A Központi Régió múlt héten Marosvásárhelyen megtartott munkaülésén elhangzottak szerint az önkormányzatokra válságos idők várnak.
A Központi Régió múlt héten Marosvásárhelyen megtartott munkaülésén elhangzottak szerint az önkormányzatokra válságos idők várnak. A kormány ugyanis „menet közben” megváltoztatta az európai pályázatok finanszírozására vonatkozó jogszabályzást, egyharmadára csökkentve az előlegként kiutalható pénzt, visszamenőleg is alkalmazva bizonyos helyzetekben. Nem mintha a korábbi, két részletben fizetett 30 százalékos előfinanszírozás olyan nagyvonalú lett volna, de legalább lehetővé tette a projektek elindítását, a beszállítók kifizetését.
Miközben a statisztikák szerint az uniós pénzalapok felhasználási aránya igen alacsony Romániában (a Központi Régió esetében például a Regionális Operatív Program keretében allokált pénzalapok felhasználása 16,07%!), az ország többet fizet be az EU-kasszába, mint amennyit visszakap, lám, a kormány rátesz egy lapáttal, még jobban megnehezítve a projektek gyakorlatba ültetését. Az önkormányzatok idei költségvetését teljesen felboríthatja a szóban forgó rendelkezés, hiszen valószínűleg nekik kell kitenniük a „levágott” pénzt, nem engedhetik meg, hogy a kivitelezők leállítsák a munkálatokat. A pályázók egyre nehezebben jutnak bankhitelekhez, egyre több szerződést bontanak fel emiatt (a 4.3-as beavatkozási terület esetében a szerződések 30 százalékát!), az állam egyre inkább vonakodik az elszámolásoktól, a bürokrácia pedig egyre elviselhetetlenebb. Ezek azok a kérdések, amelyekről túl kevés szó esett a gyűlésen. Mint ahogy a közbeszereztetési eljárásokról, vagy a pályázatok gyakorlatba ültetését ellehetetlenítő gyakorlatról sem beszéltek túl sokat. Érdekes, az USA nagykövetsége által finanszírozott közvélemény-kutatási adatokat tettek közzé tegnap a közbeszerzési eljárások transzparenciáját illetően: a megkérdezettek 87 százalékának meggyőződése, hogy a közbeszerzési pályázatok trükkösek, 91 százalék szerint a beruházási szerződéseket politikai befolyásra ítélik oda, 69 százalék pedig legyint: a vétkeseket, ha fény is derül rájuk, senki nem vonja felelősségre.
A fenti eredmények mindenképpen elgondolkodtathatnák a közpénz elköltésének hatékonyságával egyre kevésbé törődő, a politikai és gazdasági érdekcsoportok gyanús körülmények közötti meggazdagodása fölött egyre gyakrabban szemet hunyó kormányt, amelynek tudnia kellene, hogy a szinte kizárólag megszorító intézkedésekre alapozó gazdaságpolitika is adott pillanatban csődöt mond, ha nem zárják el azokat a „csapokat”, ahol a pénz elfolyik.
