Bolojan eddig számos interjúban magyarázta Románia drámai költségvetési helyzetét. Ám mindeddig csak a lakosság és a vállalatok adóztatásának növelésére irányuló intézkedéseket láttuk, kevésbé az állami kiadások csökkentését.
Az állam Bolojan szerint 8,4%-os költségvetési hiánnyal zárja az évet, amit az Európai Bizottsággal egyetértésben határoztak meg, figyelembe véve, hogy 2024-ben ez az arány 9,3% volt. „Románia, az adók és illetékek formájában beszedett pénzhez képest, ahhoz, hogy a jelenlegi körülmények között működjön, évente további 30 milliárd eurót vesz fel hitelként. Az idei bevételek és kiadások közötti különbség 150 milliárd lej. Célunk, hogy jövőre legfeljebb 6,4%-ra csökkentsük a hiányt, ami 2 százalékpontot jelent, ami nem könnyű” – mondta a kormányfő.
Gazdasági elemzők szerint 2026-ra Románia legfeljebb 135 milliárd eurós költségvetési bevételekre számíthat. Még a GDP 6,4%-át kitevő magas hiány – körülbelül 16 milliárd euró – elfogadása esetén sem haladná meg a teljes bevételi felső határ a 151 milliárd eurót. Ebből az összegből mintegy 30 milliárd eurót automatikusan elnyel az államadósság, a kötelező kiadások és amelyek felett a kormánynak nincs mozgástere.
A kormány döntései hatalmas tiltakozáshullámot váltottak ki.
Másfelől vasárnap este óta arról szólnak a tévéviták, hogy jogszerű-e vagy sem az államfő azon lépése, miszerint az elnöki palotába invitálta a magisztrátusok egy részét, hogy az igazságszolgáltatásban kialakult botrányt megoldják, illetve, hogy belső referendumot kezdeményez. Azt mondta, hogy e-maileket is vár azoktól, akik személyesen szeretnék megszólítani. A minap tett nyilatkozatáig körülbelül 10-12 hivatalos felkérést kapott a Cotroceni-palotában tartandó találkozón való részvételre, de meglepő módon sokkal több dokumentumot/e-mailt küldtek neki az igazságszolgáltatás helyzetéről, amelyek véleményeket, anyagokat vagy panaszokat tartalmaztak más bíráktól.
Nicușor Dan is azt állította, hogy a bírákkal folytatott megbeszélések előtt befolyásoló és megfélemlítő üzenetek érkeztek, és a meghívottak közül sokan elkerülték a találkozót, attól tartva, hogy a részvételnek következményei lehetnek.
Az elnök rendkívül súlyosnak nevezte a helyzetet, hangsúlyozva, hogy az igazságszolgáltatásról, „az állam harmadik hatalmáról” van szó. Kijelentette, hogy Cotroceni-be vitte a bíráktól kapott összes üzenetet, körülbelül 2000 oldalt, amelynek kétharmadát elolvasta, kollégái pedig mindent elemeztek, és készítettek egy szintézist. Megköszönte a bíráknak a felelősségteljes gesztust, és elmondta, hogy az üzenetek többféle problémát tartalmaznak.
Több politikai elemző úgy véli, „Románia újra feltalálta a besúgást”. Ami mára sem változott meg, csak a szégyen tűnt el, amit a bírák aláíráslistái igazolnak.
Azt mondták: „amikor egy elnök a nyilvánosságot besúgásra hívja, amikor e-mail-címét és saját személyét kínálja fel a bírák névvel vagy az anonimitás menedékében való elítélésére, és vannak, akik hajlandóak erre, akkor már nem véletlen nyelvbotlásnak vagyunk tanúi, hanem a belső rezsim mutációjának. Amikor az államfő legitimálja ezt a reflexet, nem a törvényt védi, hanem átírja az erkölcsöt: az intézmény iránti hűség felülmúlja a lelkiismeret iránti hűséget.” (…) „A »súgó« bíró már nem bíró, hanem informátor. És az ezt ösztönző állam már nem az igazságszolgáltatást keresi, hanem a diszkrét félelem általi kontrollt. Nincs szükség Coldea-féle koholt aktákra; elég gyanút kelteni. Egy olyan államnak, amely megtanítja a bíráit »suttogásra«, többé nem lesznek megszólaló polgárai. Csak alattvalói, akik csendben hallgatnak”.
Ezek tükrében egyesek máris az elnök felfüggesztésére készülnek. Fura helyzet.
