Van utánpótlás

Ezt mindannyiszor kijelentjük,

valahányszor kiállításon, más hasonló eseményen tapasztaljuk, milyen tehetségesek a Marosvásárhelyi Művészeti Szaklíceum diákjai. És azt is észlelhetjük, lelkes, jól felkészült tanáraik, mestereik milyen sokoldalú, alapos képzésben részesítik őket. Lesz utánpótlás? Ez esetben már nem ilyen egyértelmű a válasz. Mert a talentumok forrása bizonyára nem apad el a jövőben sem, sikeres művésznemzedékek eredményes stafétaváltása is tanúság rá, a szülői érdeklődés, a társadalmi elvárások szövevénye azonban nem ebbe az irányba tereli a gyerekek, az ifjak figyelmét, az van a levegőben, hogy a pénz inkább boldogít, nem a művészeti pályákat, a pénzhozó területeket kell megcélozni! Így történhetett meg, hogy a jeles iskola magyar tagozatának 5. osztályába nem jött össze az a kellő létszám, amely lehetővé tenné, hogy mint máskor, az új tanévben is két képzőművészeti csoporttal kezdhessék el a munkát. A pótfelvételi sem oldotta meg a helyzetet. Őszire talán van még remény, hátha egy-két tehetséges kisiskolás, illetve szüleik meggondolják maguk. Az oktatás eddig is magas szintű volt a művészetiben, ezután sem lesz másképp. Persze a honi magyar népszaporulat, szépen szólva, nem túl magas, ez sem kedvez a vásárhelyi gyermeklétszám szempontjából, a választék pedig még mindig meglehetős, hiszen a katolikus, a református iskola, a Waldorf is felkapott városunkban, többen azokat választják. Régebb ilyen tekintetben nem volt gond, a művészeti iskola tanárai egész Székelyföldről toborozhatták a tehetségeket, mindenhonnan a legjobbak kerülhettek ide, faluról is természetesen, hiszen létezett, működött a bentlakás. Ma ilyesmi nincs, s még a város környéki településekről is elriasztó a mindennapos ingázás. Melyik szülő kockáztatná meg, hogy ötödikes gyereke nekiinduljon a városnak, és vissza?!

De azzal kezdtem, hogy az utánpótlással – legalábbis egyelőre – nincs baj. Tessék megnézni a Bernády Ház emeleti galériájában a Művészeti Szaklíceum XI. osztályosainak a kiállítását, biztos, hogy egyetértenek velem. Tavaly hagyományteremtő, ösztönző szándékkal kezdeményezte a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány kuratóriuma azt a tárlatsorozatot, amely újabb lehetőséget nyújt a vásárhelyi művészetis diákoknak a bemutatkozásra, a pályára állásra. A líceum vezetősége felkarolta az ügyet, a tanárok az ezzel járó többletmunkát is felvállalták. Egy évvel ezelőtt is igazán jó szintű, érdekes, fiatalos kiállítás kerekedett az együttműködésből, most is hasonlóan értékelhetünk. A 11. osztályosokra esett a választás, ők már ilyenkor túl vannak az első líceumi évek kezdeti nehézségein, de még nem állítja fokozott feladatok elé őket az érettségi, a főiskolai, egyetemi felvételi, koncentrálhatnak az ilyenszerű kihívásokra is. És koncentrálnak, dolgoznak odaadással, örömmel érzékelik a tárlatrendezés, a közönséggel való közvetlen találkozás, a visszajelzések izgalmas óráit, napjait. Az oktatóiknak is jó alkalom ez újabb próba elé állítani, ilyen helyzetben is még alaposabban megismerni a tanítványaikat, mozgósítani őket az intenzív gondolkodásra, alkotó, szervező munkára. Intenzíven éltek is a lehetőséggel. Kolumbán-Kántor Zita, Gyarmathy János és Nagy Annamária oktatóként is, de a mester és tanítvány szakmai, emberi viszonyrendszerében is nyereségként könyvelheti el ezeket a kiállításokat. Ezúttal a festmények, grafikák zömét Marosvásárhely sajátosságai, a városkép sugallta víziók ihlették, és jó emberismeretet, empátiát tükröző, számos hiteles portré is született. Színesen tarka, eredeti plasztikai látásmódot is felmutató, fiatalosan derűs, optimista anyag veszi körül a tárlatlátogatót. A 28 kiállító nevét nem sorolhatjuk fel itt, de kétségtelen, hogy többen közülük úgyis sokszor hallatnak majd magukról a következő években, hiszen vannak már olyanok, akik művészeti egyetemen folytathatják a tanulmányaikat. Egy részük máris ismerős lehet azok számára, akik megszerezték a télen megjelent Bernády városa – diákszemmel című, tetszetős kis kötetet.