Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2011-04-15 15:21:39
A The Economist szerint a korrupció nemhogy eltűnt volna, inkább újabb erőre kapott a kelet-európai országokban. A cégek „mellékutakon” szerzik meg a szerződéseket, az ellenőrző szervek pedig, ha az érdekük úgy kívánja, szemet hunynak a dolog fölött. Ráadásul a sajtónak igencsak meggyengült a befolyása. „A sajtó, a gazdasági válság következtében, nem termel profitot, az egyre szűkösebb költségvetés pedig az oknyomozó újságírás eltűnéséhez vezetett” – olvasható a rangos pénzügyi folyóiratban.
„Csehország imázsát egy politikai párt körüli korrupciós botrány rontja, Bulgáriában nem tudnak megszervezni egy licitet egy nukleáris központ felépítésére, Romániában és Szlovákiában „az igazságügy megreformálására tett kísérletek zsákutcába futottak. Azok a politikusok, akik a korrupció visszaszorításának ígéretével nyerik meg a választásokat, néhány hónap alatt beleolvadnak a rendszerbe”, olvasható egyebek között.
A lap szerint a korrupció elmélyülésének több oka is van: a gazdasági-pénzügyi válság hajlamossá tette az embereket, hogy „direkt megoldásokat” keressenek, azokat pedig, akik bírálni merik a rendszert, senki sem nézi jó szemmel. Magyarán, azok a vállalatok, amelyek csúszópénzt fizetnek, nyernek, amelyek nem teszik meg, nem kapnak szerződéseket.
A The Economist arról is cikkezik, hogy az üzletemberek – ha például nem „kenik meg” kellőképpen az „illetékeseket”– bosszútól, bürokratikus hercehurcától tartanak, de esetenként külön, „testre szabott” illetékeket is a nyakukba sózhatnak, vagy elveszíthetnek bizonyos szerződéseket.
Az Európai Unió által felajánlott „stimulensek”, miután az illető ország elnyerte az uniós tagságot, a jelek szerint senkit sem „stimulálnak”. A Brüsszel által az infrastruktúra korszerűsítésére, utak javítására, a közszolgáltatások modernizálására felajánlott eurómilliárdokat megfertőzi a mindent elborító korrupció. A vállalatok, a politikusok, a köztisztviselők előre leosztott liciteket mímelnek, anélkül, hogy bármiféle szankciót kapnának. A törvényes felügyelet gyenge, a választópolgárokat teljes apátia jellemzi, olvasható még a The Economistban.
Hát így állunk, ez a „hírnevünk a nagyvilágban”. És még csak nem is teljes a kép, hiszen nem szól az egészségügy vagy az oktatás „reformjáról”, az egyre nagyobb tömegeket átfogó nyomorról, a közlekedési káoszról, az egyre bizonytalanabb közbiztonságról.
Zsákutca minden szempontból, amelyből kijönni nem, esetleg „kifarolni” lehet. A kérdés: hogyan?