Erdélyben mintha megállt volna az idő.
Miközben a körülöttünk levő országokban a tavasz immár tagadhatatlan beköszöntével lázasan készülődnek a vendégfogadásra, Erdélyben mintha megállt volna az idő. Rossz utak, rendezetlen parkolók, elhanyagolt települések, romhalmazzá vált városszéli ipartelepek, s az úton-útfélen felgyűlt elriasztó szemét fogadja azokat, aki óvatlanul hozzánk tévednek, hogy a kellemes, még nem kánikulai májusi időben bejárják a zöld levél országát, s benne Erdélyt. Ezt a „kis Svájcot”, ahogy mondták hajdanában, s szajkózzák még mindig egyesek, akik esetleg csak képekről ismerik a kifogástalanul gondozott, rendben tartott európai országot, s mostanában nem keltek útra Erdélyben sem. Ha a Mezőség irányába indulunk, az útszéli mély kátyúk miatt már Marosszentkirályon veszélyes lehet áthaladni, s nehéz megérteni, hogy a Mezőrücs és Mezőkirályfalva közötti rövid útszakaszt miért nem sikerült az elmúlt évtizedek alatt járhatóvá tenni. Ahol pedig kimarják a kátyúkat – „természetesen” az út mindkét oldalán –, miért nem aszfaltozzák le minél gyorsabban a felsebzett úttestet, ahogy a civilizált útjavítás szabályai előírják. Kár, hogy már csak emlék a régen sima aszfaltút Szászrégen és a Mezőség Kolozs megyéhez tartozó szakasza között. A rendezetlenség, a hanyagság, a szemét szembeszökő. De pórul járunk akkor is, ha Kolozsváron át Dés, Nagybánya irányába indulunk el. Egyes szakaszokon azt sem lehet tudni, hogy a kátyúk között egyensúlyozva vagy a szakszerűtlenül elvégzett útjavítással hepehupássá tett aszfaltburkolaton rosszabb áthaladni.
S ha valaki a főutak mentén készül megállni, jobb, ha nem teszi, a parkolókat ugyanis még nem volt idő rendbe tenni. Mondhatnánk, hogy az üzemanyagtöltő állomások kínálnak viszonylag civilizáltabb körülményeket a fáradt vezetőnek, ha nem a friss levegőből szeretne szippantani egyet. S ha mégiscsak a táj szépségein időzne el a tekintetünk, a rendezetlenség látványa hamar visszarángat a valóságba. És folytathatnánk a példákat újabb útvonalakkal is, hisz május elsején mindenki a természetbe, a zöldbe, utazni, menni vágyik. Miközben egyre nehezebb olyan helyet találni, ahol ne találkoznánk az előttünk járók névjegyével, ami az idei majális után valószínű tovább szaporodik.
A tavaly megszervezett nagy szemétgyűjtő akció a jelek szerint nem sokat változtatott a helyzeten, s egyre messzebb kerülünk attól, hogy vonzó turisztikai térségként tartsanak számon. Ilyen körülmények között a miniszter asszony Romániát, s benne Erdélyt is népszerűsíteni hivatott méregdrága zöld levele hamar „lehervad” a kátyús utakon szemetes tájban utazó külföldi, de még a hazai turista képzeletbeli kalapjáról is.
