„Elindultam szép hazámból…”
Az 1990-ben alapított és közel egy évtizeden át itthon és Európa-szerte kirobbanó sikerrel koncertező marosvásárhelyi száztagú Cantemus leánykórus 2011. augusztus 4–7-e között találkozót szervez, karvezetőjük, Birtalan József zeneszerző-karnagy vezényletével.
Az 1990-ben alapított és közel egy évtizeden át itthon és Európa-szerte kirobbanó sikerrel koncertező marosvásárhelyi száztagú Cantemus leánykórus 2011. augusztus 4–7-e között találkozót szervez, karvezetőjük, Birtalan József zeneszerző-karnagy vezényletével. A találkozóra – amelyre hazajönnek a világ minden részébe szétszóródott egykori kórustagok – a hajdani „otthonában”, a marosvásárhelyi Vártemplomban kerül sor. A kóruspróbákat – augusztus 4–5-én 19 órakor – a Gótikus Teremben, az ünnepi hangversenyt augusztus 7-én de. 11 órakor a Vártemplomban tartják.
A Cantemus leánykórus – amely a fájdalmasan korán elhunyt Fülöp G. Dénes akkori vártemplomi lelkész ötlete alapján jött létre – rendkívül fontos közösség- és identitásteremtő iskolája volt a közös éneklést annyira szomjúhozó marosvásárhelyi magyar diáklányoknak. Birtalan József az egyetemes kórusirodalom legfontosabb alkotásai mellett a magyar zenei anyanyelvvel, a magyar népdallal, a Kodály-módszerrel is megismertette a lányokat, a zenei nevelés egy új, szabadabb fórumát teremtette meg Marosvásárhelyen. Felejthetetlen élmény volt, amikor a száz, székely ruhába öltözött, profi szinten éneklő fiatal lány megjelent a színpadon!
A leánykar kiemelkedő zenei és művészi teljesítményéről számos írás tanúskodik, melyek közül beharangozóként csupán egyet említünk. A Vártemplom franciaországi testvérgyülekezete 1991 decemberében meghívta a leánykart Párizsba. A karnagy a turné előtt két, ún. „főpróbát” szervezett a marosvásárhelyi Kultúrpalotában, erről Tófalvi Zoltán a következőket írta: „Ha lenne műszer, amely jelzi az emberi lelkesedést, elismerést, akkor bizonyára december 8-án Marosvásárhelyen a műszer valahol a legnagyobb értéket mutatta volna. A tiszta, üde gyermekhangok fel tudtak nőni a Kultúrpalotában megfordult valamennyi szellemi nagysághoz. Lenyűgöző, felejthetetlen élménnyel ajándékoztak meg ezek a tizenéves leánykák.”
Az egykori felvételeket hallgatva, elmondhatjuk: a kórus hangzása a nem akadémiát végzett énekesek előadásában olyannyira hatásos, imponáló volt, hogy a hivatásos együttesekkel is felvehette volna a versenyt. Mindez természetesen a karvezető hangzási ideáljának, szakmai, művészi igényességének köszönhető. Birtalan József egy mozgékony, dús, színes hangzású apparátusban képzelte el a kompozíciókat. A próbák során sikerült oly módon irányítania a kórushangzást, hogy ez maradéktalanul megvalósulhasson, továbbá, hogy mindez elemi erejű élményként éljen mind a mai napig a kórustagok és Marosvásárhely kollektív emlékezetében.
A Cantemus-közösség még ma is létezik, a kórustagok figyelemmel követik nemcsak mentoruk, hanem egykori társaik aktivitását is. Függetlenül attól, hogy a világ melyik pontján fejtik ki egészen másfajta tevékenységüket. Az egykori kórustagok számára prioritássá vált a magyar kultúra szeretete, értékeinek ápolása. Úgy, ahogy minden esztétikai értéknek megvan a maga helye, toposza, a Cantemus is hozzátartozik Marosvásárhelyhez, ahhoz a szellemi centrumhoz, amely büszke a Vártemplomára, a Kultúrpalotájára, a Teleki Tékájára, iskoláira, főiskoláira, egyetemeire, hiszen tudja, akárcsak Márai Sándor, hogy ennek a városnak „lelke van, s ez a lélek sugárzik…”.
Hazatérve „szép hazájukba”, a kórustagok szeretettel várják az érdeklődőket a vasárnapi, augusztus 7-i koncertre. Meghívottjaik: Guttman Mihály, a Romániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnöke, Kovács András, a vártemplomi Psalmus kórus karnagya és Tófalvi Zoltán marosvásárhelyi publicista, történész.
Mindazok jelenlétére számítanak, akik emlékükben őrzik a Cantemus egykori fellépéseit, ugyanakkor azokéra is, akik osztozni szeretnének az emlékezés, valamint a közös éneklés felejthetetlen örömében, élményében.
Dr. Csákány Csilla
