„Demográfiai szakadék szélén áll az ország,
és benne a magyarság is. Az utolsó 15 év alatt 4,8 millióval fogyott a lakosság”, a 4,8 millió iskolás diákhoz képest ma 2,3 millióan maradtak – hangzott el az RMDSZ kolozsvári kongresszusán.
A koholt vádak alapján tisztségéből eltávolított volt kolozsvári alpolgármester felvetésére a válasz sem késett, miszerint a milliós lakosságfogyás ellenére megőriztük több mint hatszázalékos arányunkat az összlakossághoz képest. Csakhogy ez korántsem lehet megnyugtató, ha a nagyvárosoktól távol eső kiürülő falvainkra gondolunk, amelyek évszázadokon át a hagyományok őrzői voltak. Ma azonban rövid idő kérdése, hogy meddig marad fenn az iskola foghíjas osztályaival, amelyeket sok helyen a roma gyermekek éltetnek. És közben nő a nyugdíjaskorú lakosság száma, amelyről már nem gyermekeik, hanem a házi gondozást vállaló alapítványok, szervezetek megbízottjai gondoskodnak. Joggal tevődik fel a kérdés, hogy milyen jövőben gondolkozhat egy fiatal, aki nem vállalkozásra termett, és olyan településen él, ahol fél kézen meg lehet számolni a munkahelyeket. Kortársai pedig, ha még voltak, külföldre szivárogtak a mindennapi megélhetést lehetővé tevő bér reményében. Vagy csak divatból, hiszen a helyi munkáltatók elkeseredetten szakembereket keresnek. Mérnököket, munkásokat, s előbb-utóbb keleti országokból származó importmunkaerővel kell hogy beérjék, ahogy sok helyen az országban, ha fenn akarják tartani a vállalkozást. A vidéki családorvoshiányról már nem is beszélve. Azok közül, akik nyugatabbra mentek, a legtöbben ott is maradnak, s mivel gyermekeik a befogadó ország kultúrájában nőnek fel, a hazatérés legcsekélyebb reménye is szertefoszlik egy idő után. És közben nő a magára hagyott, vergődő vidéki települések száma Erdély-szerte, ahogy megyénkben is. A kongresszuson figyelemre méltó volt Kozma Mónika felszólalása, aki a mezőgazdaság versenyképessé tételéért emelt szót. Színvonalas mezőgazdasági szakképzésért, az anyagi támogatás feltételeinek javításáért, a szövetkezeti rendszer kialakításának támogatásáért. A felszólaló hölgyek pedig a további születésszám-csökkenés, az asszimiláció, az elvándorlás megelőzéséért ifjúsági és családpolitikai támogatást kértek, ami nem csupán a „gyermekpénz” növeléséből áll. Ha ilyen mértékben fogyunk, és lesznek településeink, amelyek a beszivárgó roma lakosságnak sem kellenek, ki fogja az anyanyelvi oktatást fenntartani, és szimbólumainkat használni, aminek jogát olyan nehezen sikerül kivívni?
Vigyázó szemetek Párisra vessétek, figyelmeztetett az európai változásokra a maga korában Batsányi János, ami a mára és a közeljövőre alkalmazva, mindazoknak, akik sorsunkért felelősséget vállalnak, olyan formában érvényes, hogy vigyázó szemükkel időnként a nehéz helyzetben levő erdélyi falvakra is tekintsenek.
