Virágot Juli nanónak!
Nők napján
Backamadarason élt. Özvegy Toszó Mártonné László Juliánna. Apai nagymamám.
Ő soha nem gondolta, hogy nőként meg kell valósítania önmagát. Csak tette, amit tennie kellett. Sorra szülte a gyermekeket: Margitot, Annát, Sándort és Gyurit. Egymaga művelte az életnyi földet, kapálta a Backa oldalán a szőlőst, mint megannyi falubeli asszony, férfiember híján, akiket a háború s a munkatáborok kiirtottak.
Édesapám volt az egyetlen, aki a családban életben maradt, mert a háború kezdetén a hidászok közé sorozták be, és már az érkezésük másnapján beparancsolták őket a Prut sodró hideg vizébe hidat készíteni a hadseregnek. A következő nap tüdőgyulladással és vérmérgezéses trombózissal hadi kórházba került. Az orvos ezredes naponta megnézte, s kérdezte:
– Az a magyar még nem halt meg?
Nem bizony, mert Isten új feladattal bízta meg, mert várt rá a családja és az apa nélkül maradt gyermekek hada a faluban.
Juli nanó, amikor Gyuri fiát körbevették a zsandárok, és az ákosfalvi gyűjtőtáborba kényszergették, Sándor fiát hívatta: „Menj, váltsd ki a rendőrök kezéből, Szibériába viszik őket, úgy mondják”. Az én édesanyám is könyörgőre fogta. Másnap, útban megtudta, hogy azokat, akikért a hozzátartozók kifizették a megalkudott bért, s hazamehettek, reggel a zsandárok egy másik csapata újra lefogta, és mindjárt be is vagoníroztatta.
Gyuri sosem került elő, talán fejtífuszban halt meg, több más társával együtt, még mielőtt Szibériába érkeztek volna. A férjem családjának hasonló tragédiákon kellett átmennie, ott is két székelyt nyelt el a front.
Nők napján azt szeretném, ha a háborús idők hősies küzdelmeket is kiálló asszonyairól, a mindenkori Juli nanóinkról is megemlékeznénk, akiknek nem kellett csapatépítő tréning ahhoz, hogy családjukat összetartsák és generációnkat tisztességgel felneveljék, Isten kegyelméből. Hálával és köszönettel tartozunk érte.
Testvérem a megpróbáltatásban, a mindenkori Juli nanók lába elé tedd le kegyelettel emlékezésed gondolatvirágait, s panaszfalára írd fel: Soha többé háborút!
Dr. Toszó Sarolta
