Versenyhelyzetben a szarvasmarha-tenyésztés

• 2013-10-22 15:34:35

• Vajda György

Múlt hét végén dr. Kelemen Atilla a képviselőház mezőgazdasági szakbizottságának alelnöke több olyan, elsősorban a szarvasmarha-tenyésztőket is érintő jogszabály módosításról tájékoztatta a sajtó képviselőit, amellyel valóban fellendülhet ez a mezőgazdasági ág.

Fotó: Nagy Tibor

Múlt hét végén dr. Kelemen Atilla a képviselőház mezőgazdasági szakbizottságának alelnöke több olyan, elsősorban a szarvasmarha-tenyésztőket is érintő jogszabály módosításról tájékoztatta a sajtó képviselőit, amellyel valóban fellendülhet ez a mezőgazdasági ág. Mindez azonban még nem elegendő ahhoz, hogy versenyképes terméket állítsanak elő a gazdák. Ezekről a feltételekről Suba Kálmán állattenyésztő szaktanácsadóval, a Romániai Állattenyésztők Szakszövetsége igazgatótanácsának tagjával, a szarvasmarha-szakbizottság elnökével beszélgettünk.

– Dr. Kelemen Atilla az említett sajtótájékoztatón azt is elmondta, hogy Romániában, főként Erdélyben – a földrajzi adottság miatt – a szarvasmarha-tenyésztés egyik húzó gazdasági ágazat lehet, azonban még nem tartunk ott, hogy több száz állatot ellátó farmergazdálkodásról beszéljünk, nálunk inkább a hagyományos, alig két-három tehenet tenyésztő állattartókról beszélhetünk. Miként érhetjük el ilyen körülmények között az uniós színvonalat?

– Valóban távol állunk még az ideális helyzettől. A tapasztalat viszont igazolja azt is, hogy a gazdák kezdenek felnőni a kor követelményeihez a legeltetést, istállózást illetően, ami igen fontos a tenyésztés szempontjából. A gazdaságos állattenyésztésnek lényege, hogy kevés beruházással, minél több jövedelemre tegyen szert a gazda. Ennek egyik fontos feltétele az, hogy az állat nagy termelőképességgel rendelkezzen, amelyet javító hatású tenyészállatokkal, bikákkal érhetünk el. Ilyen téren Maros megye az országban az élen jár, hiszen a megyénkben tartott szarvasmarháknak mintegy 90%-a a fajta legjobb bikáival van megtermékenyítve. Van tehát termelőkapacitása a megyei állatállománynak. Ezt viszont még javítani lehet és kell megfelelő istállózással és takarmányozással. Az is igaz, hogy nagyon sok helyen, még a két-három állatot ellátó gazdák is silózzák a takarmányt, hiszen télen lédús takarmány nélkül nem lehet nagyobb mennyiségben előállítani tejet, azonban ezen a téren sokan nem akarnak elszakadni az „…ahogy nagyapám szokta” tartástól. 2013-ban el kell végre szakadni az ilyen hagyományos tartási módszerektől, hiszen a gazdák a tejértékesítési piacon versenyhelyzetben vannak. A versenyképesség megtartásának pedig alapfeltétele a megfelelő minőség és az ár. Ezt csak a fajtiszta állat minőségi tartásával lehet fenntartani.

– Említette, hogy vannak olyan gazdák, akik még a régi mentalitás szerint gondozzák az állataikat, holott már van szakoktatás, számos tapasztalatcserét, tanfolyamot is szerveznek. Talán az új állattartó nemzedék majd alkalmazza az új módszereket.

– Sajnos, a tapasztalatom mást igazol. Sárpatakon öt fiatalembert hívtam a tanácskozásra (sz.m.: A göcsi Vector Szállodában október 10-én, a szarvasmarha-tenyésztésről megtartott farmernapról van szó, amelyről lapunk is beszámolt.) és mindegyik talált kifogást arra, hogy miért nem vehetett részt a megbeszélésen, pedig ezeknek a találkozóknak nagyon nagy a jelentőségük. Valóban szükség van a folytonos tanulásra, tapasztalatcserére, a szakmai beszélgetésekre, közös farmlátogatásokra. Sajnos, lemorzsolódtak a szakszerűen megszervezett szarvasmarha-kiállítások is, amelyeket elsősorban a szarvasmarha-tenyésztők egyesülete kellene megszervezzen a szakhatósággal karöltve.

– A dr. Kelemen Atilla által a tejtermelés támogatását megsegítő törvényjavaslat egyik cikkelye is kimondja, hogy a felvásárlókkal a tárgyalásokat és a szerződéseket a szakmai szervezetek kell lebonyolítsák és megkössék. Így megnő majd ezeknek a szerveződéseknek a szerepük. Ezzel ellentétben valóban az tapasztalható, hogy a gazdák 23 évvel a rendszerváltást követően még mindig óvakodnak az ilyen jellegű társulásoktól.

– Ezen a mentalitáson is változtatni kellene. A szarvasmarha-tenyésztő egyesületek kötelezettsége kell legyen az állatok minősítése, az ún. törzskönyv kiállítása. Európa-topos, a genetika fajtajellegét őrző állataink vannak, azonban ez még nem elég a minőség megőrzéséhez. Az állatnemesítésnek a második fokozata a szakszerű tenyészkiválasztás, az állatminősítés, a törzskönyv kiállítása mellett a tejtermelés ellenőrzése, ami megszűnt, nincs megkötés. 2007–2008-ban ezt a jogkört a szaporodásbiológiai és állatnemesítő intézet átadta a tenyésztő egyesületeknek. Azóta a 10.000 állatból mindössze 1500-1600-at követnek.

– Talán nem értik a gazdák, hogy ez miért fontos, hiszen legtöbbjüknek átveszik a termékét, amit pedig nem „hivatalosan” értékesítenek, az elkel a kisbani piacokon.

– Farmlétesítésre, istállóbővítésre, vagy tenyészállatok vásárlására lehívható uniós pénzügyi támogatások első feltétele a törzskönyvezett állatállomány léte. Ezt mi magunk is hazai klímának megfelelően kitenyészthetjük, megőrizhetjük, hiszen az uniós piacról 2000 eurótól felfele lehet felvásárolni a tenyészállatot. De gondoljuk csak el, milyen lehetőség van nem csak a szaporítóanyagnak (sperma), hanem a törzskönyvezett tenyészüsző és növendék exportálására Kínába. Ahelyett, hogy itthon tenyésztenénk, mi például 2001-ben 6000 tenyészüszőt hoztunk be Romániába Hollandiából. Holott az lett volna a jó, ha az erre fordított pénzösszeg az országban, a hazai tenyésztőknél marad. Ezért kellene megerősödjenek a egyesületek, hogy valóban versenyképessé tegyék a hazai és ezen belül az erdélyi szarvasmarha-tenyésztést.