Virágágyás az aszfaltdzsungelben
2014-09-24 14:24:17
- Ötvös József
Falusi világban megélt gyermekkorom emlékei között hordozom azt az íratlan szabályt és gyakorlatot, hogy a ház és az udvar előtti térért az ott lakó felel, és annak rendben tartása az ő kötelessége.
Falusi világban megélt gyermekkorom emlékei között hordozom azt az íratlan szabályt és gyakorlatot, hogy a ház és az udvar előtti térért az ott lakó felel, és annak rendben tartása az ő kötelessége. Kedvenc játékos szórakozásunk volt a hétvégi utcaseprés, amikor nyírfaág seprűvel a poros, szalmás utat sepertük meg, s nagyon vigyáztunk, nehogy átlépjünk az út másik felére, mert az a szemben lévő szomszéd térfele: ügyessége vagy szégyene. Amikor ránk köszöntött a vasárnap reggeli napsugár, a mi utcánk tisztaságban fürdött. De szép világ is volt az, Istenem!
Ezzel a tiszta falusi igényességgel néztem mindig a város köztereit és utcáit. Szerettem a nyári hajnalok ébredését, ahogy az öntözőautó végighaladt a macskaköves úton, vagy a besei barna bőrű alkalmazottak hosszú nyelű seprűikkel – egymás mellett hárman – végigseperték a főtér széles járdáját. Manapság időnként megbámulom a főtéri rózsákat gyomláló szorgos kezű asszonyokat, akik hivatalos alkalmazottakként szépítik, tisztítják a Rózsák terét. De nekem valahogy hiányzik az önkéntes rendcsinálás. Talán ezért kaptam fel a fejem a Pókakeresztúri Napok alkalmával, ahol díjazták a legszebb portákat. Ugyanígy örültem a látványnak, amikor Magyarországon egy kapun a következő elismerést olvastam: „Tiszta udvar, rendes ház”.
Múlt héten a híres-neves Bolyai utcán kaptattam fölfelé, s megakadt a szemem egy kedves látványon: a járdakövek közötti ürességben álló fa tövénél frissen öntözött virágok nyíltak, díszítették városunkat. Átmentem az út túlsó oldalára, s ott is felfedeztem két ilyen virágágyást a betonrengetegben. Hál’ Istennek, mifelénk a jó példa is ragadós! Ezért név szerint is megörökítettem a négy üzlet nevét, amelyek jó példát mutatnak a városnak: Domeniile Anastasia, Paris Place, Timko és egy képgaléria.
Köszönöm az üzletek tulajdonosainak és alkalmazottainak, s az érkező őszi hideg tudatában reménykedem, tavasszal tovább terjed a virágverseny a Bolyai utcában, s egyszer majd újból méltók leszünk lakóhelyünk irigyelt megnevezésére – a virágok városa.
