Az emberiség nagy gondolkodói megkülönböztettek pozitív, biztató kicsengésű, vágyteljes, szép utópiákat (örök szerelem, béke, testvériség, egyenlőség, szabadság) és negatív előjelű (rém)álmokat (hódítások, háborúk, ötéves tervgazdálkodás, az elmék fölötti tökéletes uralom stb.), melyektől az emberek borzongtak avagy taszították őket.
Az emberiség nagy gondolkodói megkülönböztettek pozitív, biztató kicsengésű, vágyteljes, szép utópiákat (örök szerelem, béke, testvériség, egyenlőség, szabadság) és negatív előjelű (rém)álmokat (hódítások, háborúk, ötéves tervgazdálkodás, az elmék fölötti tökéletes uralom stb.), melyektől az emberek borzongtak avagy taszították őket. Legjobb esetben ezekre nem nagyon kívántak ügyet vetni, elengedték a fülük-bokájuk mellett.
A fentiek mellett előfordulnak az életben ún. semleges utópiák, amelyek önmagukban se jók, se rosszak, csak az emberiség hozzájuk fűződő, rájuk csimpaszkodó szemlélete tölti fel ilyen-olyan előjellel, kényszeríti viszonyrendszerbe. Ezek az emberiség kisebb, földi léptékű gondolkodóinak (megyei tanács, tervezőintézet, népgazdasági érdekcsoport, vállalkozók) elmefövéséből táplálkoznak.
Mindjárt mondunk is egy példát: a várost átszelő vasútvonal elvezetése Marosvásárhely belterületéről. Ennek is két szakasza van: a rövidebb (?), mely Székelykocsárd (tkp. Székelyföldvár) irányából hatol be a városba, és a hosszabb (?), mely a Nagyállomást a kicsiny vagy Északi pu.-val, innen pedig Sáromberkével vonja össze. Ez a két szakasz két különböző, egymástól nem távoli időben, a 19. század második felében készült el, 1870-71-ben a nyugati szárnyvonal és a Nagyállomás, ill. 1884-1885-ben a ma már jóformán a belvároson átívelő szakasz a két pályaudvar között, a Gurdalyban megépült Kisállomás, valamint tovább, az északkeleti irányba, Szászrégen felé haladó vaspálya. Kétségtelen, hogy zavarja a folyamatos közlekedést le- és felnyíló sorompóival – ameddig volt efféle sorompó –, fénysorompójával és közvetlen szintbeli átjáróival, kettévágva utcákat és közvetlen érintkezési lehetőségeket. Zajos, veszélyes.
Már 1955-ben készültek tervek, születtek elképzelések a pályaudvarok áthelyezésére és a vasútvonal elvezetésére. (Csupán a repülőteret sikerült jó messzire kitolni.) Elegendő hely csak a Maros nevű folyó, a településünknek és sok más falunak nevet, előtagot adó folyóvíz jobb partján volna. Az utópikus elképzelések egy első csoportja úgy találta, hogy a Kossuth Lajos utca meghosszabbításában a Maroson túl helyezze el a személyforgalmi és teherpályaudvart Remeteszeg vagy Szabad, Hídvég vagy Marosszentkirály térségében. A vasútvonal pedig kb. 13 km-es szakaszon ugyancsak a túlparton futna. A városrendezési tervekben ehhez megfelelő közlekedést is rendeltek volna trolibu-szok segítségével, melyeknek remíze, végállomása a Szabadság utca végében lett volna. (Midőn Călăraşi utcára változtatták a Kossuthot, a városatyák minden valószínűség szerint a lóhátas közlekedés kidolgozását javasolták a megyei alárendeltségű tervezőintézetnek.)
Ahány új RKP-elsőtitkár kapaszkodott fel az uborkafára, annyi szabta át a város építési terveit, hiszen a diktátorok népnyúzó technicitásánál erősebbnek csak városépítő vágyálmuk bizonyult. Egyesek ott hagyták volna a pályaudvart a város északnyugati kijáratánál, túl a Maroson, mások viszont, mint a legutóbbi 1984-es képzelgett, már a két pályaudvart (állomást, indóházat, vasúti megállóhelyet) Marosszentgyörgyre, ill. a távolnyugati Nyárádtőre száműzte volna. (Valószínűleg ezért nem hívják már a nyárádtővi állomást Ungheni-Mureşnek, hanem Dăscălescu generálisnak, aki a vasút hőse lehetett, s egyszer majd felülfertőzéssel városunk hagyományos nevének helyettesítője is leend. Újabb példa a negatív utópiára.) Ehhez pedig még két új hidat is kellett volna építeni keresztül a Maroson, s máris úgy néztünk volna ki, mint Prága, Washington vagy a bűnös Budapest.
Mindezek soha nem valósultak meg. Igaz, Vásárhely működő pályaudvarai, legyen szó a keleti, déli és éjszakfokiról, elhanyagoltak, siralmas látványt nyújtanak. De majd az új, barátaim, a napfényes Utópában, az lesz ám a csudamozdony-fogadó, fényesebb, mint a Gare de L’Est, csillogóbb, mint a Mao-Cze-Tung Station Sanghaj-Alsón.
