Volt Fibula, nincs Fibula

Marosfelfalu faluújságja két éven át, havi gyakorisággal jelent meg és jutott el az olvasóhoz. Sajnos, egy éve, anyagiak hiányában, a lap megjelentetését abba kellett hagyni. A lap múltjáról, megszűnésének okairól Rácz István tanárt, főszerkesztőt kérdeztük. 

 – Honnan vettétek az ötletet, hogy faluújságot indítsatok? 

 – A faluújság készítésének az ötlete már néhány évvel ezelőtt megfordult bennem. Eredetileg egy szórólapszerűséget szerettem volna a helyi tanács határozataival. 2012 nyarán megkértek, hogy állítsak össze egy régeni újságot, és így újra eszembe jutott a felfalusi újság indítványozása. Az újonnan megválasztott alpolgármester jó ötletnek tartotta, így ő lett a legfőbb segítség az újság kiadásában. Az újságindítás fő célja az volt, hogy tájékoztassa a falu lakosságát mindenről, ami történik, történt vagy történni fog Felfaluban. 

 – Kissé furcsa elnevezést, címet kapott a felfalusiak lapja...

 – 1924 tavaszán, a pala kitermelése során a téglagyár melletti bányában egy bronzleletet találtak, amely i.e. a XII. századból való (bronzkor, kb. 3200 éve). A legszebb, az akkori művészet egyik legtökéletesebb képviselője ez a bronzkori fibula, bross, amely Maros megye jelképévé vált, megjelenik a megye és Felfalu címerén. A bronzkorban katonai kitüntetés lehetett, 2001-től viszont a Marosfelfalui fibula (Fibula de la Suseni) Maros megye legrangosabb kitüntetése, amelyet tudósok, kulturális tevékenységet folytatók, tanárok kapnak, akik az idők folyamán konkrétan segítették megyénk hírnevének terjedését az országban és országhatárokon túl.

 – Hány évig jelent meg a lap, milyen gyakorisággal?

 – Havi gyakorisággal jelentettük meg a Fibulát, 12 oldalon, 2012 októbere és 2014 októbere között. Kétnyelvű újság volt, hogy a faluközösség minden tagja olvasni tudja.

 – Kik írták a lapot? Voltak támogatóitok?

 – Én szerkesztettem az újságot elejétől végig (cikkek beosztása, tördelés, fordítás, képek stb.), a cikkek írásába pedig próbáltam többé-kevésbé az egész faluközösséget bevonni, hogy mindenki igényének eleget tudjunk tenni, hogy mindenki tudjon tetszés, illetve hozzáértés szerint témákat kibontakoztatni, de csak olyan témák kerültek be a lapba, amelyek bizonyos mértékben érintették a falut. Tehát a szerkesztés teljesen az én munkám volt, a nyomtatást pedig az alpolgármester fizette a saját zsebéből, mivel nem kaptunk semmiféle anyagi támogatást.  Anyagiak hiányában civil szervezetet, egyesületet sem tudtunk létrehozni, hogy annak égisze alatt működtessük a lapunkat. Sajnos, az egész folyamat teljes önkéntességgel, sőt olykor ráfizetéssel működött. Ezúton is meg szeretném köszönni mindenkinek, aki munkájával támogatott: Morar Mihai, Kovács János, Cioată Adrian Viorel, Mariş Mircea, Târnăvean Angela, Papp Szabolcs, Micu Claudia Delia, Rácz Annamária, Simon István, Pál Dorottya.

 – Mit tud mondani a faluújság tartalmáról?

 – A megjelent 24 számban olyan témákat érintettünk, mint az oktatás, iskola, a falu történelme, helyi választottjaink tevékenysége, sport, választások, események, fesztiválok, közösségi ügyek, mezőgazdaság, adók és illetékek, közegészségügy, egyház. Emellett egyéb kiadványok Felfaluról szóló cikkeit is felhasználtuk, egy  sorozatcikk is volt, saját költeményeket publikáltunk, az olvasók kérdéseire válaszoltunk. Röviden: megpróbáltunk érinteni, tárgyalni minden Felfaluhoz kapcsolódó témát.

 – Hány példányban jelent meg a Fibula, hogyan jutott el az olvasóhoz?

 – Havonta 100-120 példányban nyomtattuk ki – ahogy az anyagiak engedték –, és a falu központjában lévő élelmiszerboltokban osztottuk szét, bárki ingyen elvehette. Mint említettem, már egy év eltelt azóta, hogy legutóbbi számunk megjelent, de a remény mindig él bennem, hogy a közeljövőben akad támogató, és folytathatjuk ezt az 

önzetlen munkát a faluközösség javára.

Berekméri Edmond