd Csapó Györgyöt nevezték ki ideiglenes igazgatóvá, utána ismét Vlad Rădescu kapta meg a tisztséget. Az új versenyvizsgát kiírták, arra pedig dr. Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem rektora is jelentkezett, meg nem erősített információk szerint ő maradt egyedül versenyben. Az alább közölt rövid interjú során vele beszélgettünk.

– A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem rektora, mégis jelentkezett a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatói posztjára kiírt versenyvizsgára. Miért?

– Azért, mert a vásárhelyi Nemzeti helyzete évek óta nem alakult rózsásan. Nekünk pedig nagyon nehéz pozitív példa nélkül tanítani, meggyőzni a hallgatóinkat, hogy érdemes a színházzal foglalkozni. Mi a megszokottnál kétszer több energiát fektetünk a hallgatóink képzésébe, mégis sokan Vásárhely környékéről is inkább Kolozsvárra mennek tanulni – mert ott jó színház van. Oda felvételiznek, abban a reményben, hogy később bekerülhetnek a helyi színházba. A vásárhelyi intézmény által közölt adatok azt mutatják, hogy a tavalyi évadban a román tagozatnak 4000, a magyarnak 12.000 nézője volt. Ez drámaian alacsony szám, ez a város többet érdemel. És ha jobbat is kap a közönség, azt sem tudják eladni a menedzsment miatt. A tavaly a magyar tagozat díjat nyert Kisvárdán, az idén Nagybányán, de ezek az előadások sem jutottak el a közönségig, holott nem hiszem, hogy a vásárhelyi publikum esküt tett volna arra, hogy a minőségi produkciókat nem tekinti meg.

– Hogyan és miben kíván változtatni a jelenlegi helyzeten?

– Úgy érzem, hogy a tapasztalatom hasznára válhat a színháznak. Van más megélhetési forrásom, azért jelentkeztem, mert most még abban a korban vagyok, amikor tehetek valamit. Utána kell nézni, hogy konkrétan mi az, ami gátolja a jó előadások létrejöttét, azok eladását, át kell alakítani a döntési mechanizmusokat. Nagyon áldatlan állapot az, hogy négy éve ideiglenes igazgatók vezetik a színházat. Az ideiglenes igazgatót egy hónap elteltével sehol sem veszik komolyan. Ezzel Vlad Rădescut, majd Csapó Györgyöt is nagyon rossz helyzetbe hozták. A programomban nincsen kompromisszum. Maximalista program, és azért az, mert úgy érzem, hogy vele a színház önbecsülését vissza tudom állítani. A színház legsikeresebb éve az 1984-es évad volt. Én hasonlóan sikeres, de korszerű, európai színházról álmodom, amely el fog mesélni valamit önmagáról, Marosvásárhelyről. De a semmiből mindig könnyebb újat teremteni, mint egy meglévő, elkorcsosult struktúrát megváltoztatni. Mint bérletes néző felháborítónak tartom, hogy előadások maradnak el, hogy a büfében zörgős ételeket adnak szünetben, hogy az illemhelyre inkább nem megyek be, hogy egy kigombolt ingű tűzoltó szedi a jegyeket és hogy a színház saját szervezői nem ajánlanak bizonyos előadásokat. Mint szakmai ember tudom, hogy a színészek egy része hozzászokott ahhoz, hogy hónapokig nem kap szerepet, míg mások folyamatosan túlterheltek, de mindannyian úgy érzik, nincsenek eléggé megbecsülve. Ezen is változtatni kívánok.

– Amennyiben sikeres lesz a vizsga, marad tovább az egyetemnél?

– Ha sikerül, akkor a rektori székemről azonnal lemondok, de tovább tanítok az egyetemen. Egy-két napon belül meg kellene tudnom, hogy átment-e a dolgozatom, és ha igen, akkor e hét péntekén kerül sor a szóbeli vizsgára, amelyen már eredményt is hirdetnek. Utána kéthetes óvási periódus következik. Sikeres vizsga esetén július közepén kapnám meg a kinevezésem, ez olyan szempontból rossz, hogy ebben az időszakban már nagyon nehéz jeles rendezőket meghívni, mondjuk, egy októberi bemutatóra. De ennek ellenére reménykedem.