Újjászületett kőoroszlánok védték az élet forrását

Szoboravatás és búzaöntés Marosvécsen

Kettős ünnepnek adott otthont augusztus 14-én, szombaton a marosvécsi várkastély. A Kemény Auguszta Kulturális Egyesület és a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros megyei szervezetének közös rendezvényén a műemlék épület kapuját őrző, rekonstruált kőoroszlán szobrok avatójára, valamint A magyarok kenyere – 15 millió búzaszem programhoz csatlakozó búzaöntésre került sor szépszámú vendég jelenlétében.

A II. világháború után eltűnt és a Kemény Auguszta Kulturális Egyesület által újrafaragtatott oroszlánszobrok leleplezését ünnepi beszédek sora és rövid kulturális program előzte meg. Brendus Réka, a magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának főosztályvezetője egy évszázados történetet, báró Kemény János és Patton Augusta megismerkedését idézte fel, amely a motorbiciklivel közlekedő Augusta és testvére járművének lerobbanásával kezdődött. 

,,Nem csupán falak...”

– Egy kis túlzással azt mondhatnánk, hogy annak a motorbiciklinek a meghibásodása a két világháború közötti erdélyi magyar irodalmi és kulturális élet forradalmát robbantotta ki. Itt, az Erdélyi Helikon bölcsőjében és az erdélyi oktatás, irodalom, művelődés, színház mecenatúrájának egyik központjában még a kommunista rendszer értékrombolása sem tudta teljesen szétverni mindazt, ami mind a mai napig érték maradt. Azért maradt meg, mert itt vannak azok, akik ma életükkel és munkájukkal adóznak a gyökereikért. (...) A kastély folyamatos felújítása során egyre többet mutat meg régi önmagából, és e folyamat egyik szimbolikus állomása a kapuőrző, címertartó oroszlánok rekonstrukciója. (...) Minden történelmi épületünkről elmondhatjuk azt, ami a Kemény-kastélyra különösen igaz: hogy ez nem csupán falak, kövek, cserepek sokasága. Itt minden téglából és szoborból az erdélyi magyar kultúra árad. Ezért e két kőoroszlán valójában a Trianon utáni időben útkeresésbe kényszerült erdélyi magyar irodalom és kultúra önszerveződését, megerősödését védi. De ha nem csupán az örökséget védő oroszlánokra gondolunk, akkor megláthatjuk bennük azt is, hogy védelmükbe veszik mindazokat az értékeket, amelyeket a jelenben nyújt a kastély: kulturális rendezvények, alkotótáborok, kiállítások, jótékonysági események. Így van ez a mai napon is, hiszen nem kis feladatuk van: védeni a magyarok kenyeréhez a megyéből összegyűjtött búzaszemeket. Példájukat követve legyünk mi is értékeink védelmező oroszlánjai, mert nagy érték az, amit eleink hagytak ránk, és tennünk kell azért, hogy ezen értékek tovább gyarapodjanak – zárta beszédét Brendus Réka.

Ahol a hely szelleme él

A továbbiakban Ördög Ferenc, Marosvécs polgármestere üdvözölte a jelenlevőket, majd Csák Attila műemlékszobrász, a Kemény és a Bánffy családok címerét tartó kőoroszlánok megalkotója a munkafolyamat lényegét foglalta össze.

– Amikor egy ilyen munkába belekezdünk, megújul az épület, és ez nagyon jó hozadéka egy rekonstrukciónak, de nem ezt, hanem a hely szellemét keressük. Ha valahol van hely szelleme, itt igazán van. A mi feladatunk olyan hitelesen visszaidézni ezt a világot, hogy, bár látszik, hogy ez nem az eredeti, újra érezni lehet az itteni egykori történéseket. A két kőoroszlán újraalkotásához szép keretet adott nekem a Helikon, Wass Albert A funtineli boszorkány című regényének erre vonatkozó részlete, illetve az, hogy a barátaim között több Kemény-unokát tartok számon. Ezek mind nagyon személyessé tették ezt a munkát. 

Ezt követően Vécsi Nagy Zoltán Szőcs Géza tavaly kelt levelét olvasta fel, amelyben a kastély sorsát szívén viselő néhai író a kőoroszlánok újjászületésének jelentőségét taglalta, ,,az erdélyi magyar történelmi családok újbóli színrelépése mérföldkövének” nevezve az ünnepi eseményt, amikor ,,a sarló és kalapács visszaadja jól megérdemelt helyét az oroszlánnak”.

Nagy Ferenc jódtelepi református lelkipásztor egy ószövetségi Szentírás-részlettel, a Józsué könyvének 4. fejezetéből idézve vont párhuzamot a bibliai idők és a jelen, az ígéret földjének határához érkezett izraeli nép és az egyre fogyatkozó Felső-Maros menti gyülekezetek között, amelyeknek ugyanúgy nem szabad elveszíteni a reményt, mint a sebes vizű Jordánon átkelni készülő zsidóknak. 

Az elkövetkező percek a zenéé és a líráé voltak. Berekméri Ágoston klasszikus zenei betétje után Kilyén Ilka Ady Intés az őrzőkhöz című versét szavalta, majd a Tűzvarázs együttes repített vissza pár évszázadot az időben. A kulturális ízelítő után Brendus Réka és Nagy Kemény Géza, a Kemény család képviselője leemelte a leplet a kőoroszlánokról.

,,Ahogy a 15 millió búzaszem lisztté őrölve eggyé válik...”

A kastély belső udvarában a búzaöntéssel folytatódott az ünnep. A mindennapok küzdelmeit vállaló gazdák hitét, erejét, szülőföldön való megmaradását elsőként Fazakas Miklós, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros megyei szervezetének elnöke méltatta. Beszéde végén a megyei szervezet elnöke a magyar kormány támogatásáért mondott köszönetet. A továbbiakban Kovács Mihály Levente, a Maros Megyei Tanács alelnöke szólt a ,,közösen összeöntött remény” jelentőségéről, kiemelve, hogy a felajánlott gabona a rászoruló családoknak az életet jelenti. Csép Éva Andrea parlamenti képviselő a búza szimbolisztikáját járta körbe, majd így fogalmazott: „Mi, magyarok is búzaszemek vagyunk. Vajon nem azért vagyunk elszórva, hogy a világon mindenhol segíteni tudjunk egymásnak?”

A rendezvény több száz tonna gabonát összegyűjtő szervezőinek, illetve a nemes lelkű gazdáknak Kolcsár Károly parlamenti képviselő is gratulált. Gémes László, Csongrád-Csanád megye önkormányzatának vezetője Orbán Viktor miniszterelnök, Nagy István agrárminiszter és Szél István, a Csongrád-Csanád megyei agrárkamara igazgatójának jókívánságát tolmácsolta, majd örömét fejezte ki, hogy a maga termelte dél-alföldi gabonával vehet részt a búzaöntésben. Gémes László a továbbiakban Péter Ferenc Maros megyei tanácselnök számára Kovács Mihály Levente alelnöknek és Fazakas Miklósnak nyújtott át emlékérmet.

Dr. Szabó Balázs, a Magyarok kenyere program projektvezetője ünnepi beszédében kiemelte, hogy az összefogásról, szolidaritásról szóló, 11 évvel ezelőtt indított Kárpát-medencei kezdeményezés mára százezer honfitárs mindennapi kenyerének biztosításához járul hozzá. 

– A búzaöntő ünnepségek célja demonstrálni, hogy – amint a magyarságot jelképező 15 millió búzaszem lisztté őrölve szétválaszthatatlanul eggyé válik –, mi, magyarok is együvé tartozunk, éljünk bárhol a világon. Keresztény hitünkben a Megváltó teste önmagában is ennek az egységnek a szimbóluma. Nekünk, magyaroknak ugyanakkor kultúránkban, hagyományainkban a kenyér elég fontos helyet foglal el, az otthont, a közösséget jelképezi. (...) A gazdatársadalom a pandémia idején, a Trianon-centenáriumban ismét megmutatta, hogy képes együtt cselekedni, hiszen a Magyarok kenyere program a nemzeti összetartozás évében az első év száztízszeresével, mintegy 1100 tonna gabonával segítette a rászorulókat, és ebből a Maros megyei gazdák adománya mintegy 20 tonna búza volt – mondta egyebek mellett dr. Szabó Balázs. A felszólalók sorát dr. Sándor Tibor László mezőgazdasági attasé zárta. A búzát az élet forrásának nevező attasé azt kívánta, hogy az éltető gabona ,,legyen a nemzetünk, közösségünk kovásza, hogy erőt adjon a holnaphoz”.

Az ünnepi beszédek után a kisfülpösi Verőfény és a görgényüvegcsűri Csalogány néptánccsoport lépett színpadra, majd Kilyén Ilka Bódás János Új kenyér című versét adta elő. Ezt követően sor került a Maros, Nyárád, Küküllő menti és mezőségi gazdakörök képviselői, valamint az anyaországi gazdák gabonájának összeöntésére, majd elérkezett a legemelkedettebb pillanat, amikor Bakó Béla Pál atya és Nagy Ferenc református lelkipásztor megáldotta az új kenyeret. Amint azt Gnädig Kornélia műsorvezető elárulta, a gabonából a magyarózdi terápiás otthon és Pál atya árvaháza részesül. 

Egy álom valóra vált

Az együttlét a későbbiekben az erdélyi kastélyok műemlék szobrainak értékmegőrzéséről szóló kerekasztal-beszélgetéssel folytatódott. Az eszmecsere résztvevői lapunknak is nyilatkoztak. Nagy Kemény Gézát a kőoroszlánok rekonstrukciójáig vezető útról kérdeztük.

– 2014-ben visszakaptuk a kastélyt, és ezután szép lassan elkezdtük összegyűjteni a dokumentációt, rajzokat, fotókat, régi családi fényképeket. A Magyar Nemzeti Levéltárból megszereztük az összes dokumentumot, átnéztük, megbeszéltük őket. Én partizán módon települtem haza Erdélybe Magyarországról, igaz, nem a kastélyért, hanem a galonyai vadászházért, amit a mai napig nem kaptam vissza. Örökbefogadási akciót hirdettem meg a kastély ablakaira. 21 nyílászárónak több mint felét sikerült felújíttatni, a többit nem, ugyanis nincs megfelelő asztalos, aki ezt a munkát elvállalná. A kapuőrző oroszlánok visszaállítása volt az egyik álmom, fényképeket nézegettem, szobrászt kerestem. Jelentkezett egy fickói fickó, aki megígérte, hogy elvállalja ezt a munkát, az ígérete a mai napig ott van fent a padláson. A művészettörténész bátyámtól is segítséget kértem. Csák Attila műemlékszobrász, aki a budapesti Nemzeti Színház szobrait is faragta, ajándékozott nekem egy portrét Horthy Miklósról, ami annyira megtetszett, hogy elhatároztam, vagy egy mellszobrot, vagy az oroszlánokat rendelem meg tőle. A pandémia csúnyán közbeszólt a dolgok menetébe, de végül megszülettek a kőoroszlánok.

Csák Attila a konkrét munkafolyamat előzményeibe avatott be.

– Ez egy sokéves történet. Amikor először a kastélykertben jártam, itt még neuropszichiátriai intézet működött, de már akkor szó volt arról, hogy szeretnének ide egy Kemény János-portrét, illetve a két kőoroszlán visszaállítását. Utána olvastam Wass Alberttől A funtineli boszorkányt, és így egyre többet tudtam a kőoroszlánokról. Mintegy három évvel ezelőtt keresett meg Nagy Kemény Géza barátom azzal, hogy megrendelné az oroszlánokat. Szép nagy feladatnak tűnt. Kaptam régi fotókat az 1900-as évek elejéről, és elkészítettem az első oroszlánt, azt, amelyik a Kemény-címert tartja. Ezután jött a járványhelyzet, amikor kicsit megtorpantam. A második szobrot egy hónappal ezelőtt helyeztük ki. Jó, hogy valami elkezdődött, ami folytatható. Én farestaurátor vagyok, és az oltárok készítését mindig egy szoborral kezdem. Így kerekedik ki a történet, mivel a szobor láttán mindenki arra gondol, hogy milyen szép, és hogy értelme van a folytatásnak.

Horváth Tholdy Péter, a marosnémeti Gyulay-kastély képviselője a Hunyad megyei műemlék épület udvarán talált latin feliratú kövekről beszélt, amelyeket számítógépes fordítóprogramok segítségével szokott tanulmányozni, majd arra is kitért, hogy számos szobormaradvány található a dévai múzeumban az eredet megjelölése nélkül, az ábrázolt téma esetleges megnevezésével.

Az ünnep utolsó mozzanata Wass Albert és a Kemény család nyughelyének megkoszorúzása volt a marosvécsi várkertben. Itt Kilyén Ilka színművésznő az Üzenet haza című Wass Albert-költeményt szólaltatta meg.