Világgazdasági Fórum Davosban
A svájci Davosban 44. alkalommal rendezik meg január 22. és 25. között a politikusokat, üzletembereket, bankárokat tömörítő Világgazdasági Fórumot, amelyet az idén „A világ átformálása: következmények a társadalom, a politika és az üzleti élet számára” mottóval tartanak meg.
A svájci Davosban 44. alkalommal rendezik meg január 22. és 25. között a politikusokat, üzletembereket, bankárokat tömörítő Világgazdasági Fórumot, amelyet az idén „A világ átformálása: következmények a társadalom, a politika és az üzleti élet számára” mottóval tartanak meg.
A Világgazdasági Fórum (World Economic Forum, WEF) egy Cologny (Genfi kanton) székhelyű, svájci nonprofit alapítvány, amely független nemzetközi szervezetként a világ helyzetének javítása mellett kötelezte el magát. Legismertebb rendezvénye az évente megrendezett davosi találkozó, amelyen a világ vezető politikai, társadalmi és gazdasági döntéshozói gyűlnek össze, hogy megvitassák a legégetőbb globális kérdéseket, meghatározzák a jövőre vonatkozó legfontosabb feladatokat.
A tanácskozás története 1971-ig nyúlik vissza: Klaus Schwab, a közgazdaságtan tanára, a genfi egyetem későbbi professzora ebben az évben közel félezer nyugat-európai vállalatvezetőt invitált a Davos-Klosters-i üdülőhely kongresszusi központjába, az első Európai Vállalatirányítási Szimpóziumra, hogy az amerikai multinacionális vállalatok terjeszkedése és erősödése miatt aggódó európai szakemberekkel megismertesse az általa tanulmányozott új amerikai vállalatvezetési módszereket. A saját maga által finanszírozott eszmecsere szakmailag és anyagilag is gyümölcsöző volt, a kezdeményezés támogatókra talált, felkeltve az igényt további találkozók megtartására, s az ötletgazda végül 25 ezer svájci frank nyereséget könyvelhetett el. Schwab ebből a tőkéből még abban az évben megalapította az Európai Vállalatirányítási Fórumot, és a második találkozót a sajtó már „egy ötlet diadalaként” méltatta. 1974-től a tanácskozások a vállalatvezetés helyett mindinkább a gazdasági és társadalmi kérdések elemzésére helyezték a hangsúlyt, a meghívottak köre pedig politikusokkal, újságírókkal, vezető értelmiségiekkel bővült. 1975-ben érkezett meg az eszmecserére az első tengerentúli küldöttség Mexikóból, s a rendezvény elindult a globális nyitás útján. Az anyagi alapok biztosítására 1976-ban bevezették a tagdíjfizetéssel egybekötött szervezeti rendszert.
Az európai együttműködés lehetőségeinek felmérését az évek során egyre inkább felváltotta a világméretű kooperáció problémáinak tanulmányozása, erre utalt, hogy az addig Európai Vállalatirányítási Fórumként működő tanácskozás 1987-től Világgazdasági Fórumként folytatta tevékenységét. A névváltoztatás időszerűségét igazolta, hogy két évvel később a tagoknak már több mint a fele Európán kívüli országból érkezett. Az éves találkozók sok fontos nemzetközi kezdeményezés kiindulópontjává váltak, s politikai konfliktusok megoldására is vállalkoztak.
A davosi tanácskozások története során számos érdekesség, furcsaság történt, a résztvevők olykor történelmi pillanatoknak lehettek szemtanúi. Még a hetvenes években történt, hogy az alapító, Klaus Schwab megkérte a titkárát, hívja fel neki Giscard d'Estaing-t. Az alapító Olivier Giscard d'Estaing üzletemberre gondolt, titkára azonban annak fivérét, Valéry Giscard d'Estaing francia államfőt kapcsolta. Amikor Schwab meghallotta a francia elnök jellegzetes hangját, ijedtében és meglepetésében gyorsan letette a kagylót. Az is csak kevesek előtt ismert, hogy az 1979-es találkozó alkalmával rendezett első jótékonysági hangversenyen a zürichi kamarazenekar koncertjét vendégként az akkori angol miniszterelnök, Edward Heath vezényelte.
1987-ben Hans-Dietrich Genscher német külügyminiszter felszólalásában ezekkel a szavakkal ösztönözte a résztvevőket a Szovjetunióval való kapcsolatok felvételére: „adjatok egy esélyt Gorbacsovnak”. A német politikus beszéde fordulópontot jelentett a hidegháború ügyében, s közelebb hozta annak befejezését. A davosi fórumnak köszönhető a törökök és a görögök közötti, 1987-ben már a fegyveres konfliktus rémével fenyegető vita elsimítása is. A két állam kormányfője, Turgut Özal és Andreasz Papandreu 1988-ban itt írta alá az úgynevezett Davosi Nyilatkozatot. (Két évvel korábban ugyanitt még csak kézfogást sikerült elérni kettejük között.)
1989-ben a svájci tanácskozás kapcsán zajlott le az Észak- és Dél-Korea közötti első miniszteri szintű találkozó, 1990-ben pedig Helmuth Kohl nyugatnémet kancellár itt (is) tárgyalt a német egyesítésről az újonnan kinevezett Hans Modrow keletnémet kormányfővel. 1992-ben Frederik Willem de Klerk dél-afrikai elnök, Nelson Mandela és Chief Gatsha Mangosuthu Buthelezi zulu politikus davosi közös megjelenése adott új impulzust a korábbi fajüldöző állam átalakulásának.
Az amerikai elnökök közül először Ronald Reagan ismerte fel Davos jelentőségét, s többször is videóüzenettel csatlakozott a Fórumhoz. Hivatalban levő amerikai elnökként először Bill Clinton vett részt az eszmecserén 2000-ben.
A Világgazdasági Fórum éves találkozóit Davosban tartják, ez alól csak a 2002-ben – rendhagyó módon – New Yorkban megrendezett tanácskozás volt kivétel. A szervezők a találkozó helyszínének megváltoztatásával fejezték akkor ki az amerikai város iránti szolidaritásukat a 2001. szeptember 11-i terrortámadás miatt.
A Világgazdasági Fórum a találkozó előtt minden évben közzéteszi Globális kockázatok című jelentését, amelyben a tanácskozás résztvevőit tájékoztatja a legfontosabb globális problémákról.
