Unitárius találkozó Szabédon

Új lendület a mindennapokra

Idén ismét Szabédon került megrendezésre a Marosi Unitárius Egyházkör évenkénti találkozója. A tizennegyedik alkalom is jó lehetőségnek bizonyult a hálaadásra, hiterősítésre, jótékonykodásra, szórakozásra és az újrakezdésre.

Múlt hétvégén másodszor volt házigazdája Szabéd az unitáriusok találkozójának, amelyen ezúttal az egyházkör 17 gyülekezetéből küldöttséggel volt jelen 13. „Érzések, emlékek támadnak fel ilyenkor, szárnyal a lelkünk. Jó nekünk itt lenni, jó megosztani a kenyeret, a  bort, jó igazi közösség lenni” – hangzott el a művelődési otthonban tartott ünnepi istentiszteleten, amelyen Varró-

Bodoczi Barna szentgericei lelkész és Sánta-Boros József gondnok-kántor végezte a szolgálatot. Amikor az összesereglettek az együttlétet ünneplik, hazatérve a jókedv mellett azt is magukkal kell vigyék, hogy az életünket kitöltő mindennapi munka mellett másabbak kell legyünk az emberekkel, másként kell élnünk. Jézus az emberek gondolkodásmódját változtatta meg, Pál apostol pedig azt kéri, hogy mindenki lelkiismeretesen végezze azt a munkát, amivel Isten megbízta, amit az élet rábízott. A kegyelem nemcsak azt jelenti, hogy Isten szereti és megmenti az embert, hanem egy feladat is az ember számára: arra kötelez, hogy mi is kegyelemmel, jóindulattal viszonyuljunk  másokhoz azért, hogy napvilágot lásson az, ami Istennek tetsző – hangsúlyozta a lelkész.

Áldást küld az Úr

– Oázisba érkezik ide az ember, és ezen a napon azért gyűltek itt össze, hogy egy kis kellemes, élményt nyújtó időt töltsenek el egymással – mondta üdvözletében Jenei Sándor Levente lelkész, aki az egyházkör vezetőit, lelkészeit, híveit köszöntve a szeretet egységére és a békességre hívta fel a figyelmet. 

Az ünneplőket köszöntötte ft. Andrási Benedek, a Magyar Unitárius Egyház főjegyzője is, aki a 133. zsoltárt idézve az együttlétet és egyetértést emelte ki, míg az ugyanazon zsoltárt idéző Koncz László Ferenc mezőkölpényi-szabédi református lelkész a krisztusi egység és együttlét örömét megköszönve hozzátette: az ilyen helyekre küld áldást és életet az Úr. Szabó Zoltán Győző köri felügyelő gondnok azt emelte ki, hogy ez a találkozó „jó alkalom arra, hogy hitünkben megerősödjünk, közösségi kapcsolatainkat elmélyítsük, és új élményekkel gazdagodjunk”. Illyés-Tóth Sándor, az RMDSZ mezőcsávási kerületének elnöke pedig arra mutatott rá, hogy a mezőségi magyarok kevesen vannak, de nem gyengék, és „egyik legnagyobb eredmény, ha másoknak is példát tudunk mutatni”.

Végül nt. Fazakas Lajos Levente esperes a köszöntő helyett köszönetet mondott a rendezvénynek helyet adó gyülekezetnek, a melléjük felsorakozóknak, a szolgálatot végzőknek, és azt kérte, hogy az Istentől kapott lelket mindenki visszavigye a gyülekezetébe, élje meg mindennapi életét és hitét.

Mindenki jól érezhette magát

Az istentisztelet után következő kulturális műsoron Varró-Bodoczi Ilona tiszteletes asszony népdalokat adott elő, színpadra léptek a marosvásárhelyi Borsika néptánccsoport nagy és a szabédi Fürge lábak kis táncosai. Eközben a szomszédos óvoda udvarán gyermekfoglalkozások, arcfestés, játékok folytak, a fiataloknak társasjátékokat is kínáltak, de Rava, Szentgerice, Szabéd, Szováta, Bözöd, Marosszentgyörgy és Székelykál, Nyárádszentmárton-Csíkfalva, Jobbágyfalva-Nyárádszereda, valamint a marosvásárhelyi kövesdombi és Bolyai téri gyülekezetek, valamint a szabédi focicsapat a tűző napon is azon igyekeztek reggeltől, hogy ízletesebbnél ízletesebb gulyásokat főzzenek a résztvevők számára. A jókedv hamarosan teret kért magának, amikor a nyárádmenti zenészek elővették hangszereiket, ebéd után pedig sokan felmentek a templomba, hogy a házigazda lelkész bemutatójából megismerjék a település szellemiségét, múltját és jelenét, egy csoport pedig megkoszorúzta néhai nt. Kolcsár Sándor esperes és neje sírját is, s  a falu „fogadott fiának”, Szabédi Székely Lászlónak a verseiből is szavaltak a sírok között.

A kulturális műsort követően a résztvevők adományozhattak, amit a templomhoz vezető lépcsősor felújítására használnak fel a szabédiak. Délután néhány gyülekezet, csoport a vicei szórványkollégium megsegítésére is adományozott.

Nagy örömmel vitte el az eseményre a kövesdombi gyülekezete tagjait Kecskés Csaba marosvásárhelyi lelkész, hisz ők indították el tizennégy évvel ezelőtt Jobbágyfalván az évenkénti egyházköri találkozókat. A lelkész azonban külön örömmel készült a szombati alkalomra, ugyanis Szabéd a szülőfaluja, ide kötik őt a gyermekkor emlékei, édesapja harminc éven át volt a falu unitárius lelkésze, és sok munkálatot valósított meg gyülekezetével együtt. Ezért Kecskés Csaba gyakran visszatér ide, akár egy öregfiúk focimeccsre, akár csak találkozni az ismerősökkel. Köszönettel tartozik a szabédi gyülekezetnek a mostani találkozó szervezésének felvállalásáért és azért is, amit az egyházkörben végeznek, de azon kívül is, hiszen a vicei szórványkollégium ügyét is lelkesen támogatják. „Jó emeberek lakják ezt a falut, és büszke vagyok rájuk” – fogalmazott a marosvásárhelyi lelkész.

Jenei Sándor lelkész házigazdaként úgy érzi, nem volt kihívás számukra tizenkét év után ismét megszervezni az egyházköri találkozót, ez inább egy vállalt feladat. Örömmel karolta fel ezt mindenki, a nőszövetségi tagok, kebli tanácsosok, és mindenki  azon dolgozott, hogy ez megvalósulhasson Szabédon. Nagyon tartalmas nap volt, és örülnek, hogy az elvégzett munka nem volt hiábavaló, mert mindenki jól érezte magát. Ez is a találkozások lényege, hogy egy kevés időt együtt töltsenek el, és a talákozás örömével térjenek haza. 

A jövő évi találkozó házigazdája Szováta unitárius gyülekezete lesz.

Útkeresés és új tapasztalatok

Fazakas Lajos Levente esperest arról kérdeztük, hogy milyenek a marosi egyházkör demográfiai mutatói, milyen a hitélet, és milyen jövőképet lát. Mindezek megválaszolását kihívásnak látja, mert a  számok makacs tények, és ezek demográfiailag létszámcsökkenésről és elöregedésről szólnak. A számok makacssága mellett azonban a hit makacssága is előtör belőle, mert hisz abban, hogy kitartó munkával eredményeket lehet elérni. „Nem vagyunk külső missziót folytató felekezet, így ezzel a tevékenységgel nem tudunk létszámot emelni. Ugyanakkor tudatában vagyok annak, hogy sokan keresik az Istenhez vezető utat, és mi képesek vagyunk egy olyan utat kínálni, amelyen haladva, a lelket és értelmet összhangba hozva részesei lehetnek az isteni szeretetnek” – véli az egyházkör vezetője.

Elsődleges feladat odafigyelni azokra, akiket gondunkra bízott Isten, a pásztorok és a pásztorra bízottak közös feladata a hitélet kiteljesítése. Ezt szolgálják a vasárnapi és ünnepi istentiszteletek, a kiscsoportos vagy nagyobb létszámot megcélzó alkalmak, események. A köri találkozókat évi rendszereséggel, de mindig más helyszínen tartják. Fontos a rendszeres imádkozás, de fontos az is, hogy teremtsenek olyan alkalmakat, amikor az emberek találkozhatnak. Hogy eljutva más egyházközségbe betekintést nyerjenek az ottani közösség életébe, az együttlét alkalmával tapasztalják meg a közösség erejét, ráérezzenek, hogy mit is kínál a közös ima, az elénekelt zsoltár, egy meleg kézfogás, az egymással megosztott gondolat, és azt, hogy a mosoly, a szeretet ajándékba adása-kapása új lendületet ad a napjainknak, fogalmazott az esperes.